A jóga bizonyos formáit ma már itt, nyugaton is tömegek gyakorolják. A legtöbb jógakurzus hirdetése szerint „a jógázás” célja a test egészségének megőrzése és a személyiség fejlesztése, de nem egy tanfolyamon a gyakorlatok vallási elemeket is tartalmaznak. Kérdés, hogy mire találták ki a jógát. Valóban mind jóga, amit nálunk annak neveznek? Keresztény is gyakorolhat jógát, vagy igaz, hogy ha ezt teszi, démoni hatásoknak teszi ki magát? Hol a határ?

A jóga mint vallás
A jóga eredetileg a hindu vallás része, a hat „ortodox” hindu vallási rendszer (ún. darsana) egyike. Ezek az ismeretelmélettel és logikával foglalkozó nyája és vaisésika, a Védák papi szövegeit értelmező mimámszá és az Upanisádok védikus misztikáját értelmező vedánta filozófia, illetve a számkhja filozófia és a jóga, amelyekről az alábbiakban szó lesz. A jóga elméleti és gyakorlati részét egyértelműen vallási célok elérése érdekében alakították ki. Elmélete és gyakorlata egymással összefügg, egyik a másik nélkül nem nevezhető jógának.

Az indiai vallásosság két sajátsága
Indiában egyrészt a vallás, a filozófia és a tudomány nem vált szét, mint nyugaton. Ezért a hindu vallásosság számunkra tudományosnak hat, a hindu tudomány pedig vallásosnak. Másrészt, ez a vallásosság mindig is hajlott a szemlélődésre. Az ind vallásfilozófusok sokat foglalkoztak a szemlélődő emberi tudat és az érzékelhető jelenségek világának viszonyával. Következtetéseik eredménye pedig esetenként az lett, hogy a hétköznapi értelemben tapasztalt világ nem valóságos.

Kapila és a számkhja
A jóga rendszere mögött is egy ilyen világkép, az ún. számkhja („számbavétel”) dualista filozófiai rendszer áll, amelyet valamikor az időszámításunk előtti századokban Kapila állított össze.

A számkhja a külső valóság és a belső testi-lelki folyamatok jelenségeit rendszerezve arra a megállapításra jutott, hogy a világban csak két önálló létező van, és mindkettő szellemi természetű. Tehát, a kettősség nem szellem és anyag, hanem a „látó” és a „látvány” – valami néz ki a fejünkből és körülötte ott a világ.

Az egyik tehát az ún. purusa = az egyedi lélek, az örök, személytelen, változatlan, szabad, passzív és csak szemlélődni képes tudat, amely mindenben benne van, és amelyből sok van. A másik pedig az ún. prakriti = ebből csak egy van, ez az univerzális, kreatív szellemiség, amely létrehozza mindazt, amit a purusák megtapasztal(hat)nak.

Eszerint az egész világ, a testünk, lelkünk, személyiségünk csak azért létezik, mert valami (a prakriti) azt létrehozza, és kvázi elénk játssza. A prakriti olyan „tévé”, amely csak akkor kapcsol be, ha nézik, de mivel mindig van, aki nézi, mindig „adásban van”. A purusák pedig a „műsorba” belefeledkezve a szereplőkkel együtt örülnek vagy szenvednek, kialakul az én-tudatuk, és azt hiszik, hogy amit látnak, az velük történik.

Mivel szükségük van a tapasztalt világ kiszámíthatóságára, a prakriti egy totális és logikus valóságrendszert épít fel. A rend őre a karma törvénye, következménye pedig a létforgatag, a szamszára. Ez a lét Kapila szerint maga a szenvedés. Modern megfogalmazásban: a világ nemcsak műsornak rossz, hanem kikapcsolni sem lehet, valahogy úgy, mint a Mátrix című filmben.

A számkhja szerint azonban van kiút: az egyéni tudatnak fel kell ismerni, hogy a világ, a sorsa, a teste, az elméje által érzékelt dolgok és a személyisége valójában nem ő, nem az övé. A purusáknak el kell választaniuk magukat a prakriti varázslatától. Pontosan ez az a cél, aminek az elérése érdekében a jóga mint rendszer létrejött.

Megjegyzendő, hogy a számkhja sok felmerülő kérdésre nem válaszol. Például, honnan van a prakriti? Miért azonnal a prakriti kerül a szemlélődő purusa elé, miért nem valami más? Ha a purusa végre elszakadt a prakrititől, azaz mindentől, ami a hétköznapi ember számára valóság: a világtól, a testétől, a személyiségétől, utána mi marad?

Patandzsali és a jóga
A jóga első ismert rendszerezője a Kapila után élt Patandzsali volt, műve a magyarul is olvasható, viszonylag rövid Jóga Szútra.

