Dávid és Salamon közös történeteiben megkapó a szülő és gyermek kapcsolatának bemutatása. Különösen emlékezetes Salamon templomépítő szándékának a bejelentése. Ugyanis apjának álmát valósítja meg, akinek már nincs lehetősége véghez vinni a szép tervet. Ez az álom úgy kezdődött, hogy Dávid cédrusfából készült palotájában élvezvén a nyugalmat, ráeszmél arra, hogy Isten sátorlapokból ideiglenesített helyen lakik. A méltatlan állapotot megszüntetendő születik a templomépítő gondolat. Salamon tud apja álmáról, lehetőséget nyert a kivitelezéshez, Istennek templom épül.

Szívbemarkolóan szép ez a történet, a példaadás magas fokú szemléltetése. Azonban sokkal több van ebben a kedves híradásban. Azt hiszem nyugodtan leírhatom, hogy ez a sok évszázaddal korábbi esemény tökéletes közlése a nevelés egyik legalapvetőbb módszerének. Sőt, Isten azért őriztette meg ezt az eseményt, hogy tanulságul szolgáljon minden szülő előtt a mintaadás komolyságának dolga. Alapvető tévedés azt gondolni, hogy a gyermek a szülő tudatosan felmutatott példaadására kíváncsi. A rejtelmek, a titkok, a tiltott gyümölcsök mindig jobban vonzzák a gyermeki figyelmet. A bölcs szülő hajlamos "spontán mintákat" is előteremteni, majdnem jónak értékelhető eredménnyel. Mégis baj van a modern neveléssel is. Utódaink jellemformálásával nem vagyunk megelégedve. Hibáztatunk iskolát, egyházat, világot, közben a gond a szülőnél kezdődik. Nem a szülői házban, nem a gyermekszobában, még csak nem is szülői áldozatosságban keresendőek az okok, hanem a szülő személyiségében. E személyiség magatartásában, viselkedésében. A néhány órás, napos csecsemő már igen nagy érdeklődéssel fordul környezetéhez és főleg az édesanyához. A követendő mintákat ilyen korai szakaszban kezdi összegyűjtögetni. A kicsi a közelítő élményeket követendő példáknak minősíti. Konrad Lorenz éppen harminc éve a madarakon végzett kísérleteivel bebizonyította, hogy a kulcsingerek hatására ösztönös cselekedetek alakulnak ki. Ezek néhány óra alatt mélyen és kitörölhetetlenül bevésődnek, ösztönösen végrehajtandó lételemekké válnak. Az ember életében ez a folyamat bár lényegesebben lassabban (1 év) zajlik, de elkerülhetetlenül megtörténik. A "tisztalappal" induló gyermek lelkének első, és legdöntőbb oldalait a szülő írja tele. Nem mindegy, hogy ez a szülő milyen lélekkel tartja kezében azt a veszélyes írószerszámot.

Dávid templomálma fia életében valóság lesz. Salamon eredményeihez éppen egy ilyen álom volt szükséges. Ha nem lett volna ilyen minta előtte, vagy ha más lett volna ez a példa, rossz belegondolni, hogy Izrael sorsa hova alakult volna. Mint ahogy alakul rengeteg szerencsétlen élet, születik számtalan tragédia. A szülő felelőssége elsődleges és óriási, azonban ennek támogatására vannak az iskolák, a gyülekezetek. Ezek az intézmények is megírják a maguk oldalait a gyermek lelkében. Mire felnő kész olvasmány az élete, amibe ha belelapozunk, kiolvasható mit hoz a szülői környezetből, mit kapott a felelős intézményektől. Dávid szép példáján tanulva legyünk mi is gyermekeink életének erőforrásai, akik végül rádöbbenünk, hogy nem is mi építünk az Úrnak, hanem mindig ő épít velünk és általunk.