Ünnepélyes keretek között iktatták be a Dunaújvárosi Református Egyházközség élére Czeglédi Péter Pált 2021. augusztus 8-án vasárnap. Balog Zoltán dunamelléki püspök, zsinati lelkészi elnök hirdette az Igét, Hajdú Szabolcs Koppány vértesaljai esperes pedig azzal adta át az egyházközség pecsétjét és kulcsát az új lelkésznek, hogy minden ember szívéhez meg kell találnia a kulcsot. A Tiszántúlról másfél éve érkezett lelkipásztor és a gyülekezet egymásra találása arról tanúskodott, hogy ez a folyamat már meg is kezdődött. Az ünnepségen a keresztyén felekezetek képviselői és világi tisztségviselők is Isten áldását kérték az új szolgálóra. Az eseményt szeretetvendégség zárta.

Enni adni
Balog Zoltán püspök Márk evangéliuma 8. fejezetének 1–10. versig terjedő szakasza alapján hirdette az igét. Kiemelte, hogy a Bibliaolvasó Kalauzban ez az aznapra rendeltetett igeszakasz. A „rendeltetett” szó ritkán használt kifejezésünk, bibliai eredetű, és arra utal, hogy Isten által rendelt – mondta. „Micsoda erő van abban, hogy te is azt az igét olvastad reggel, mint én! Közös lelki táplálékunk ez minden napra. Nem is találhattunk volna jobb igét mára, mint a négyezer ember megvendégelését, mert kijelöli a lelkipásztori feladatot, ami nem más, mint enni adni.”

Az igeszakaszban szereplő sokaság észre sem vette, hogy megéhezett, Jézus hívta fel rá a figyelmüket. „Minden kenyér túlmutat önmagán: a mennyei kenyérre” – emelte ki Balog Zoltán. A katolikusok megbecsülik az ostya utolsó morzsáját is, mi, reformátusok pedig ugyanazt esszük mindenhol, mint úrvacsorán, mert a mennyei kenyérre emlékeztet – tette hozzá. „A négyezrek megvendégelése az ötezrek megvendégelése után következett. Visszalépés lenne a kisebb létszám? Nem, mert az ötezrek a választott nép volt. A négyezrekről azt írja a Szentírás, hogy vannak közöttük, akik messziről jöttek. Gyüttmentek lelhettek itt otthonra. Akik messziről jöttek, azoknak fontosabb volt a megvendégelése, hogy azt mondhassák: bármilyen messziről jöttünk is idáig, most megérkeztünk, otthonra leltünk.”

A megérkezés után következik a lelkipásztorok legfőbb feladata, hogy a messziről jötteknek is enni adjanak. Akkor is enni kell adniuk, ha látszólag alig van miből. „A hét kenyér a teljességet jelenti, mert a hét a teljesség száma. Nekünk hány kenyerünk van? Mi is a te kenyered? Használd, ami a tiéd! Adjál belőle! Minden lelkipásztornak feladata a lelki táplálás, de csak az tud lelki éhséget csillapítani, aki maga is evett. Ha abból adsz, ami Jézustól jön, és mindenedet felkínálod Neki, akkor Ő a mi életünkben is képes csodát tenni.”

A püspök arra is felhívta a figyelmet, hogy Jézus a felolvasott igeszakaszban ugyanazokkal a szavakkal veszi kezébe a kenyeret, ugyanúgy töri meg hálát adva és adja át a tanítványainak, mint az úrvacsoránál. „Minden étkezésből fakadhat áldás, ha Jézus ül az asztalfőn. Bármilyen tevékenységünk istentiszteletté válhat, ha Isten dicsőségére és felebarátunk javára válik. Táplálásnál elsősorban nem az érdemet, hanem a szükséget kell nézni. Dunaújváros is legyen olyan hely, ahol ez megvalósulhat!”

Nem emberi mérce
Hajdú Szabolcs Koppány esperes beiktató beszédében a lelkészek elbizonytalanodását ahhoz a helyzethez hasonlította, mint amikor a mezőn kérődző tehenek feleslegesnek kezdik érezni magukat a tejszállító járművet látva. „Mi is sokszor érezzük feleslegesnek magunkat. Bár Dunaújváros a legalkalmasabb jelöltet találta meg magának, de biztosan benned is felmerült, hogy valóban alkalmas leszel-e” – mondta Czeglédi Péter Pálnak. „Nem baj, ha felmerül ez a kérdés. Rendszeresen fel kell merülnie, hogy megértsük Isten valódi szándékát: erre hívott-e el minket vagy sem. Újra és újra fel kell tennünk ezt a kérdést, és talán ezek a legintimebb pillanataink Istennel. Mi ugyanis el tudjuk annyira rontani dolgainkat, hogy elbizonytalanodjunk.” Fontos azonban, hogy ilyenkor is van kihez fordulnunk – tette hozzá.

