Lendületes gitárszó és gyerekzsivaj fogadott, amikor beléptem a Pécsi Református Kollégium Gimnáziumának ajtaján. Az iskola aulájában gondosan kihelyezett székek némelyikén már ült valaki, a legtöbb azonban még arra várt, hogy gazdára leljen. Nem kellett sokáig, ugyanis már jóval a vasárnap délelőtti tíz órás kezdés előtt elkezdett benépesülni a hely, nagyjából fele-fele arányban kicsikkel és nagyokkal. Előbbi csoport óvodásoktól a középiskolás korosztályig képviselteti magát, a legtöbben szüleikkel, családtagjaikkal érkeztek, magabiztosan mozogva a sorok között.

Noha eleinte szeretnék megfigyelői státuszt felvenni, azon kapom magam, hogy együtt énekelek a mellettem ülőkkel. Köztük azokkal, akik talán nem hitték volna, hogy az iskola épületében havonta, majd kéthetente összegyűlő közösségük valódi gyülekezetté formálódik.

A Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlése 2022-ben döntött a missziói egyházközség megalapításáról Pécs északkeleti részén, a Baranyai Egyházmegyében zajló talpra állás részeként. A belvárosi gyülekezet mellé 1987-ben alakult a kertvárosi egyházközség, a kelet-mecseki plántálással pedig a helyiek évtizedes álma vált valóra. A Pécsi Református Kollégium az alapítás óta állandó otthona nem csak az istentiszteleteknek, de a bibliaóráknak és az ifjúsági alkalmaknak is.

Új kezdet 500 kilométerrel arrébb
Komor Csaba lelkipásztor először a Pásztortűz zenekar gitárosaként járt az intézményben, ahol társaival egy csendesnapon dicsőített. A kapcsolódásnak köszönhetően a közösségből fél évvel később újra megkeresték, ezúttal azért, hogy meghívják magukhoz az akkor már majd egy évtizede Nyíracsádon szolgáló lelkészt. Az események gyors egymásutánban követték egymást, Csaba pedig feleségével, az újságíróként dolgozó – és a gyülekezeti baba-mama kört vezető – Csernáth Erzsébettel és három gyermekével a Tiszántúl keleti széléről a Dunántúl déli csücskébe költözött, hogy 2023. január 1-től hivatalosan is a Pécs–Kelet-Mecseki Református Missziói Egyházközség lelkipásztora legyen.

„Negyven évvel ezelőtt a városnak ezen a részén javarészt dűlőterületek, gyümölcsösök és szőlők voltak, aztán egyre több lakás épült, sokan költöztek ide, köztük jelentős számban reformátusok is” – meséli Komor Csaba a gyülekezet kialakulásának hátteréről. „Az általános iskolát, a középiskolát és az internátust magában foglaló Pécsi Református Kollégium elhelyezkedése pedig önmagában nagy érv volt a mellett, hogy itt gyülekezet szülessen.”

Azt már a presbiterként szolgáló Ritter Betty tette hozzá: régóta várja, hogy a nagy múltú református oktatási intézmény lelki és szellemi vonzáskörzetében közösség alakuljon. „Amikor konfirmáltam, még csak egyetlen gyülekezet volt Pécsen, aztán részt vehettem a kertvárosi egyházközség megalakításában. Kegyelem, hogy végre a kelet-mecseki gyülekezet megszületésének is tanúja lehettem” – mondta a presbiter, aki civilben a Pécsi Pedagógiai Oktatási Központ főosztályvezetőjeként dolgozik.

A lelkipásztor felesége és társa a szolgálatban, Komorné Csernáth Erzsébet elárulta, hogy amíg a parókián tartott baba-mama körök alkalmával a gyerekek játszanak, minőségi idő jut arra, hogy az anyukák megosszák egymással örömeiket, nehézségeiket és meghallgassák egymást. „Mivel egy-egy ilyen alkalommal nem vagyunk sokan, közvetlenül tudunk beszélni ezekről, családias közegben” – mondta. Anyitottság és a hitelesség szerinte minden gyülekezeti szolgálatban alapvető fontosságú. „E nélkül nem tud kialakulni élő, lüktető, lelkes, Isten és egymás közösségére vágyó gyülekezet. Közösségünk tagjainak fontosak a találkozások, a beszélgetések, az együtt töltött idő, fontos az, hogy lássák egymás életében az Istent, a Lélek munkáját. Jó azt látni, hogy mindenkit mélyen érint az Ige. Legyen szó vasárnapi istentiszteletről, túráról a Mecsekben, családi napról az iskola udvarán: a központban az az üzenet áll, amelyet elkészített nekünk az Úr.”

Vasárnapi iskola
Az iskola nem csak fizikai teret biztosít a gyülekezet számára, lelki értelemben is a hátországát adja: az egyháztagok közül sokan ott dolgoznak, az oda járó gyermekek pedig rendszeres résztvevői az istentiszteleteknek. Kiss Zsófia, a gyermekszolgálat egyik vezetője elárulta, hamar csoportot kellett bontani: az óvodás korúak és az 1-2. osztályosok alkotják az egyik, a 3-8. osztályosok pedig a másik csapatot. „A két csoportban meghatározott vezérfonal alapján zajlanak az alkalmak, történeteket dolgozunk fel és kézműves foglalkozásokat is tartunk. Nyáron ötnapos bibliatáborunk volt az iskola területén, amit nagyon élveztek a gyerekek” – fogalmazott a védőnő, aki öt társával felváltva szolgál a gyerekek között.

