ÉS MÁSNAP REGGEL, MIKOR BETÁNIÁBÓL KIJÖTTEK, MEGÉHEZETT. ÉS MEGLÁTVA MESSZIRŐL EGY ZÖLDLEVELES FÜGEFÁT, ODAMENT, HÁTHA TALÁL RAJTA VALAMIT. DE ODAÉRVE NEM TALÁLT RAJTA MÁST, CSAK LEVELET, MERT MÉG NEM VOLT IDEJE A FÜGEÉRÉSNEK. AKKOR MEGSZÓLALT, ÉS AZT MONDTA: SOHA TÖBBÉ NE EGYÉK RÓLAD GYÜMÖLCSÖT SENKI! ÉS HALLOTTÁK EZT A TANÍTVÁNYAI. ÍGY ÉRKEZTEK JERUZSÁLEMBE. ÉS AMIKOR BEMENT A TEMPLOMBA, KEZDTE KIŰZNI AZOKAT, AKIK A TEMPLOMBAN ADTAK-VETTEK.; A PÉNZVÁLTÓK ASZTALAIT ÉS A GALAMBÁRUSOK SZÉKEIT FELDÖNTÖTTE. ÉS NEM ENGEDTE, HOGY BÁRKI, BÁRMIT IS VIGYEN A TEMPLOMON KERESZTÜL. AZUTÁN ÍGY TANÍTOTTA ŐKET: NINCS-E MEGÍRVA: AZ ÉN HÁZAM IMÁDASÁG HÁZA MINDEN NÉP SZÁMÁRA! TI PEDIG RABLÓK BARLANJÁVÁ TETTÉTEK. ÉS MEGHALLOTTÁK EZT A PAPI FEJEDELMEK ÉS ÍRÁSTUDÓK, ÉS TANAKODTAK, HOGYAN TEGYÉK EL ŐT LÁB ALÓL; FÉLTEK UGYANIS TŐLE, MIVEL AZ EGÉSZ SOKASÁGOT FOGLYUL EJTETTE AZ Ő TANÍTÁSA. ÉS MIKOR BEESTELEDETT KIMENTEK A VÁROSBÓL. KORÁN REGGEL PEDIG, MIKOR A FÜGEFA MELLETT ELMENTEK, LÁTTÁK, HOGY AZ GYÖKERESTŰL KISZÁRADT. PÉTER, VISSZAEMLÉKEZVE ÍGY SZÓLT: MESTER, NÉZD, A FÜGEFA, MELYET MEGÁTKOZTÁL, KISZÁRADT. ÉS JÉZUS ÍGY VÁLASZOLT NEKIK: LEGYEN HITETEK ISTENBEN. MERT BIZONY MONDOM NÉKTEK: HA VALAKI AZT MONDJA ENNEK A HEGYNEK: KELJ FEL, ÉS VESD MAGAD A TENGERBE, ÉS SZÍVÉBEN NEM KÉTELKEDIK, HANEM HISZI, HOGY AMIT MOND, MEGTÖRTÉNIK: ANNAK MEGLESZ, AMIT MOND. AZÉRT MONDOM NEKTEK, HIGGYÉTEK, HOGY MINDAZ, AMIÉRT IMÁDKOZTOK, ÉS AMIT KÉRTEK, MÁR MEGKAPTÁTOK, ÉS MEGLESZ TINÉKTEK. ÉS MIKOR IMÁDKOZNI FELÁLLTOK, BOCSÁSSATOK MEG, HA VALAKI ELLEN PANASZOTOK VAN, HOGY A TI MENNYEI ATYÁTOK IS MEGBOCSÁSSA NÉKTEK A TI VÉTKEITEKET. HA PEDIG MEG NEM BOCSÁTOTOK, A TI MENNYEI ATYÁTOK SEM BOCSÁTJA MEG NEKTEK A TI VÉTKEITEKET.
__________________________________________________________________________

Pár napja, mikor az új minisztert választották, bekapcsoltam a televíziót, hogy híreket halljak. Betelefonálós műsor volt, egy telefonáló szót kért, és én meghökkenve, ámulva hallgattam, hogy átkot mond az új miniszterelnökre, a kormányra, s mindazokra, akik vele tartanak, akik megválasztották. Közben ráébredtem, hogy a telefonáló aktualizálva, Ézsaiás prófétát idézi:

„Vezéreid megátalkodottak, tolvajok barátai. Mindegyik szereti a megvesztegetést, ajándékot hajhász. Az árvák igazát nem védik, az özvegy peres ügye nem kerül eléjük. Azért így szól az Úr, a Seregek Úr: Majd elégtételt veszek… bosszút állok… Ellened fordítom kezemet…”

