Professzor úr
Nagyjából egyszerre érkeztünk a teológiára a ’80-as évek közepén, a professzor úr akkor kezdett el tanítani a Ráday 28-ban, mi meg akkor szereltünk le a katonaságtól, és kezdtük el tanulmányainkat a Budapesti Teológiai Akadémián. Ő is friss tanár volt még, elsőként bennünket kapott meg, vagyis mi kaptuk őt ajándékba évfolyamvezető tanárunknak. Voltak klasszikussá vált nagy nevek, akiket az örök szokás szerint csak vezetéknevükön illettünk: Bajusz, Bolyki, Boros,Tóth Kálmán (na, őt nem), Szűcs, Máté János bácsi és bekerült a névsorba: Herczeg Pál. Tudtuk róla, hogy gyülekezetben szolgált, friss lelkészi élményekkel kezdett tanítani, és ez mindvégig érződött is rajta. Jól felkészült az órákra, de a bibliai teológia mindig tartogat meglepetéseket, ő maga is kérdező, vívódó alkat volt. Jó néhány óra ment el vitatkozásokkal, érvelésekkel, hiszen a lelkes teológus először hall olyanokat, hogy ezt és ezt a levelet esetleg nem is az írta, akinek a neve szerepel a levél elején, vagy vannak viták, bizonytalanságok, dilemmák a szövegek körül. Herczeg Pál professzor úr állta a sarat, megosztotta velünk kétkedéseit, s magával folytatta le a legnagyobb vitákat. Ragyogóan tudta egymás mellé tenni a különböző elméleteket, érveket. Nagy örömmel forgattuk „Az Újszövetség története” c. klasszikussá lett könyvét.

Herczeg Pál
Szeme sarkában mindig volt egy kis szomorúság – ez volt a benyomásunk –, hiszen a két legtöbbet emlegetett név a Ráday 28-ban mégiscsak Herczeg Lajos és Magócsi István volt, a teológia 56-os mártír diákjai. Ő nem beszélt túl sokat bátyjáról, akiről tudtuk, hogy tehetséges diák volt, és emellett szolgálatkész is, ebben is érte a halál. Az ünnepségekre mindig eljött, és 1989-ben, amikor először volt nagyobb megmozdulás az udvaron és emléktáblát is avattunk, akkor sokakból tört fel a felszabadultság, az emlékezés és mártírium fensége. Herczeg Pál mindig ott állt az udvaron vagy a gangon, mint testvére élő tanúja. Bátyja halála után kezdte el a teológiát. Akkoriban is voltak furcsa évfolyamok, keresztfélévek, összevonások, így édesapámnak évfolyamtársa is volt, meg nem is, de mindvégig része lehetett az évenként (máig) összejáró közösségnek: Mikesi Károllyal, Komlósi Péterrel, István Józseffel, Péntek Lászlóval és sokan másokkal. Pontosan ápolta a kapcsolatokat, tudta, hogy ki ő, és hol a helye.

Pali bácsi
És volt Pali bácsi is, hiszen rászolgált erre a névre. Nagyon nyitott volt ránk, és kezdettől fogva benne élt az évfolyamban. Részt vett az évfolyamórákon,a melyeket az egyik üres professzori lakásban tartottunk minden héten. A kezdeti lelkesedésbe még a születésnaposok köszöntése is belefért, és egyéb lazább összejövetelek. Jellegzetes dunántúli tájszólásában ízesen ejtette a szavakat, furcsa hangsúllyal mérte például a „gyün” szót. Meghívott minket magához is, Lábatlanra, egy május 1-i szünetben és megosztotta velünk asztalát, ebédjét és házát. Mert ő maga is nyitott volt, nem csak a háza. És megőrizte a puritán életigenlést, nem szállt el a tudásától, a pozíciótól, a professzori rangtól, hanem mindvégig alázatos maradt, szerény, és kedves. Pali bácsi – ez illett hozzá. Érzékeny is volt, csakúgy, mint mindenki, aki emberek között mozog. És meg is tudott bántódni, látszott rajta, de nem szólt érte. Kedves ember volt, nagyszerű lelkész, jó professzor. Egyik évfolyamtársam szerette volna meghívni az idei nagypénteki istentiszteletre szolgálni. Szívesen vállalt ilyeneket. De már nem vette fel senki sem a telefont. Pali bácsi belépett a megváltottak hazájába. Emlékét könnyű megőrizni!

Elhunyt Herczeg Pál
78 éves korában elhunyt dr. Herczeg Pál teológiai professzor, a Lábatlani Református Egyházközség egykori lelkipásztora.