Éljünk kistelepülésen vagy a fővárosban, legyen nagy múltú és tradicionális vagy éppen fiatal és modern a gyülekezetünk, abban talán mindannyian egyetértünk, hogy közösségeinkben még mindig az istentiszteleteken elhangzó hirdetésekből értesülhetünk első kézből a minket érintő ügyekről és történésekről. Persze, illendő elkerülni, hogy az egyszeri gyülekezeti tag annyira telítődjön, hogy a sok információ mellett elvesszen az igehirdetés üzenete. Elődeink – és sokan jelen korunkból is – talán ezért tartották fontosnak, hogy a lelki tartalom mellett a legfontosabb hírek írásban is eljussanak mindenkihez. A gyülekezeti újság ráadásul mindig korlenyomat is, a hirdetéseken túl pedig tartalmazhat a közösséget érintő, nem szószéki üzenetet is. A gyülekezeti újságok készítése fellendült az újságnyomtatás előretörésével, a modern tintasugaras nyomtatók megjelenése pedig abban hozott áttörést, hogy akár a legkisebb gyülekezetben is elérhetővé vált olcsón néhány példányszámot előállítani.

Nem tudni, hogy melyik gyülekezet volt az első, amely saját kiadványt készített, az azonban biztos, hogy az újságok hamar túlmutattak eredeti rendeltetésükön, hiszen remekül lehetett őket missziós és evangelizációs célokra használni. A közösségi média széles körben való elterjedéséig ez volt a leghatékonyabb módja a gyülekezeti kommunikációnak: sok helyen még ma is fontos médium, máshol leáldozóban van, megszűnt, esetleg online él tovább.

Fő mondanivaló az ünnepek üzenete
„Még 2024-ben is van létjogosultsága a gyülekezeti újságnak, ugyanis nálunk nem mindenki járatos az online térben” – vélekedik Pálinkásné Balog Beáta. A szabadszállási lelkipásztor hozzáteszi, ők évente négy alkalommal, kifejezetten egyházi ünnepekhez – karácsony, húsvét, pünkösd, reformáció – kapcsolódóan jelentetnek meg 20-24 oldalas kiadványt, 500 példányban, nyomdában előállítva.

„Az idősebb gyülekezeti tagokat nem tudjuk elérni az online megjelenő tartalmakkal. Az elkészült újságokat az ünnepek előtti napokban gyülekezeti tagjaink és fiataljaink segítségével juttatunk el minden egyházfenntartó családhoz.” Pálinkásné Balogi Beáta örül neki, hogy a gyülekezet költségvetéséből nem kell külön a nyomtatásra fordítani, hiszen a lapot teljes egészében céladományokból finanszírozzák. Attól azonban mereven elhatárolódott, hogy anyagi ellenszolgáltatás fejében hirdetések jelenjenek meg benne.

A Szabadszállási Üzenet – amely Pálinkásné Balogi Beáta és férje, Pálinkás Gyula gyülekezetbe érkezésével indult el négy éve – vezércikk-jellegű lelki írással kezdődik, imádsággal folytatódik, majd a gyülekezet életéről született rövidebb-hosszabb írások következnek. A lelkipásztor vallja: „a beszámolók mellett meg kell őrizni, hogy az újság az evangélium hirdetésének a csatornájává váljon és a fő mondanivaló az ünnepeink üzenete legyen.”

A lapszámokban versek, prózai írások is megjelennek és gyakori egy-egy történelmi eseményről vagy személyről való megemlékezés is. Az újságot gyermekoldal és hirdetések zárják. Pálinkásné Balogi Beáta maga szerkeszti a lapot, és írja a cikkek többségét, egy-egy beszámolóra azonban vendégszerzőket is fel szokott kérni. „Nem mindig előny, hogy én fogom össze a szerkesztést, mert ünnepek előtt az amúgy is tengernyi szolgálat mellett plusz terhet jelent, de én ezt szívesen végzem, mert tudom, hogy ez is alternatív módja lehet az igehirdetésnek. Ha már csak egy embert megérint a hírlevélben megjelenő igei üzenet, egy-egy vers, ének, bizonyságtétel, már nem volt hiábavaló a szerkesztés sokszor fáradságos munkája.”

