Bottyánné Horváth Evelin lelkipásztor beiktatását ünnepelte 2022. szeptember 11-én a Baracskai Református Egyházközség. Az eseményen a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese, Hajdú Szabolcs Koppány hirdetett igét és iktatta be a gyülekezet új lelkészét, majd Gyarmati István főgondnok, Szőlősy Béla Attila polgármester és Récsei Norbert István római katolikus plébános mondtak köszöntőt.



„Nagyon nehéz szavakba önteni, mennyi hála és öröm van bennem, és mennyi rácsodálkozás arra, hogy Isten hogyan munkálkodott és munkálkodik továbbra is közöttünk” – foglalta össze érzéseit Bottyánné Horváth Evelin, akit beiktatása apropóján kérdeztünk lelkészi szolgálatáról, baracskai tapasztalatairól, az eddig elvégzett közös munkáról, a misszió helyi lehetőségeiről és a gyülekezettel kapcsolatos terveiről.

Ma sem döntene másként
Evelin nem hívő családban nőtt fel, és kamaszkorában tért meg. „Sok szervezettel és intézménynél önkénteskedtem akkoriban, így találkoztam hiteles keresztényekkel, akik nemcsak Istenről beszéltek, hanem imában is hordoztak, amikor nagy szükségem volt erre. Önkénteskedtem például a Dunaalmási Református Szeretetházban, valamint az Ágoston Sándor Alapítvány erdélyi építőtáboraiban és vajdasági anyanyelvápoló gyermektáboraiban” – idézte fel nekünk útját. A Baár–Madas Református Gimnáziumban érettségizett 2011-ben, majd a budapesti teológiára jelentkezett. „Előtte rengeteget vívódtam, és azért imádkoztam, hogy ne találjanak alkalmasnak, ha nincs ott a helyem. Isten azonban megerősített abban, hogy erre hív engem.” Gyakorlati évét Rákoskeresztúron töltötte, majd Ráckevén lett beosztott lelkipásztor két és fél évig.

2019. novemberében került Baracskára. „Azon a nyáron Hajdú Szabolcs Koppány esperes úr közreműködésével a gyülekezet bemutatkozó szolgálatra hívott, utána beszélgettem a presbitériummal és a gyülekezet jelenlévő tagjaival. Nem sokkal később felhívtak, hogy nagy szeretettel várnának engem Baracskára. Akkor két lehetőség állt előttem. Az egyik a baracskai szolgálat, a másik pedig egy missziós szervezet által felkínált teljes állás lett volna, amely mellett szintén szolgálhattam volna gyülekezetben is, de kevesebbet. Mind a kettő nagyon közel állt a szívemhez, ezért rengeteget imádkoztam, és így született meg bennem a végső döntés. Azóta is nagyon hálás vagyok Istennek, amiért Baracskára vezetett, és ma sem döntenék másként.”

Bár a gyülekezetnek korábban még nem volt női lelkésze, Evelin beilleszkedése mégis zökkenőmentes volt. Úgy látja, ebben két tényező játszott szerepet. Az egyik, hogy érkezése előtt nagyon sokféle kihívással és nehézséggel kellett szembenéznie a gyülekezetnek, és ebben a krízisben hihetetlen erővel mutatkozott meg a közösség élni akarása. „Elképesztő nyitottsággal fogadtak, keresve azt, hogy miben lehet növekedni, változni, fejlődni, erősödni.” A másik tényező, hogy Evelin minden korosztállyal viszonylag könnyen megtalálja a közös hangot. „Az itteniek számára fontos, hogy a lelkészt meg lehessen szólítani az utcán is, és akármilyen helyzetben el lehessen vele beszélgetni. Extrovertált személyiségként ez nekem nem okoz nehézséget, sőt öröm számomra, hogy spontán módon is értékes beszélgetések alakulnak.”

Külső és belső változások
Az elmúlt három évben rengeteget változott és formálódott a gyülekezet, de ezt Evelin nem a saját érdemének tulajdonítja, hanem annak, hogy teret engedtek Isten munkálkodásának. „Vannak szemmel látható változások. Megnövekedett például a templomba járók létszáma, és az eltelt idő során egyre több család bekapcsolódott a közösség életébe. Említhetném azt is, hogy nagy örömünkre most már másodszorra indítunk felnőtt konfirmációs csoportot. Ezen kívül több hétközi alkalmunk van, például ifjúsági csoport is, amely azért óriási dolog számomra, mert a hittanos fiatalok kérték tőlem, hogy legyen hittanszakkör. Én pedig azt mondtam nekik erre, hogy mi lenne, ha nem hittanszakkörnek hívnánk, hanem ifinek, és az iskola helyett az imateremben találkoznánk. Istennek hála azóta is járnak, és szépen formálódik a csoport” – mesélte a lelkésznő.

