MAJD SZADDUCEUSOK JÖTTEK HOZZÁ, AKIK TAGADJÁK A FELTÁMADÁST, ÉS MEG-KÉRDEZTÉK TŐLE: MESTER, MÓZES ÚGY ÍRTA NEKÜNK, HOGYHA VALAKINEK FIÚ-TESTVÉRE MEGHAL, ÉS ÖZVEGYET HAGY HÁTRA, DE GYERMEKET NEM: AZ ÖZVE-GYÉT VEGYE EL A FIÚTESTVÉRE, ÉS AZ TÁMASSZON UTÓDOT AZ Ő TESTVÉRÉ-NEK. VOLT HÉT FIÚTESTVÉR. ÉS AZ ELSŐ FELESÉGET VETT, DE MEGHALT, ÉS NEM HAGYOTT UTÓDOT. A MÁSODIK ELVETTE AZ ASSZONYT, DE MEGHALT, ÉS Ő SEM HAGYOTT UTÓDOT. HASONLÓKÉPPEN A HARMADIK IS. ÉS A HÉT KÖZÜL EGY SEM HAGYOTT UTÓDOT. LEGUTOLJÁRA MEGHALT AZ ASSZONY IS. A FELTÁMADÁSKOR, MIKOR MAJD FELTÁMADNAK, KÖZÜLÜK MELYIKÉ LESZ AZ ASSZONY? MERT MIND A HÉTNEK FELESÉGE VOLT. JÉZUS PEDIG ÍGY FELELT NEKIK: VAJJON NEM AZÉRT TÉVELYEGTEK TI, MERT NEM ISMERITEK SEM AZ ÍRÁSOKAT, SEM AZ ISTEN HATAL-MÁT? MERT A FELTÁMADÁS UTÁN SEM NEM HÁZASODNAK, SEM FÉRJHEZ NEM MENNEK, HANEM ÚGY ÉLNEK, MINT ANGYALOK A MENNYBEN. A HALOTTAK FELTÁ-MADÁSÁRÓL PEDIG NEM OLVASTÁTOK -E MÓZES KÖNYVÉBEN, A CSIPKEBOKOR-RÓL SZÓLÓ TÖRTÉNETBEN, MIT MONDOTT NEKI AZ ISTEN: ÉN ÁBRAHÁMNAK ISTE-NE, IZSÁKNAK ISTENE ÉS JÁKÓBNAK ISTENE VAGYOK! AZ ISTEN NEM A HOLTAK-NAK, HANEM ÉLŐKNEK ISTENE. TI TEHÁT NAGYON TÉVELYEGTEK.

Áldozócsütörtök van ma, Jézus mennybe menetelének napja, értünk való egybeesés, hogy épp a feltámadással kapcsolatos kérdések kerülnek elénk a soron következő történetrészből.
Mi történt mennybemenetelkor? Eltűnt Jézus a tanítványok szeme elől. Úgy van nekik, hogy nem látszik többé…Másféle összetartozás és tapasztalás lehetősége nyílik akkor hit által…

Vajon mit gondolunk mi a feltámadásról, Krisztus feltámadásról, s az embereknek így szer-zett isteni lehetőségről? Kell vele egyáltalán foglalkoznunk? És ha igen, ha szükséges, akkor hogyan van értelme, hogyan érdemes?

Egy fiatalasszonynál, a korábbi kezelések után, újabb rákos daganatot találtak… Azzal kel-lett szembenézni neki és a családjának, hogy nem sok ideje lehet hátra… Sugárkezelést ja-vasoltak… Akkor derült ki, hogy ez az asszony terhes, babát vár, és az a kisgyermek semmi-képp nem marad életben… A beteg édesanya kétségbeesetten zokogott, mikor megértette… Valaki ezután beszélgetett vele. Szíve indult sorsán, de mit is mondhatna? De aztán mégis… Tudja-e, hogy az a gyermek, akit szíve alatt hord, az Istené, nem az övé, ő csak visszaadja neki? Eztán került szóba az is, hogy neki, az egészségesnek, nincs gyermeke, pedig meny-nyire szeretne… és akkor, váratlan sugallatra olyanfélét mondott a szenvedőnek, hogy az a csepp angyal, aki készült jönni, de most visszatér Istenhez, szólhatna érte odaát…hogy kap-hasson gyermeket…És alig-alig hihető, de ez a képtelenségnek tűnő gondolat megnyugtatta a halálosan szomorú, beteg kismamát, és vigaszt lelt benne. Miért? Mert magától értetődően hitte ezt a lehetőséget. Az őt különös módon megvigasztaló asszony pedig hamarosan áldott állapotba került...