Az esperes szerint valódi reményünk abból fakadhat, hogy nem emberi mércének kell megfelelnünk, hanem Istennek, aki jól ismeri gyarló mivoltunkat, és ennek ellenére hív el minket szolgálatára. Ő tesz minket alkalmassá – emelte ki. Beiktató beszéde után átadta az új lelkésznek a gyülekezet pecsétjét és kulcsát, azzal a tanáccsal, hogy Czeglédi Péter Pálnak minden ember szívéhez meg kell találnia a kulcsot. Ezek után a jelenlévő református lelkipásztorok és más keresztyén felekezetek képviselői is egy-egy bibliai igével kérték Isten áldását a beiktatott lelkészre. Ehhez kapcsolódott a gyülekezeti kamarakórus éneke is.

Messziről jött, kereste az Urat
Czeglédi Péter Pál bizonyságtétele az etióp kincstárnok történetén alapult (Az apostolok cselekedetei 8. fejezet, 26–40. vers). A lelkipásztor elmondta, hogy feleségével esténként gyakran beszélgetnek arról, hogyan lehet helytállni ebben az egyre jobban polarizálódott világban. „Ő borúlátóbb, én pozitívabban állok a jövőhöz, még ha tudom is, hogy nem lesz könnyű. A második Timóteushoz írt levél ugyanis arra emlékeztet, hogy »nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét«. E józanság alapján rájöhetünk, hogy nincs új a nap alatt. Az egyház történelme során ugyanis mindig is erről a kérdésről beszélgettek a keresztyének. Az örömhír az, hogy a válasz már el van készítve, és minden népből lesznek, akik rátalálnak.”

Ennek az előkészített válasznak az egyik első jele volt az etióp kincstárnok története. „Messziről jött, kereste az Urat, de – mint az a görög szövegből kiderül – teste nem volt teljes, azaz eunuch lehetett. És a lelke sem volt még teljes. De találkozott Fülöppel, akit a Lélek hívott ide. Ezt a találkozást a Lélek mozgatja.” Az ehhez hasonló találkozásokra készen kell állni, és hagyni, hogy a Lélek vezessen. „A Lélek kimozdít bennünket a komfortzónánkból. Képesek vagyunk például megszólítani azokat, akik nagyon mások, mint mi? Hiszen Isten annak nyilvánítja ki igazságát, akinek csak akarja. Ennek köszönhetően olykor másokkal együtt érthetjük meg Isten szándékát.”

Fülöp nemcsak igét magyarázott az etióp kincstárnoknak, hanem bizonyságot is tett Jézusról, aki valójában a főszereplője ennek a történetnek. „Egyetlen fontos kérdést tesz fel Fülöp, és erre az etióp kincstárnok megadja az egyetlen fontos választ: »Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.« Nekünk is csak az egyetlen fontos kérdéssel és válasszal kell foglalkoznunk! Fülöphöz hasonlóan nekünk is sokszor kell majd olyan hintó után futnunk, amely után magunktól nem futnánk. Futnunk is kell, bizonyságot is kell tennünk, az egyetlen fontos kérdést is fel kell tennünk. Mindezekhez igen nagy bátorság kell, ezért kérjük az Urat, adja meg nekünk a kellő bátorságot! Hiszem, hogy meg is fogja adni.”

Ünnepi köszöntések
A bizonyságtételt ünnepi nyilvános közgyűlés követte, ahol a vendégek és a gyülekezet köszöntői hangzottak el. Stermeczki András evangélikus lelkipásztor két helytörténeti könyvet adott ajándékba, amelyek arról tesznek tanúságot, hogy Dunaújvárosban és környékén mennyi munka zajlott már korábban, és mindig voltak, akiknek ez a munka fontos volt. Ez közös pont a keresztyén felekezetek szolgálatában.

Braun Ervin, a baptista gyülekezet vezetője az imádság erejéről beszélt, kiemelve, hogy kellő bölcsesség kell ahhoz, hogy imáinkban a megfelelő kéréseket fogalmazzuk meg. Salamon király példáját hozta fel, aki bölcsességet kért, és ennek köszönhetően megadatott neki a templomépítés lehetősége. Felidézte a dunaújvárosi református templom építését, és kiemelte, hogy nem elbújni jövünk ebbe az épületbe. Végül emlékeztetett arra is, hogy van kihez fordulnunk, ha kimerültség fenyeget.

Baltási Nándor római katolikus plébános felidézte, hogy 37 évvel ezelőtt jár itt először vizitáción. Akkoriban rossz híre volt ennek a városnak, és a mai napig benne él, hogy távolról jött emberként mit gondolt akkor Dunaújvárosról. Azután idekerült, és egyre több helyi sors tárult elé. „Mennyi és mennyi érték van itt az ablakok mögött!” – fogalmazott, és arra hívta fel a lelkész figyelmét, hogy szeresse ezt a várost.

