Ötletelés helyett kutatások
Magam is sokszor engedtem annak a kísértésnek, hogy vagy egyedül vagy egy maroknyi emberrel ötleteljünk azon, mire lenne szükség gyülekezeti vagy országos szinten. Ebből születnek tematikák, táborok címei, igehirdetés-sorozatok és még sok minden, ami kipattan a kreativitásunkból.

Ez a sok kreativitás viszont úgy tud a legjobban találkozni a valósággal, azzal, ami tényleg érdekli is az embereket, ha nagyobb volumenű, reprezentatív kutatásokat végzünk. Ezért hatalmas öröm, hogy a MEÖT Ifjúsági Bizottsága szervezésében most először sikerült olyan kutatást lebonyolítani, melyben 1300 gyülekezetbe járó fiatal véleményét kérdeztük meg arról, hogy mi érdekli őket, és milyen tényezők befolyásolják a gyülekezethez való kötődésüket. Közülük 700-an reformátusok. Véleményük segít irányokat szabni az ifjúsági misszióban.

A kutatás a pandémia első és második hulláma között készült, így az eredmények alakulása a járvány ismeretében értelmezendő.

Mi érdekli a fiatalokat?
A kutatások akkor hasznosak, ha gyakorlati eredményük van. A Mi érdekli a fiatalokat? kérdésre adott válaszok ezzel kecsegtetnek.  A válaszadók által megnevezett témakörök ugyanis azok, amiket a szolgálatunkban szinte azonnal lehet alkalmazni is. Tematikák kidolgozásában, heti alkalmak készüléséhez, hittanórák beszélgetéstervezéséhez, táborok, országos találkozók irányadásához lehetnek segítő szempontok.

És most nézzük is meg ezeket! Bármennyit foglalkozunk is ezzel a témával, életkori sajátosság is marad, hogy a fiatalokat a párválasztás témája érdekli a legjobban (49,9%). Rendjén is van ez így. Örömre és Isten iránti hálára hívhat minket, hogy minden második fiatalt (49,0%) a hitbeli érettség és a személyes lelki növekedés témája érdekli. Reagáljunk is erre, és legyen a tanítványozásé a főszerep a szolgálatunkban. A tanítványozás párja a misszió az ifjúsági munkában. Ennek a szolgálati területnek az erősítésére buzdíthat minket az a megfigyelés, hogy a válaszoló fiatalok egyharmada (33%) nagyon, 37%-a pedig kifejezetten puhatolózik afelől, hogy miként oszthatná meg a hitét a barátaival.

Az ifjúsági misszió következő éveinek kihívása lehet, hogy mennyire vállaljuk és mennyire kell vállalnunk a fiatalok mentális egészségének és önbecsülésének fejlesztését. Sokféle irányzat van ebben a kérdéskörben, nagy a különbség a magyar és a külföldi gyakorlatok között is, mindenesetre a kérdőívet kitöltő ifjak közül tízből négyen nagyon érdeklődnek ebben a témában, további négy fő (38%) pedig kifejezetten szeretne elmélyülni ebben a kérdésben.

Mit gondolnak a fiatalok az igehirdetésekről?

Kísértés lehet egy igehirdető számára, hogy ingergazdagságra törekedjen, amikor fiatalok között szolgál Isten Igéjével. Valamiért ez a csábítás sokunkat vonz, hogy így kössük le a figyelmet. A megkérdezett fiatalok számára viszont sok más tényező (is) fontos egy prédikációban. A fiatalok felének nagyon fontos, hogy az elhangzott üzenet elgondolkodtassa őket (52,6%), hogy alkalmazható legyen (50,4%) és érzelmileg bevonja, megérintse őket (49,1%). Örömteli, hogy tízből négy megkérdezettnek pedig az számít, hogy Isten Igéje biblikus módon (41,8%) és az életére nézve aktualitásokat tartalmazva szólaljon meg (42,4%). 

Talán azt gondolnánk, hogy a fiatalok azért is szeretnek ifjúsági alkalomra járni, továbbá keresztyén fesztiválokra, ifitáborba, mert ott az alkalmak, igehirdetések inspirálóbbak a számukra. A kutatás egyik érdekessége, hogy ezzel ellentétes dolgot tapasztaltunk. A kérdőívet kitöltő 15-29 évesek a buzdító prédikációkat sokkal inkább a vasárnapi alkalmakon hallják, semmint a rétegalkalmaikon, táborokban vagy nagy keresztyén találkozókon. A megkérdezett fiatalok harmada (34,24%) éli meg inspirálónak az ifjúsági istentiszteleteket, tízből négy fiatal tapasztal inspiráló igemagyarázatokat az ificsoportjában (38,13%), és minden második megkérdezett (52,17%) pedig az ifije táboraiban. Elgondolkodtató, hogy erre a kérdésre 1104 fiatal válaszolt, és a lelkesítő igehirdetéseket közel harmaduk (35,69%) tapasztalja csak meg ifjúsági találkozókon (Szélrózsa, Csillagpont, Ez az a nap). Ennek oka lehet persze a magasabb elvárás is az ilyen események iránt, mindenesetre meglepő az eredmény.

Kihez fordulnak, ha segítségre van szükségük?
Az ifjúsági munkában sokat számít, ha a fiatalok kötődése erős a családjukhoz. Ezért örömteli, hogy amennyiben segítségre van szüksége a felnövekő generációnak, akkor a szüleihez (78,54%-ban) és a testvéreihez (56,42%-ban) fordulna segítségért. Persze, ahogy minden szülő és tanár is tapasztalja, a kortárs kapcsolatok is különleges szerepet töltenek be a fiatalok életében (90,27% fordulna a barátaihoz). Erre azért is érdemes figyelnünk, mert akár hitbeli, akár a társadalmat érintő, akár életkori kérdésekben gondolkozunk, azt tapasztaljuk, hogy először az azonos korú társaihoz fordul a legtöbb fiatal. Ez teljesen érthető és sokszor segítséget is kapnak egymástól, de néhány különösen kritikus probléma esetén fontos tudnia a fiatalnak, hogy a gyülekezet is olyan közeg, ahol talál embert, akihez fordulhat. 

