Beregszászon a háború első két napjában az emberek erősen pánikoltak, a következő napokban ez azonban enyhülni kezdett, és most inkább valami tompa feszültség jellemzi a közhangulatot – tudtuk meg Taracközi Ferenc beregszászi református lelkipásztortól, aki portálunknak elmondta: eleinte nagyon sokan kérdezték tőle, mit tegyenek, menjenek-e vagy maradjanak. Bár mostanra látszólag a többség megnyugodott, sokan lettek ingerültek, és rengeteg feszültség lappang a felszín mélyén. „Több házaspár is jelezte nekem, hogy egyre kevesebb türelmük van egymáshoz” – mondta Taracközi Ferenc. A református gyülekezet azonban így is minden területen helytáll, és segít a rászorultaknak, ahogy csak tud. Erre szükség is van, mert a városban egyre több a menekült.



„Az első hullámban érkezett menekültek döntő többsége még továbbutazott, ők inkább a jómódúak közül kerültek ki. Azóta azonban megindultak a szegényebbek is, és most már egyre többen vannak, akik nem dzsipekkel, hanem Ladákkal, vonattal vagy busszal érkeznek.” Ukrajna legkülönbözőbb területeiről érkeztek már menekültek Beregszászba. Sokan nem tudnak továbbmenni, mert a férfiak mobilizációja miatt 18-tól 60 éves korig nem lehet elhagyni az országot, a családjuk pedig nem akar szétválni, ezért rengetegen úgy döntenek, hogy Kárpátalján maradnak. „A püspök úr szavaival Kárpátalja Ukrajnának olyan menedéke lett, amelyet nem mi hirdettünk meg, hanem az emberek tapasztalták meg, hogy itt valóban menedék van számukra. Ez csodálatos kiváltság és lehetőség is egyben.”

A gyülekezet női tagjai végigjárták Beregszász városát, hogy megnézzék, hány 60 év feletti és hány kisgyermekes édesanya maradt egyedül, és milyen szükségeik vannak. Ezekre igyekeznek reagálni, és szétosztani közöttük a Magyarországból vagy távolabbról érkezett szállítmányokat. „Az eddigi összesítés alapján több mint 450 idős egyedülálló és nagyjából 100 édesanya maradt vasárnapig Beregszászban, de még zajlik a részletes feldolgozás. Ezen belül is csoportosítunk az alapján, hogy kik a legrászorultabbak.” A beregszászi gyülekezet a Kijevbe induló élelmiszer-szállítmányokhoz is hozzájárul, ezen felül az egyik lelkészük is Kijevbe ment egy mikrobusznyi élelmiszerrel együtt. Azt tervezik, hogy amíg még el lehet jutni az ukrán fővárosba, addig újabb és újabb csomagokat indítanak útnak.



„A pékségek már most kezdenek küszködni az ellátással. Nemcsak alapanyaghiány, de emberhiány is van a mobilizáció miatt, ezért például az egyházkerület Diakóniai Központjának péksége 120%-os kapacitással dolgozik. Nagy Béla főgondnok úr nagyon sokat tesz azért, hogy kenyér és meleg étel jusson az emberekhez. Fontos látni, hogy a Diakóniai Központnak nemcsak a reformátusokra, de az egész városra nézve kötelezettségei vannak. Szerencsére nagyon sok magyarországi gyülekezet mozdult meg, és segít az élelmezésben. Sokan a határig szállítják el a tartós élelmiszert, és onnan nekünk kell továbbvinni. Én magam is már vagy tíz mikrobussznyi szállítmányt hoztam onnan el a Diakóniai Központba.”

A városi boltokban jelen pillanatban még van élelmiszer, ha a szokottnál kevesebb is, de a polcok utántöltése nem megoldott. „Az elmúlt nap folyamán az egyik üzletben megkérdeztem a tulajdonost, van-e kilátás arra, hogy kapjanak árut. Azt mondta, hogy a húsáru és sok más egyéb szállítása teljesen leállt, úgyhogy az, ami van, még kimegy, és utána nincs tovább. Beregszász egy 18 ezer fős város, amely most hirtelen felduzzad 28 ezer főre a menekültek miatt, és ez problémát fog jelenteni. A helyi szervezetek, alapítványok, egyházak próbálnak gondot viselni a menekültekről. Viszont nekünk nagyjából még egy hétig van ennyi emberre elegendő fűtőanyagunk. Jelen pillanatban még rejtély számomra, hogyan fogjuk melegen tartani őket, ha marad a hideg.”

Arra a kérdésre, hogy mire lenne a leginkább szükségük, azt válaszolta, hogy nagyon fontos a Kárpátaljára érkező élelmiszer-utánpótlás, de ugyanennyire fontosak a pénzadományok is, amelyből például gyógyszereket vehetnek. „Az idős emberek közül mindenki használ valamilyen gyógyszert, amelyre egyrészt már nincs anyagi fedezetük, másrészt ezek közül sok már nem is kapható. Igyekszünk gyógyszereket beszerezni Magyarországról, de mindez már olyan költségekkel jár, hogy alaposan át kell gondolnunk, mire tegyük a hangsúlyt, és mi a legfontosabb. Más lelkészekkel beszélgetve azt láttam, hogy nemcsak Beregszászban, de egész Kárpátalján ilyen jellegű problémák vannak. Mindannyiunkban hasonló kérdések fogalmazódnak meg annak kapcsán, hogy merre tovább.”

Taracközi Ferenc úgy látja, ha valamikor, most még inkább fontos észrevenni, hogy mennyi mindenért van okunk hálát adni. „Kérdezhetnénk, hogyan lehet hálát adni, amikor napról napra kilátástalanabb és elviselhetetlenebb a helyzet. De abból kiindulva, hogy Kárpátalja maradt az a menedék, amely mindenki számára biztonságot nyújt, azt mondom, van miért hálát adni. Ha arra gondolok, hogy megmozdult az egész Kárpát-medencei reformátusság, szintén fontos lenne hálát adnunk. Szeretném megköszönni mindazoknak, akik imádságban ott állnak mögöttünk, segítenek bennünket. Hálás a szívem, hogy az Isten így munkálkodik, és emberi szíveket erre indít. Hiszem, hogy mindazt, amit az ember a maga lehetőségeihez mérten másoknak ad, azt Isten fogja pótolni.”


A beregszászi gyülekezet kérése, hogy ha valaki támogatni szeretné őket, akár célzott adományokkal, azt kifejezetten a Magyar Református Szeretetszolgálaton keresztül tegyék!


Képek: Taracközi Ferenc