Kis perselyekben elhozták kedvenc istenes verseiket, a számukra fontos igéket, sőt e-mail címüket is, hogy ismeretlenül is felvehessék velük a kapcsolatot.
A balatonfelvidéki templom udvarán Szakács Gergely, a pápai gyülekezet lelkipásztora elárulta stábunknak: különösen fontos számukra, hogy az emberek közé vigyék az evangéliumot.
– A gyülekezetépítésben is meghatározó, hogy olyan emberek járjanak a templomba, akiknek valóban élő kapcsolatuk van Istennel, naponta imádkoznak, és olvassák a Bibliát – fogalmazta meg a lelkész.

Nagy kihívás
A pápai az ország egyik legősibb protestáns gyülekezete. A helyiek büszkén gondolnak arra, hogy már 1531-ben is működött olyan iskola a városban, amelyet nem a katolikusok tartottak fenn. – Csaknem ötszáz éves múltunk nagy áldás, hiszen visszanyúlhatunk az őseink bölcsességéhez, és valóban büszkék lehetünk arra, amit letettek az asztalra. A félezer éves múlt néha azonban teher is, hiszen előfordul, hogy valaki számára csupán formalitást jelenti a reformátusság – mondja Szakács Gergely. A kisvárosi közösség meglepő módon falusi és nagyvárosias jegyeket is hordoz magán. – Vannak köztünk tradicionális, hagyományosan gondolkodó reformátusok, és van egy felnőttként megtért, fiatalos, a mai modern ember fejével gondolkodó réteg. Ebből a gazdagságból néha feszültség, máskor áldás keletkezik a gyülekezetben. Lelkészként nagy kihívás úgy vezetni egy gyülekezetet, hogy ne verje ki a biztosítékot egyik oldalon sem. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy soha ne beszéljünk el az emberek feje felett.

Gyarlóság és idealizmus
A lelkipásztor tapasztalata szerint a gyülekezethez újonnan csatlakozók két csoportba oszthatók. – Az egyik csoport túlidealizálja a keresztyéneket, és tökéletességet vár el a gyülekezettől. Amikor beleütköznek abba, hogy mi is gyarló emberek vagyunk, akik időnként megbántjuk vagy kibeszéljük egymást, akkor nem tudnak ezekkel a hibákkal mit kezdeni. Főként azokra jellemző az idealisztikus elvárás, akik felnőttként csatlakoznak a gyülekezethez, és korábban nem volt semmilyen keresztyén hátterük. Ha őket nagyobb csalódás éri, hamar elhagyják a közösséget. A másik csoportba tartozók felismerik gyarlóságunkat, de törekszenek a változásra. A hitelesség fontos, ugyanakkor szinte mindenkinek mást jelent, hiszen van, aki csak azt tartja hitelesnek, ha érthető, mai magyar nyelven folyik az igehirdetés, más azt, ha ifjúsági énekeket énekelhet a régiek helyett, a harmadik pedig azt, hogy mindig valami izgalmas, szemléletes dolog történjen a gyülekezetben – sorolja a lelkipásztor.

Horgászegyesület helyett gyülekezet
A pápai gyülekezet négy éve komoly gyülekezetépítési munkába fogott a Barnabás-csoport segítségével. – A gyülekezetépítés nemcsak a lelkészek és a presbiterek szívügye, hanem az egész közösségünké. Mindannyiunknak fontos, hogy jó irányba változzunk és egyre inkább a jézusi normához igazodjék az életünk. Az emberek nem nagy hitigazságokra vágynak, amikor gyülekezetbe mennek, hanem közösségre – véli a lelkipásztor. – Nekünk meg kell becsülnünk, hogy nem egy horgászegyesületbe tagozódnak be, hanem hozzánk. Ha jó a közösség, akkor nyitottá válnak arra, amit a keresztyén közeg nyújthat, és elkezdik komolyan venni a jézusi tanítást. A 21. századi ember keresi a spiritualitást, de a templomba ritkán tévednek be. Inkább az a jellemző, hogy eljönnek egy Alphára (Az Alpha-kurzus egy sikeres missziós módszer, aminek az a célja, hogy a hitbeli ismeretekkel nem rendelkező emberekkel megismertesse a keresztyén tanítás alapjait – a szerk.) majd itt maradnak, vagy akár eljárnak a férfikörbe, még akkor is, ha nincs közük a keresztyénséghez. Azt látom, hogy spirituális éhség van az emberekben, és mi tényleg örülünk, ha nem jósoltatni mennek a boszorkányhoz, vagy az angyalboltba, hanem hozzánk jönnek tiszta tanítást hallani. Megtapasztaltam, hogy „a világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését”, és nem kell tartanunk attól, hogy kinevetnek minket, ha Jézusról beszélünk. Ha látják, hogy komolyan vesszük a hitünket és erre tettük fel az életünket, biztos, hogy tiszteletben tartanak.

