„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Márk evangéliuma - 42. Szabad-e?
Kinek a képe ez?
ÉS ÍGY SZÓLT NEKIK: KINEK A KÉPE EZ, ÉS KIÉ EZ A FELIRAT? ŐK ÍGY FELELTEK: A CSÁSZÁRÉ. ÉS JÉZUS ÍGY VÁLASZOLT NEKIK: ADJÁTOK MEG A CSÁSZÁRNAK, AMI A CSÁSZÁRÉ, ÉS AZ ISTENNEK, AMI AZ ISTENÉ.
Velük mondatja ki. KINEK A KÉPE EZ, ÉS KIÉ EZ A FELIRAT? És ráfelelnek, még mielőtt észbe kapnának. Így lesz nyilvánvaló az, amit titkolnának, ami rávilágít tetteik indítóokára, arra, ami mások szemében ellenük szólhat… Mennyire megszégyenülhettek a szembenálló áskálódók! Rá kellett volna ébredniük arra, amit nem akartak látni, nem akartak tudni. De erre képtelenné tette őket tisztázatlan ellenérzésük, utálatuk, Jézus előtt bezárt szívük. Félelmetes, gyilkos erővel bír az emberi indulat, mely egyszerre fordít a másik ellen és magam ellen. Akit betölthet, az nem ismer fel, nem lát se Istent, se embert…
Az elmúlt héten az unokáimmal voltam. A kisebbik, fél esztendős, a nagyobbik lassan kettő és fél. A nagyobbik térül, fordul köröttünk, s közben váratlanul, gyakran a földön játszadozó kicsire ül, lép, tenyerel…vagy hirtelen, hátulról kikapja kezéből azt, amivel csendesen játszik. Megelégeltem, rászóltam, ne tegye ezt kicsi öccsével. Mintha nem is hallotta volna. Mikor legközelebb a hátán próbált lovagolni, leemeltem róla, és beparancsoltam szobájába. Nem mert ellentmondani, elsomfordált… Kis idő múlva kijött: - Mama, jó leszek! Bólintottam, de pár perc múlva újra az diktált, amit érzett, és megint elvette kistestvérétől azt, amivel épp játszott. Mondtam neki, így nem játszom vele. Ő vitte magával a megszerzett játékot… Aztán kis idő múlva jött, öccse kezébe nyomta, amit elvett tőle, és azt ígérte jó lesz, és ez így ment egész délután, ki tudja hányszor… Azt vágyta szeressem, tudta mit kéne csinálni, de amit érzett, az mindig elvenni kényszerítette a másiktól, amit az megfogott…
ADY ENDRE ÉLNI, MÍG ÉLÜNK!
Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?
Igen: nagyot akarjunk,
Igen: forrjon agyad,
Holott tudjuk, hogy milyen kicsinység
A Nagy…
ADJÁTOK MEG A CSÁSZÁRNAK, AMI A CSÁSZÁRÉ, ÉS AZ ISTENNEK, AMI AZ ISTENÉ
Jézus ismert szavának nagyobb, s újféle hangsúlyt adott számomra, amit erről a felszólításról nemrég olvastam. Talán jobban fogjuk érteni a farizeusok fogcsikorgató tehetetlenségéből eredő feneketlen gyűlöletet, mellyel végleg Jézus ellenségei lesznek.
„...A görög szövegben nem az áll, hogy „adjátok meg", hanem - jó héberséggel - az, hogy adjátok vissza! Ez azt akarja jelenteni: „Adjátok vissza a pénzt verető császári úrnak az átkozott ezüstjét, amely a római jog értelmében az ő tulajdona! Ne csak a császári adó megfizetésétől vonakodjatok, hanem tagadjátok meg azt is, hogy egyáltalán elfogadjátok a császár bibliaellenes pénzérméit! A visszaadással tisztítsátok meg magatokat az ő bűnös pénzétől, hogy ismét megadhassátok Istennek, ami Istené: az ő egyedüli világkirályságának elismerését!: A pénzérmével, amely a császár képét hordozza, a császárnak tartoztok; önmagatokkal azonban, az emberrel, aki Isten képét hordozza, Istennek tartoztok - egyedül neki."
Günther Bornkamm
ÉS ELCSODÁLKOZTAK RAJTA.
Akinek szíve szabad volt, ELCSODÁLKOZOTT RAJTA... azon, hogy Jézus nem csupán kikerülte az ellenségei által állított csapdát, hanem kérdésükre felelve, Isten szava az ő sötét lelküket hogyan világította meg. Vajon a mi szívünk szabad arra, hogy Ő töltse be? Mi érezzük, hogy Istennek tartozunk, tőle nyert életünkkel, önmagunkkal? Ha engedi látni, ha rávilágít, mi tölt be minket, akkor kérjük szabadító erejét? Bár szabaddá lennénk arra, hogy csodálkozhassunk mi is, miféle isteni erővel bíró MESTER Ő.