A nyomtatott szónak ereje van
„A honlapon és a Facebookon minden információ ott van, a koronavírus-járvány alatt az idősek is kénytelenek voltak rákapni erre” – idézi fel Sóskuti Zoltán, amikor a rákoskeresztúri gyülekezet lapjáról, a Kettőspontról kérdezem. Elmondja, hogy amikor a közösség 2007-ben önálló útra lépett a rákosligeti közösség kebeléből, az akkor még Keresztút nevet viselő lap identitásformáló erővel hatott. A lelkipásztor nem kertel: szerinte egy rendszeresen nyomtatott gyülekezeti újság ma viszont már nem életképes, főleg mert eltávoztak a gyülekezetből azok, akiknek szinte semmilyen kapcsolatuk nem volt az internettel.

Sóskuti Zoltán maga állítja össze a lapot minden évben. „Próbáltam szerkesztőt találni, de valahogyan mindig nálam kötött ki ez a szolgálat, cikkíróink se sokan vannak. Pedig fontosnak tartom, hogy ne egy ember írjon mindent, a lelkész pedig tudjon háttérbe húzódni, ha kell, és ne tekintse ezt az önmegvalósítás terepének.” Rákoskeresztúron évente egyszer, karácsonyra vagy karácsony előtt jelenik meg az újság két-háromszáz példányban. „Ennek gerincét az éves missziói munkatervre való visszatekintés adja, de fontos az is, hogy az olvasó megismerhesse a testvérek hitéletét interjúk és bizonyságtételek által – persze nem maradnak el a gyülekezeti eseményekről szóló beszámolók sem.”

A gyülekezet 2017-ben a cikkírók szerint rendszerezve fűzte össze tíz év termését, melyből egy dokumentumértékű, 430 oldalas könyv született. Sóskuti Zoltán úgy látja, hogy bár gyülekezeti kommunikációjuk online zajlik, a nyomtatott szónak még mindig ereje van: talán ezért kapnak a gyülekezeti tagok minden héten liturgiás lapot, melyen az igehirdetés mellett az énekek is megtalálhatók.

Fontos gyülekezeti fórum
A gyöngyösi gyülekezetben 2013 óta jelenik meg rendszeresen saját lap Gyöngyszem címmel. Az újság először egy összehajtott A4-es lapból állt, hossza mára megnégyszereződött. „Régebben több, ma már csak évente egy-két alkalommal, leginkább karácsonykor és húsvétkor jelenik meg” – tudom meg Kenyeressy Károly lelkipásztortól. Az újságot beosztott lelkészük, Nagy Róbert szerkeszti, tartalmát tekintve vezércikkel kezdődik, de komoly hangsúlyt fektetnek a bizonyságtételekre, a minden korosztálynak szóló irodalmi alkotásokra és a beszámolókra is.

„Sokan adnak visszajelzést, főleg azok, akik részt vettek egy adott eseményen, akiknek jó volt felidézniük a történteket. A Gyöngyszem fontos fórum számunkra, mert a mi gyülekezetünk kevésbé aktív a modern technikai eszközökkel használatában, ráadásul maradandó is – igaz, előfordul, hogy online küldünk ki körlevelet az egyháztagoknak” – teszi hozzá.

Kikopó igény
Bonyhádon az online hírlevél lépett a nyomtatott gyülekezeti újság helyébe. „Talán már egy éve, hogy nem nyomtattunk ki egy darabot sem, mert nem volt rá igény” – osztja meg velünk Mészáros Zoltán. A lelkipásztor hetente készített és nyomtatott házon belül hírlevelet Áldás Békesség címmel, melyet ma már csak azok a gyülekezeti tagok kapnak meg online, akik ezt kérik – ők viszont értékelik is, hogy legalább ilyen módon olvashatják a gyülekezeti híreket.

„Sokan szerették régen, hogy haza lehet vinni, és idősebbeknek, betegeknek el lehet juttatni az Ige üzenetét. Ehhez azonban kellenek azok az elkötelezett emberek, akik ezt hétről hétre elviszik. Pár évig így működött, de aztán kikopott ez a szolgálat. Akik ezt igényelték, elhunytak, vagy a lelkesedés hagyott alább annál, aki vállalta a kihordást.”

A gyülekezeti újságok műfajának fennmaradása elsősorban a gyülekezeti tagok odaszánásán és áldozatkészségén múlik, hiszen ahogyan a fentiekben is láthattuk, leggyakrabban ez a kulcs ahhoz, hogy Isten Igéje ily módon is eljusson az emberekhez – kár lenne, ha a jövőben csak Facebook-posztok alapján lehetne rekonstruálni egy-egy református közösség történetét.

Fotók: A cikkben szereplő gyülekezetek