Tegyük férfiassá a gyülekezetet?
Nem pápai specialitás, hanem általánosságban elmondható, hogy a templomokba több nő jár, mint férfi. Pápán ezért is igyekeznek külön figyelni a férfiakra. – Néhány éve igen nagy szkepticizmussal fogtam bele egy amerikai üzletember könyvébe, aki azt kutatta, mi lehet az oka, hogy eltűntek a gyülekezetekből a férfiak. Úgy gondoltam, hogy Amerika más, de a könyv végére érve felismertem, hogy az abban foglaltak többségében megfeleltethetők a mai magyar egyházi valóságnak, mert szinte ugyanazok a folyamatok zajlanak le a gyülekezeteinkben, mint a tengeren túl. Talán nem tűnik részemről férfisovinizmusnak, ha azt mondom, jó lenne, ha nagyjából ugyanannyi férfi és nő járna a gyülekezetekbe. Egy kutatásban olvastam, hogyha az anya hívő, akkor a gyerekek tizenhét százaléka szintén templomba járó lesz, de ha az apa istenhívő, akkor ez az arány kilencven százalék. Megdöbbentő a különbség, és igen jól megvilágítja, hogy a férfi, a családfő ebből a szempontból is vezető és mintaadó. A gyülekezetünkben is felismertük ennek a fontosságát és alakítottunk férfikört. Az ötlet nem a lelkészektől jött, hanem alulról jövő kezdeményezésként. Kicsit meg is ijedtem először, hiszen az előbb említett könyv azt javasolta, hogy ne férfi bibliaköröket alapítsunk, hanem tegyük férfiassá a gyülekezetet, és leírja ennek a mikéntjét.

Hallgatás, meghallgatás
A férfiak egészen másként működnek, mint a nők – folytatja Szakács Gergely. – A férfikörben sokkal több a hallgatás, a csend, és sosem vágunk egymás szavába, türelmesen meghallgatjuk a másikat. Érdekes módon ha egy beszélgetésben vegyesen veszünk részt nők és férfiak, akkor könnyebben félbeszakítjuk a másikat. A férfikör lehetőséget ad arra is, hogy jobban megnyíljunk egymás előtt. Egy évvel ezelőtt fogtunk bele egy sorozatba, ennek részeként bibliai férfialakokról beszélgetünk, megvizsgáljuk, hogy az adott szereplő milyen életet élt, hogyan kapcsolódott Istenhez és milyen példát tud mutatni nekünk. Ebben a körben sok tanácsot, vezetést és lelki feltöltődést kapunk, ami segít abban, hogy még jobban egymás felé fordulhassunk.

Az isteni üzenet
A pápai református gyülekezetben természetesen nemcsak férfikör van, hanem számos kisebb csoport, köztük azok a bibliakörök is, akik az Alpha után maradtak együtt. – Nagy értéknek tartom azt is, hogy hét éve a hittanos táborunk családos táborrá alakult át, idén száznegyvenen mentünk táborozni. A gyülekezeti tagjaink nagyon jók abban, hogy hívogatják az egyházon kívüli barátaikat, ismerőseiket. Mindig nagy élmény együtt lenni, hiszen a közös foglalkozások, étkezések, a szabadidő eltöltése összehozza a közösséget. A nyári tábor kiváló evangelizációs lehetőség, ahol intenzíven, közösen lehet beszélgetni az igéről. Ez sosem arról szól, hogy egy ember kiáll, és megmondja a tutit, hanem beszélgetések alakulnak ki, így találkozik ténylegesen az életünkkel az isteni üzenet. A tábor persze hatalmas munkát és szervezést igényel, hála az önkénteseknek, akik lelkesen segítenek a megvalósításban – fogalmazta meg köszönetét Szakács Gergely.

Ha szeretné, jobban megismerni a pápai református gyülekezetet látogasson el honlapjukra. http://www.papareformatus.hu

Fekete Zsuzsa
Képek: Füle Tamás. illetve a Pápai Református Egyházközség Facebook-oldala.