Miféle szívszorító bizonyosság lehetősége, miféle tapasztalás Isten valóságos jelenlétéről?
MAJD SZADDUCEUSOK JÖTTEK HOZZÁ, AKIK TAGADJÁK A FELTÁMADÁST…

Kik állnak Jézus elé kérdezni? És miért épp a feltámadásról kérdezik, ha képtelenek hinni benne? Hinni szeretnének? Nem! Ők ésszel közelítik a dolgokat, ők meg vannak győződve igazukról, s valószínű készültek, írásismeretükkel, tájékozottságukkal szeretnék sarokba szorítani Jézust, olyan észérvekkel, melyek a feltámadás ténye, valósága ellen szólnak…

„A szadduceusok a nemességet és gazdagságot reprezentálták s céljuk politikai, ill. hatalmi volt. A nép sorsát maguk akarták

gondolkodása hasonlít a Jézust megszólító szadduceusok gondolkodásához… Csak azt hiszik, ami általuk ésszel is belátható és a törvénnyel igazolható… De ilyenféle az Isten min-denek fölötti létezését elismerő, de Jézust, s a kereszthalál általi megváltás lehetőségét elu-tasító hívek gondolkodása is. Hit ez? Miféle? Tudás a hitről, vagy emberi tudásba vetett hit?

ÉS MEGKÉRDEZTÉK TŐLE: MESTER, MÓZES ÚGY ÍRTA NEKÜNK, HOGYHA VALAKI-NEK FIÚTESTVÉRE MEGHAL, ÉS ÖZVEGYET HAGY HÁTRA, DE GYERMEKET NEM: AZ ÖZVEGYÉT VEGYE EL A FIÚTESTVÉRE, AZ TÁMASSZON UTÓDOT AZ Ő TESTVÉRÉ-NEK. VOLT HÉT FIÚTESTVÉR. ÉS AZ ELSŐ FELESÉGET VETT, DE MEGHALT, ÉS NEM HAGYOTT UTÓDOT. A MÁSODIK ELVETTE AZ ASSZONYT, DE MEGHALT, ÉS Ő SEM HAGYOTT UTÓDOT. HASONLÓKÉPPEN A HARMADIK IS. ÉS A HÉT KÖZÜL EGY SEM HAGYOTT UTÓDOT. LEGUTOLJÁRA MEGHALT AZ ASSZONY IS. A FELTÁMADÁSKOR, MIKOR MAJD FELTÁMADNAK, KÖZÜLÜK MELYIKÉ LESZ AZ ASSZONY? MERT MIND A HÉTNEK FELESÉGE VOLT…

Maga a történet nyilvánvalóan kiagyalt, minden szempontból híven tükrözi gondolkodásukat.
Mi a kérdés? MELYIKÉ LESZ AZ ASSZONY? Fogalmazható úgy is, hogy kinek a birtokába tartozik majd odaát, ki mondhatja magáénak? Nem arra irányul kérdésük, feltámadnak-e ők, (ebben nem hisznek, nem is akarnak hinni), hanem, hogy kié lesz az, ami itt az övéké volt? Nem is a mózesi törvény értéséért kérdeznek - úgy hiszik, mindenkinél jobban ismerik, értik.

JÉZUS PEDIG ÍGY FELELT NEKIK: VAJJON NEM AZÉRT TÉVELYEGTEK TI, MERT NEM ISMERITEK SEM AZ ÍRÁSOKAT, SEM AZ ISTEN HATALMÁT?

Jézus válasza egyenes, kemény: TÉVELYEGTEK…NEM ISMERITEK SEM AZ ÍRÁSOKAT, SEM AZ ISTEN HATALMÁT… Nekik mondja, a Valakiknek! Akik azt hiszik, hogy jól ismerik.
Az írásokat és Isten hatalmát. Az emberek többsége nem tesz különbséget aközött, amiről tud, és aközött, amit hisz. Míg módja nem lesz rá, meggyőződni arról, mit ér számára adott helyzetben, mikor minden veszni indul. Mire elég amit tud, amit tiszteletben tart, amiről tudo-mása van? Az, hogy idézni tudom, nem azt jelenti, hogy értem, az, hogy tudok róla, nem azt jelenti, hogy számolni tudok vele, hogy létező valóság számomra. Mitől lehet valóságossá?