Ennek legelején ez áll: „Az elme leigázása (ti. a jóga) a tudati folyamatok kioltása.” Mindazt, amit a prakriti a purusával láttat (amit a világ a tudat elé tár), ki kell oltani, meg kell szüntetni, hogy a purusa megint önvaló lehessen. Ehhez azonban a szétszórt, csapongó tudatot igába kell fogni, fókuszálni kell. Ez pedig nem megy a fizikai test teljes igába törése nélkül. A jógikat ugyanis – miközben igyekeztek tudatosítani és „maguktól” elválasztani a külső és belső valóságot – zavarni kezdte a belekben, az erekben vagy a mirigyekben maradt sok „szennyeződés”. Ezért a jóga mint üdvút első lépése az ún. hatha-jóga (hatha = „erőltetés”), amelyet a jógik a fiziológiai és mentális „tisztítás” céljából hoztak létre: hogy a tudat végre felszabadulhasson az illúziók alól.

Patandzsali szerint a jóga életfogytig tartó gyakorlást követel, nem heti két órát. Az általa tanított erkölcsi tilalmak és kötelességek az új és negatív karma termelődését igyekeznek csökkenteni – az átlag jógaklubban az etika fel sem merül, legfeljebb a táplálkozás. A sajátos testtartások (ászanák), légzésgyakorlatok (pránájáma) és tisztító gyakorlatok a testi állapotok és szervi folyamatok állandó és teljes tudatosítását és kontrollját célozzák (mozdulatlan pózok, légzés lecsökkentése) – nem csupán a test és az elme pihenését. A totális kontroll magasabb fokon, melléktermékként emberfeletti képességekben is megnyilvánulhat (ún. sziddhik, varázsképességek), de ezek a prakriti illúziói, amelyekkel igazi jógi nem foglalkozik (mások viszont jó pénzért árulják az állítólagos képességeket, mint pl. a jóga-levitáció).

Időközben évezredek teltek el, a hindu vallásosság már más korszakát éli, a jóga rendszere pedig sokféle elmélettel, gyakorlattal bővült ki, és rengeteg vallási-módszertani irányzatra bomlott, amelyek más és más eszmei és gyakorlati célokat szolgálnak.

Vallás vagy wellness?
Sokszor előfordul, hogy valakinek keringési- vagy gerincproblémák miatt az orvos vagy a gyógytornász a jógából is ismert gyakorlatokat ad, de ez nem jóga, csak torna, akkor is, ha jógatanár mutatja meg, mit és hogyan kell csinálni.

Vannak azonban olyan elemek, amelyeknek egyértelmű a vallási tartalmuk: pl. a púdzsa, a mantra és a csakra-energetika. A púdzsa „istentisztelet”, akár egy istenség vagy egy guru képe, vagy élő guru előtt kell bemutatni (leborulás, füstölő stb.). A mantra tkp. „varázsige”, de tartalmilag sokféle lehet: szanszkrit vallási iratokból vett idézet, vagy egy istenség nevének a vibrálása (pl. a Krisna-tudatban), vagy jelentésnélkülinek tűnő hangsor, ami valójában hindu istennevek rövid változata (pl. transzcendentális meditáció). A csakrák állítólagos „energiaközpontok” a testben, a lágyéktól felfelé a gerincoszlop mentén a koponyatetőig, amelyek aktivizálásával – iskolától függően definiált – spirituális erőt és élményt akarnak elérni (pl. kundalini-jóga).

Ha egy kereszténytől a jógakurzuson bármi ilyesmit várnak el, vagy ilyesmit akarnak neki megtanítani, azt javaslom, keressen másik jógakurzust vagy másfajta tanfolyamot, ahol – tényleg csak gyógytornaként – jó hatású és mentálisan pihentető gyakorlatokat végeznek.

Automatikus hatás?
Egyesek úgy vélik, hogy mivel a gyakorlatok eredetileg vallási célt szolgáltak, a fiziológiai gyakorlatok végzése is kiteheti – mások szerint mindig ki is teszi – a hívőt szellemi hatalmak befolyásának vagy támadásának.

Furcsa élmények?
Esetenként valóban hallani hívő, de vallástalan embertől is, hogy amíg jógázott vagy meditált, rosszullétei, rémálmai voltak, de ebből nem lehet általánosítani. Sokféle jóga és meditációs technika létezik, mentális-fiziológiai szempontból hasznos és veszélyes egyaránt, ahogy képzett és kókler oktatókkal is találkozni. Az igazi probléma inkább az, hogy kívülállóként ezeket nem tudjuk megítélni, és azt sem, hogy kinek az idegrendszerére mi hogyan hat.

Mit tegyen az, aki hosszú időn át vallási gyakorlatként jógázott, vagy csak jógázgatott, de megtérése után zavaró vagy félelmetes szellemi élményei vannak? Hívja segítségül Krisztust, hogy szabadítsa meg a gonosztól (vö. Máté evangéliuma 6. fejezet, 13. vers)! A hitre jutó életében teljes uralomváltás történik (vö. Kolosséiakhoz írt levél 1. fejezet, 12-14. vers). Nagyobb az, aki bennünk van, mint aki a világban van (János első levele 4. fejezet 4. vers).

dr. Szalai András valláskutató
az Apológia Kutatóközpont vezetője