A látható változásokat azonban megelőzte és megalapozta mindaz a változás, ami a közösség lelkében történt. „Egyrészt érezhetően sokat mélyült a gyülekezet lelki élete. Másrészt olyan példaértékű összefogást éltünk meg az elmúlt három évben, amely nélkül nem érhettük volna el mindazt, amit elértünk. A közösség tagjai megértették, hogy a gyülekezet nem a lelkész gyülekezete, hanem mindannyiunk gyülekezete, és mindannyian a részei vagyunk.” Ennek köszönhetően alakulóban van egy szolgálói kör, ahol külön felelősökhöz rendelik a szolgálati területeket. Terveik szerint idén ősszel vezetnek be egy mindenki számára átlátható gyülekezeti rendet, amelyben mindennek tere és helye van.

Evelin baráti kapcsolatot ápol a beiktatásán köszöntőt mondó Szőlősy Béla Attila polgármesterrel és Récsei Norbert István római katolikus plébánossal is. „Érkezésem után pár hónappal elkezdtünk hetente hárman imádkozni Baracskáért, és ez nagyon sok változást hozott magával. Egyrészt nekünk is jó testvéri közösségben lenni és hordozni egymást és a szolgálatunkat. Másrészt a településen korábban igen nagy volt a katolikus-református ellentét: volt, aki még ökumenikus imahéten sem volt hajlandó belépni a másik felekezet templomába. Ehhez képest nemrég a katolikus testvéreknél tartott családi napon aktív szolgálati szerepet vállalt a református gyülekezet is. Óriási öröm megélni, hogy már tényleg közösségben tudunk lenni egymással.”



Folyamatokban gondolkodva
Prédikációiban az Igéhez való hűség számára a kiindulási pont. „Az igehirdetés nem motivációs beszéd, hanem az a célja, hogy az Igét úgy bontsuk ki, hogy azt a gyülekezet befogadhassa és magával vihesse” – fogalmazott. Éppen ezért rendkívül fontos az érthetőség. „Igyekszem olyan szavakat használni, amelyeket a hallgatóságom megért. Törekszem arra, hogy semmit ne kezeljek alapfogalomként, hiszen annak, aki először kezd közeledni Isten felé, sokszor az olyan kifejezések is ismeretlenek, mint a bűn vagy a kegyelem. Az evangélium hirdetésére nagyon sok lehetőségünk van, akár rétegalkalmak, akár nagyobb események formájában, de a legnagyobb missziós lehetőségnek azt a missziói szolgálatot gondolom, amit a gyülekezeti tagok saját maguk végeznek a mindennapjaikban. Ezt kulcsfontosságúnak tartom a gyülekezetépítésben.”

Evelinnek rengeteg terve van a közeljövőre nézve. Ugyan nem lettek kevesebben a járványnak köszönhető bezártság és az újranyitás után, de megtapasztalhatták, hogy a személyesen megélt közösség pótolhatatlan. Szeretnének megtartani elmaradt gyülekezeti programokat, továbbá az őszi hónapokban számos rétegalkalmat szerveznek, ahol a legfiatalabbaktól a legidősebbekig bárki közösségre találhat.



Baracskai lelkészként fontos tapasztalata, hogy a gyülekezetek kapcsán mindig folyamatokban érdemes gondolkozni. „Amit nagyjából három éve elkezdtünk, az most kezd beérni. Nagyon sok váratlan kihívás volt ebben a három évben, ami megviselte a közösségünket, de Istennek hála új lehetőségek is nyíltak előttünk. Látjuk az utat, amelyet eddig bejártuk, és nagyon jó rácsodálkoznunk arra, hogy ezen az úton Isten hogyan munkálkodott bennünk és közöttünk. Hatalmas erőforrás ez számunkra akkor, amikor a jövőnkről gondolkozunk, hiszen megerősít abban, hogy a nehézségeinkkel, kihívásainkkal együtt továbbra is Isten kezében vagyunk. Úgy élem meg az itteni szolgálatomat, hogy törekszem megtenni azt, ami tőlem telik, és bízom abban, hogy Isten kipótolja a hiányosságaimat. Imádkozom, hogy mindazon keresztül, ami a gyülekezetünkben történik, Isten formáljon minket és azokat, akikkel kapcsolatba kerülünk.”


Barna Bálint
Képek: Füle Tamás