Kovács István görögkatolikus parókus elmondta, hogy hatodikán az Úr színeváltozását ünnepelték, és ennek kapcsán ráébredt, hogy a lelkészbeiktatás ünnepe is erről szól. „Három különböző ember volt ott Jézussal, akárcsak mi itt. Ők mégis egyfelé tartottak, mondván: »Uram, jó nekünk itt lenni.« Nekünk is jó itt lenni, mert együtt tudunk imádkozni.” Ezt a fajta átlelkesült életet kívánta a beiktatott lelkipásztornak.

Böttger Antal, a gyülekezet előző református lelkipásztora is köszöntötte utódját. „Tizenhét éven keresztül azzal az igével szolgáltunk, hogy »nekem sok népem van ebben a városban«. Ennek igazságát kell felismernünk, ezt kívánom neked is!” – mondta.

Kálló Gergely országgyűlési képviselő külön köszöntötte a keresztyén egyházak képviselőit, kiemelve, hogy közös pont közöttük az Istenbe vetett hit. Kiemelte, hogy sok esetben tét az emberek lelki világa, ezért egyházaink lélekmentő munkát végeznek.

„Nagy dolog a közösség életében, amikor gyülekezet és lelkipásztor egymásra talál” – mondta dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke. Szerinte a dunaújvárosi gyülekezet élén olyan vezetőre van szükség, akinek a vezetés mellett feladata a szolidaritás, az útmutatás és a Megváltó szeretetének hirdetése is. Arra emlékeztetett, hogy életünk három fontos iránymutatója a lelkipásztor, az egyház és maga az evangélium.

Bölcskei Gusztáv, volt tiszántúli püspök felidézte első találkozását 1985-ben Czeglédi Péter Pállal. „A kiságyban feküdt és bömbölt. A sírás fontos, karácsony éjszakáján is ez volt az első hang. Csak az angyalok értették meg, mit jelent: azt, hogy Isten igent mondott teremtményeire.” Hozzátette: hálásnak érzi magát azért, hogy Czeglédi Péter Pál is meghallotta ezt az igent, és Hajdúbagoson szolgált lelkipásztorként. „Szomorú voltam, hogy nem maradhatott a Tiszántúli Református Egyházkerületben, de örömmel jöttem ide, eleget téve a meghívásnak.”

Idősebb Czeglédi Péter Pál, a beiktatott lelkipásztor édesapja felidézte, hogyan keresztelte meg fiát Koroknai András lelkipásztor, akivel annak idején sokszor vitatta meg a világ dolgait.

Vad Zsigmond nyugalmazott református lelkipásztor levélben köszöntötte a beiktatott lelkészt, levelét Ábrahám János dunaújvárosi református gondnok olvasta fel. Vad Zsigmond felidézte Czeglédi Péter Pál életpályáját, és két igeszakaszra hívta fel a figyelmét: „Mindenkor örüljetek! Szüntelenül imádkozzatok!”

Ábrahám János gondnok a gyülekezet nevében köszöntötte új lelkipásztorukat. Hálát adott azért, hogy Czeglédi az elmúlt másfél évben a krízishelyzetben is pásztorolta a közösséget, ha kellett, akár online is. Külön köszöntötte a lelkész feleségét, sok türelmet kívánva mind férjéhez, mind a közös szolgálathoz. Beszéde után a gyülekezet kamarakórusának éneke és egy vers is köszöntötte a beiktatott vezetőt.

Hetvenszer hét kenyér
A köszöntések utáni válaszában Czeglédi Péter Pál elmondta: ajándék helyett azt kérte gyülekezetétől, hogy az üldözött keresztyének számára gyűjtsenek támogatást, amelyet ő utalhat át a saját bankszámlájáról. Ódor Balázzsal, a Zsinat külügyi irodájának vezetőjével egyeztetve az üldözött iraki keresztyének kaphatják majd meg a pénz. Az összegyűlt összeget Ábrahám János gondnok adta át Czeglédinek. A gyülekezet emellett egy szép albummal ajándékozza meg a lelkészt.

„Nekem hetvenszer hét kenyerem van” – mondta a dunaújvárosi lelkész, aki köszönetet mondott mindenkinek. Elsőként feleségének köszönte meg, hogy kenyér az ő és gyerekeik életében. Köszönetet mondott családtagjainak, gyerekkori gyülekezetének, alma materének, hajdúbagosi gyülekezetének, kifejtve, hogy mindannyiuktól lelki kenyereket kapott. „Egyet ígérhetek az engem köszöntőknek: a gyülekezettel mindig imádkozni fogok vezetőinkért, mindig dolgozni fogunk a városért, és mindig a tiszta evangéliumot fogjuk hirdetni.”

Barna Bálint
Képek: Füle Tamás