„Ha meghal az ember, vajon feltámad-é?” (Jób 14:14) Mikor kérdezi Jób? Mikor nyomorúság éri, mikor kétségbeesett, mikor úgy érzi, méltatlan, Isten is elhagyta s bünteti…”számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet.” Mi lesz velem, ha Isten elhagy engem?
Tábor Béla szerint: „a szenvedő Jób története a Gecsemáné kerti történettel is egybehangzik Mit mond Isten Jóbról? Ez az ember feddhetetlen, istenfélő, bűngyűlölő… Mit kérdez a Sátán az Úrtól? Avagy ok nélkül féli-e Jób Istent?... A kérdés súlyos volt, mögötte fölrepedtek Jób mennyországának falai, és megmutatkozott a jóbi ébrenlét törékenysége…Kiderült, a Sátán-nak igaza van (a megváltás pillanatáig mindig igaza van), mert problémátlanul nem lehet éb-ren lenni, problémátlanul csak aludni lehet…Akit Isten különösen szeret, akit kiválaszt magá-nak, annak segít az

ébresztésben: jajjal, könnyel, fekéllyel, embertársak gőgjével… Jób ba-rátai bennrekedtek a problémátlan áléberségbe (ami talán a legmélyebb álom) Ezért volt az, hogy ők azzal káromolták Istent, hogy dicshimnuszokat zengtek róla…Jób káromolta: két-ségbe vonta igazságosságát, könyörületességét, jóságát, bölcsességét…csak egyedül létét nem. Ebből állt ébredése… Jób barátai ráaggatták Istenre a morál minden ékességét, csak egy nem volt lényeges, van-e számukra Isten?…A gecsemánei történet szól az éberségről… Kezdődik Jézus szomorúságánál, levertségénél…s az utolsó sóhaj: Éli, éli lámá szabaktani?”

Értjük? Meg kellett élnie a valóságos elveszettséget, elhagyottságot, az istenhiányt…értünk! Hogy érvényes-hiteles legyen megváltása, amiért jött! Miben követhetjük Őt?

Csak most, készülés közben ébredtem rá, hogy az utóbbi hetek lelkemet sebző, csüggesztő, keservesen megélt történései épphogy ébresztgetnek:jajjal, könnyel, embertársak gőgjével… Valaki úgy tett, mintha nem ismerne, elfordult, átnézett rajtam, a másik, önmagát igazolva rám hárította azt, amit tett, ami ellene szólt, a harmadik megbecsülésemről papolva sértett…

Mire ébresztettek? Hogy minden múló, veszendő, széteső, véges... én, az ember, minden odaadásommal, akarásommal…kevés vagyok az üdvösséghez! Beleveszek saját életem problémáiba is, ha Isten nem könyörül rajtam. A problémátlan áléberséghez ragaszkodom? „…problémátlanul nem lehet ébren lenni, problémátlanul csak aludni lehet Akit Isten külö-nösen szeret, akit kiválaszt magának, annak segít az ébresztésben…” Tábor Béla

Talán ideilleszthetem Pilinszky János versét, mely ráébredés az emberi esendőségre, kiszol-gáltatottságra… ugyanakkor arra is, hogy Jézus vállalása által, az isteni világ ajtaja nyílt ki…


PILINSZKY JÁNOS

           HARMADNAPON


És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szíve -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.


…Et resurrexit tertia die = És harmadnapon feltámadott –, ahogy a hitvallásban kimondjuk…
Mit jelenthet: „megérzik a fényt a gyökerek…” Hogyan érzik meg? Mifélék a mi gyökereink?
„Minden rossznak gyökere a pénz szerelme…” (I.Tim.6:10.) Emlékszünk a Magvető példáza-tára? Mi lesz a meg nem gyökerezett maggal? Elpusztul. Meggyökereztünk az Istenbe vetett hitben? Vagy csupán emberi belátáson, szokásrenden alapuló elköteleződés van bennünk?