A fiatalok 46,81%-ban fordulna lelkészéhez és 34,41%-ban ifivezetőjéhez abban a helyzetben, ha segítségre lenne szüksége. Nem derül ki a kutatásból, hogy a lelkészek iránti ilyen jellegű bizalomban mennyire játszhat szerepet például az intézményi lelkészek tevékenysége, akik rengeteg fiatal között szolgálnak hűséggel, de további gondolkodásra és melléjük állásra adhat ez is okot.

Fontosak-e az ificsoportok?
Az ifjúsági misszióban talán a legtöbbet hallott panasz az, hogy a fiatalok eltűnnek, elköltöznek, lemorzsolódnak a konfirmáció vagy az egyetemkezdés környékén. Ennek sok oka lehet, és érdemes is kutatni ezeket helyi szinten, kontextualizálni a jelenséget, de abban megerősítő a kutatás, hogy ott, ahol viszont van ifjúsági csoport, a fiatalok nagyobbrészt kötődnek is hozzá. A megkérdezett ifisekből háromból kettő teljes mértékben elkötelezett az ifjúsági csoportja iránt (65,0%).

Ráadásul az ifjúsági munka, benne a korosztályos rétegalkalmak szervezése azért is fontos, mert életkori sajátossága a fiataloknak, hogy kortárs csoportokon keresztül tudnak jobban kapcsolódni az összgenerációs alkalmakhoz. Azaz a gyülekezetbe való integrálásukat úgy tudjuk jobban segíteni, ha a korosztályos alkalmon (ifi) a kortársaikat jobban megismerhetik, és velük együtt, a csoporton keresztül a többi korosztály tagjait is megismerik, például az istentiszteleten.

A koronavírus hatásai a fiatalokra
A felmérésben a koronavírusjárvány hatásait is próbáltuk vizsgálni. Valószínűsíthető, hogy mostanra még inkább felerősödtek a járvány hatásai.

A vizsgálatból látható, hogy a pandémia jelentős hatással volt a fiatalok lelkiéletbeli szokásaira.  A megkérdezettek 12.46% mondta, hogy a korlátozások idején semmilyen formában nem vett részt istentiszteleten, és minden hetedik fiatal nyilatkozta azt (14.94%), hogy nem vett részt semmilyen más lelkialkalmon sem. Összehasonlítva mindezt a járvány előtti gyülekezetbe járási szokásokkal (melyet a kutatás szintén mért), azt látjuk, hogy gyülekezeteink aktív ifjúságának körülbelül 8%-a morzsolódott le a járványhelyzet miatt.

Biztató viszont az a megfigyelés, hogy azok a fiatalok, akik évente csak egyszer vagy ennél is ritkábban jártak istentiszteletre, azoknak közel fele (44.44%) kapcsolódott be rendszeresen az istentisztelet-közvetítésekbe. Ez pedig arra világít rá, hogy még a pandémia alatt is elér az evangélium új embereket, a missziót pedig folytathatjuk. Lehetőségként kínálkozik fel erre az online térbe áthelyeződés, még akkor is, ha tudjuk, milyen fáradságos munkát jelent és mekkora érzelmi terhet ró az állandó átállás és az online tér használata sok-sok lelkészre és ifjúsági munkásra.

További, a járvány alatt végzett szolgálatunkra nézve iránymutató lehet, hogy a fiatalok milyen csatornákat részesítettek előnyben a lelkialkalmak terén. A részvételük egyértelműen a Facebook és a Youtube platformjain közvetített istentiszteleteken volt jelentős, a kitöltők több mint kétharmadát (73.16%) érte el ez a mód. Az istentiszteleten kívüli lelkialkalmakat, tartalmat tekintve örömteli látni, hogy tízből nyolc tinédzsert (83.55%) sikerült legalább egy platformon elérni ifialkalmakkal, igei gondolatok közvetítésével. 

Összegzés
A fiatalok szeretik, ha egy igehirdetés elgondolkodtató és biblikus, és egész gyakran találkoznak is ilyen prédikációkkal, bár meglepő módon többször a gyülekezet közös alkalmán, mint a sajátjukon. Az ifibe járó fiatalok jelentős része bizalommal keresné lelkészét vagy ifivezetőjét, ha segítségre lenne szüksége, és az ifjúsági közössége is kifejezetten fontos számukra. Az evangélium hirdetésére pedig az is buzdíthat minket, hogy a fiatalok maguk is nagyon keresik, vágyják a tanítványság, lelki növekedés útjait.

Tanulságos lehet és lenne egyházunknak a mindennapos szolgálat során jól hasznosítható kutatásokat elindítania, hogy hasonló kérdéseket és azok okait pontosabban fel lehessen tárni. Az egyházunk minden résztvevője épülhetne ezekből. Az így megismert adatokat felhasználhatná az egyházkormányzás, az ifjúsági szervezetek, a gyülekezeti lelkészek, szülők és az intézményi hitoktatók, lelkészek is. Amennyiben fiataljainkat szeretnénk jobban és jobban megismerni, a felméréseket folytatni érdemes.
 

Ablonczy Áron
A szerző református lelkész, az Ifjúságépítők szolgálat vezetője.

Grafika: Uri Kovács Dani