Mire készek ma a hatalommal bírók? Hogyan érik el azt amit meg akarnak szerezni? Változott a módszer? Minket hogyan érint? Együttérzünk a mai veszendőkkel, nyomorultakkal? Vajon kívánjuk, hogy az idézett átok igaz legyen, teljesüljön? Mi történik azzal, aki mer tiltakozni, vagy nyíltan szembefordul? Megbélyegzik ezzel, azzal, avagy el is teszik az útból…

ÉS MÁSNAP REGGEL, MIKOR BETÁNIÁBÓL KIJÖTTEK, MEGÉHEZETT. ÉS MEGLÁTVA MESSZIRŐL EGY ZÖLDLEVELES FÜGEFÁT, ODAMENT, HÁTHA TALÁL RAJTA VALAMIT. DE ODAÉRVE NEM TALÁLT RAJTA MÁST, CSAK LEVELET, MERT MÉG NEM VOLT IDEJE A FÜGEÉRÉSNEK. AKKOR MEGSZÓLALT, ÉS AZT MONDTA: SOHA TÖBBÉ NE EGYÉK RÓLAD GYÜMÖLCSÖT SENKI!

Az épp útnak induló Jézus éhes, messziről észreveszi a fügefát, szeretné éhét csillapítani, ám hiába keres rajta gyümölcsöt, nem talál mást, csak árnyat adó, ehetetlen zöld leveleket…

Minden mag, ha ép, és elültetik, kihajt, növekszik, előbb-utóbb termést hoz. Amilyen mag, olyan termést. Benne rejlik, előre meghatározott, amit teremhet. Ha földbe teszik, ha öntözik, nem tud mást, mint teremni, akkor amikor, és azt amire rendelve van.

ADY ENDRE

         A KÉNYSZERŰSÉG ÁTKA

Gyöngülnek ágaim,
Húzza a sok gyümölcs,
Húzza a sok igen
S a megcsúfolt nemek
Rozsdákkal megírják
A leveleimen.
Szőlő-termő tövis,
Fügélő bojtorján
Teremni lázadón
Nem lehet, nem lehet
S mint békés jobbágy-fa
Fizetem az adóm.
Nem tudok, nem tudok
Rendet megcsúfolni
S nagy másító erőt
Földről kacagni föl.
Bénultan hajlok meg
Tisztes muszáj előtt.
Füge a fügefán,
Szőlőtőkén szőlő,
Hasztalan, hasztalan.
Szabva kegyetlenül
A nagy Élet-kertben
Mindennek sorsa van.
Nem tudtam, mi vagyok,
Vád akartam lenni
Vád, nem, ijedelem
S mint szép példaadás
Virágzik, gyümölcslik
Szegény, szelid fejem.
Csúfoltam az igent
S igeneket rólam
Téphet minden silány
S vétózó tűz helyett
A nagy Háztartásban
Vagyok csak kicsi láng.
Óh, én, kényszerű rend,
Tagadás fejfája,
Latorból szent szülő,
Óh, én, szegény, szegény
Pártütőből pártos,
Uzsorás zendülő.

Állítólag – ez olvastam egy kommentárban -, 10 hónapon át terem a fügefa, ha termőképes.
De itt úgy van írva: MÉG NEM VOLT IDEJE A FÜGEÉRÉSNEK... Akkor ez nem feltétlenül haszontalan fügefa? Hanem miféle? Mivel van baj, ha nem a fügefával, és mégis éppen a fügefával? Mire felel Jézus keserűsége? Mit kéne látnunk, értenünk? A mi nincsre, a másik hiányára, kiabáló szükségére való feleletünkkel? A lehetetlent elfogadó tehetetlenségünkkel?

Talán emlékszünk arra a példázatra, melyben valaki, hozzá forduló éhes barátjáért elmegy ahhoz a baráthoz, akinek van ennivalója. Ott kopogtat éjnek idején, mert ő nem tud mit adni. És az a barát ad neki…Mert odatolakszik azért a másikért… Készen állunk-e arra, hogy hit által legyen termővé az életünk? Nem azért, nem attól, mert már megfelelő képességű hívőkké váltunk, avagy alkalmasokká lettünk, hanem mert Tőle láttuk, s tapasztaltuk már a hit erejét, mint tanítványok, és a lehetetlen helyzetben, lehetőségünk nyílik hit által teremni.

Vannak olyan történések, lehetőségek az életünkben, melyek egyetlen pillanathoz kötöttek. Akkor lehet valaminek történni, és utána soha többé. Minden azon múlik, készen vagyunk-e arra a pillanatra, mikor a másik szüksége megérint? Akár van mit adnom, akár nincs… Akkor nem bújhatok el a mögé, hogy én mást kaptam, nem kaptam, nem vagyok rá képes, nincs!
SOHA TÖBBÉ NE EGYÉK RÓLAD GYÜMÖLCSÖT SENKI – meghökkent minket a keserű szó, a lezárás, a nincs több lehetőség, a többé nem várok tőled semmit, a nincs tovább…