A lelkipásztor nem titkolja, hogy az intézménnyel való szoros kapcsolat miatt az értelmiségi réteg az elsődleges célcsoportjuk, de a gyülekezet megerősödésével szeretnének nyitni mások felé is. „Az egykori bányászlakásokba sok nehéz helyzetű család költözött, közöttük nagy számban cigányok is. Aztán a gyülekezetünkbe jár egy lelkészházaspár, egyikük kórházban, másikuk pedig börtönben szolgál. Lehet, hogy ők elő tudják mozdítani a missziónkat a saját területükön” – vette át a szót ismét Komor Csaba lelkipásztor, hozzátéve, hogy a gyermekek rajzait már két alkalommal sikerült eljuttatni a kórházban fekvőkhöz, az elmúlt két karácsonyt megelőzően pedig a gyülekezet tagjaival kántáltak közöttük.

A közösség gondnoka, Radvánszky Bertalan megosztotta, hogy mivel a gyülekezet még nem rendelkezik saját ingatlannal vagy más természetbeni javakkal, az ő elsődleges feladata egyelőre az istentiszteletekre érkezők szívélyes fogadása, az ide tartozás érzésének erősítése. Az alkalmakon kívül gyakorlatiasabb témák is szóba kerülnek. „A presbitériummal meghatároztunk rövid-, közép- és hosszútávú célokat. A minőségi növekedés elengedhetetlen, de nagyon fontos a mennyiségi előrelépés is. Mi most olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy itt a gimnázium keretén belül, inkubátorban tudunk fejlődni, de később ki kell lépnünk innen, ha arra lehetőség adódik” – mondta a Pécsi Tudományegyetem Sugárvédelmi Szolgálatának vezetője.

Isten színe előtt
Bertalantól tudom meg azt is, hogy melyik az az Ige, amely motorja volt a gyülekezet elindulásának. „…mind itt vagyunk Isten színe előtt… – olvassuk Péter és Kornéliusz találkozásakor (ld. Apostolok cselekedetei 10. rész, 1-48. versek). Ez nagy erőt adott nekünk a feladatokhoz és megmutatta, hogy tényleg szükség van erre a gyülekezetre” – számolt be a gondnok.

A lelki növekedést mutatja, hogy 2023-ban két alkalommal került sor felnőttkonfirmációra a gyülekezetben – a gyermekek közötti szolgálat mellett a zene az, amely sokakat megszólít. „Gyülekezeti zenekarunkkal rendszeresen megjelenünk az istentiszteleteken. Van közöttünk alt furulyás, csellós, hegedűs, magam pedig gitározni szoktam. Ha pedig van, aki megszólaltassa, orgonamuzsikát is hallhatunk” – mutat a kollégium aulájában található hangszerre a lelkipásztor.

A Pécs–Kelet-Mecseki Református Missziói Egyházközség nagy hangsúlyt fektet a felekezetközi kapcsolatok ápolására is, tavaly júniusban rendhagyó apák napi dicsőítést szerveztek több protestáns közösség részvételével. „Hittantanárként sok olyan gyerekkel találkozom az iskolában, akik más felekezet tagjai, jó kapcsolatot ápolunk a szülőkkel, így adta magát az ötlet. Ez Magyarországon még ma sem túl ismert ünnep, mi ennek apropóján azért jöttünk össze, hogy a mennyei Atyával legyünk közösségben.”

Valóra vált álom
A környéken élők földrajzi mozgása közvetlenül érinti a gyülekezetet: az adventi alkalmakon ezért vannak többen, mint karácsonykor. „Sokan nem helyiek: egyetem, házasság, munka révén kerültek ide, és az ünnepre a legtöbben hazautaznak oda, ahonnan származnak. Reméljük, hogy ez a jövőben a növekedésünkkel változni fog” – mondta a lelkipásztor.

A gyülekezetépítést minden lelkészszakos hallgató tanulja a teológiai évek alatt, mégis keveseknek adatik meg, hogy azt az alapoktól kezdve hasznosíthassák a gyakorlatban. „Mi más is lehetne egy lelkész álma, mint hogy az Úrral együtt munkálkodva, megtalálva a megfelelő szolgatársakat, egy új közösség formálója legyen?” – fogalmazott. „Sokan kérdezték az elején, mi és hogyan lesz majd. Azt válaszoltam, hogy teret kell engednünk Istennek, hogy Ő munkálkodjon, ő terelgessen bennünket. Nyilván ez nem tétlenséget jelent a részünkről, de mindenben rá kell hagyatkoznunk. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy mi vesz körül bennünket, mire kapunk indíttatást,  és milyen eszközök vannak a kezünkben.”

A közösség arculata még formálódóban, bár a logó már megszületett: egy krisztusi monogramot megjelenítő gránátalma lett a kelet-mecseki reformátusok cégére – számolt be a lelkipásztor. „Amikor kimentem a parókiánk kertjébe, megpillantottam egy gránátalmafát, mely az Ígéret földjének gyümölcse. Pécshez pedig úgy kapcsolódik, hogy 2000-ben, egy ókeresztyén sírkamrából itt került elő az a Krisztust jelképező bronz szimbólum, amely később a város világörökségének is a jelképe lett.”

„Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be…” – hallhattam Isten Igéjét az istentiszteleten. Hála azért, hogy az Úr ajtókat nyitott a Mecsek lábánál, hogy a lelki épülésre éhesek valóban nyitott ajtókra találjanak!

Fotók: Ruprech Judit