A Budapest-Kispest-Rózsatéri Református Egyházközség templomában a gyülekezet fennállásának nyolcvanadik évéért és Ablonczy Kálmán lelkipásztor rózsatéri szolgálatának negyvenedik évfordulójáért adtak hálát 2024. szeptember 29-én, vasárnap. „A Kispest-Rózsatéri gyülekezet olyan, mint egy nagycsalád, ahol a különféle generációk odafigyelnek egymásra” – írtuk a gyülekezetről korábbi írásunkban, amelyben arra kerestünk választ, miért kaptak ebben a közösségben olyan sokan elhívást a lelkipásztori szolgálatra. A jubileumi hálaadáson mindezek ismét igazolást nyertek, hiszen valóban több generáció ünnepelt együtt, bizonyságot téve arról is, hogy a legkisebbektől kezdve – az istentisztelet az ő énekükkel kezdődött – a legidősebbekig lelki otthonra találtak a közösségben.



Felismerni a rendelt időt
Balog Zoltán dunamelléki püspök igehirdetésének fókuszában – Máté evangéliuma 25. fejezetének első versei, a tíz szűz példázata alapján – a rendelt idő, a kairosz fogalma állt. „Van egy másik időfogalom, a kronosz: a homokóra, amely pereg, amelyet szeretnénk megállítani, de nem lehet, amelyben minden mértékegység ugyanazt adja ki. A huszonnégy óra, ami boldogságban telik, pont annyi, mint amennyi betegségben, nyomorúságban és szenvedésben. És van a kairosz, amely nem a kronológia szerint zajlik, hanem Isten elkészített ideje. Ő képes másfél órába is beletenni azt, ami a teljesség, a minden. Ha nem ismerjük ezt fel, akkor az a másfél óra teljesen üresen is telhet. A rendelt idő felismerése a keresztyén bölcsesség egyik legfontosabb alkotórésze” – hangzott el a prédikációban.

A rendelt idő örömhíre szemben áll azzal, hogy fele-fele arányban ismerték föl a példázat szüzei, hogyan kell erre készülni. „Isten elkészíti az Ő idejét, mi meg elhibázzuk. Nem ismerjük föl, másra készülünk. De a történet végén mégis ott van az örömhír, és az a jövő időben rejlik. Az öt balga szűz története még nem lezárt, a kapu még nyitva van. Csak azt akarja mondani Jézus a példázatban, hogy egyszer majd bezáródik. Bármilyen balgák is vagyunk, jó lenne, ha ezt most hallanánk meg, hogy ne másra használjuk az időt, mint amire Ő adta nekünk.” A püspök kiemelte: Isten a hibáinkból is képes jót kihozni.



Egyházunk életében 2024 nem úgy alakult, ahogyan terveztük, ezért most az újratervezés ideje jött el – tette hozzá. „A keresztyén ember életében az újratervezés azt jelenti, hogy először is fogadd el, hogy a te dolgod nem más, mint az, hogy keresd meg Isten akaratát ebben. Keresd meg, miért értetted félre az idő szavát, az idő jeleit, amelyeket Ő készített el. Kérdezd meg, hol van az Ő akarata. Már az is leleplez minket, hogy képesek vagyunk-e együtt Isten akarata felől rátekinteni arra, ami velünk történik. Ebben kell azután meglátni önmagunkat is. A lényeg az, hogy halljuk-e Isten üzenetét.” Mindez az igehirdető szerint az egység próbája is.

A gyülekezet elmúlt nyolcvan évéből és a lelkipásztor szolgálatának negyven évéből az marad velünk, ami kétezer évvel ezelőtt történt. „Ablonczy Kálmán az evangéliumot hirdeti és ez egészen különleges dolog. Hogy tud így összefonódni egy gyülekezet története egy család történetével? Úgy, ha van elég olaj. Ha nemcsak a pillanat számít. Hogy ott a lámpás, és éppenséggel meg is lehet gyújtani.” Nem tudjuk a napot és órát, de tudjuk, hogy készülni kell, mert Ő jön, úton van, és jövetele felől kell néznünk az életet. „Isten ajándékának lényege, hogy ha nem használod, ha nem táplálod, elsorvad. Folyamatosan táplálni kell. Az önmegtagadás csak az első lépés, ezt önátadásnak kell követnie, amikor átadjuk magunkat a kairosznak, amelyet Isten készít nekünk. Menyegzőre készülünk és nyitva van a kapu.”



Összeköt mindennel
„Olaj a javából” – fogalmazta meg tömören ünnepük lényegét az igehirdetés képéhez kapcsolódva Ablonczy Kálmán. A rózsatéri lelkipásztor a vendégek köszöntése után a 103. zsoltár szavaival adott hálát a kettős jubileumért: „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!”



Ezt követően Bassi-Nagy Katalin fuvolaművész szolgált fuvolajátékkal, majd a Karácsony Sándor Rózsatéri Református Iskola és Óvoda gyermekkórusa énekelt.



A gyülekezet nyolcvan évét Kovács Attila főgondnok foglalta össze. Felidézte, hogy Ablonczy Dániel, a gyülekezet alapító lelkésze 1944 februárjában kapott megbízást gyülekezetszervezésre. Szolgálatát ugyan hátráltatta a háború utolsó néhány hónapja, de 1945 késő tavaszán újraindult a közösség élete. Kispest-Rózsatér 1946-ban lett önálló gyülekezet, 1947-ben pedig új ingatlanba költözhetett. Az ezt követő évtizedek a lelki növekedésről szóltak. A főgondnok az Ablonczy család mellett felidézte a gondnokok, presbiterek és gyülekezeti szolgálók emlékét is, felsorolta a sokféle csoportot, szolgálatot, eseményt, amely őket erősítette, és azt, hogyan vette át édesapjától a stafétát Ablonczy Kálmán negyven évvel ezelőtt.



Kovács Attila ezután rátért a nemzedékváltás és az egyházközség iskolájának, intézményeinek a történetére. A gyülekezet 1992–2010 között előbb templomot épített, azután idősotthont, később iskolaépületet, majd óvodát. Isten a koronavírus-járvány idején is egyben tartotta a közösséget. A főgondnok kiemelte: kegyelem, áldás és védettség alatt élnek és imádkoznak, mint az egykoriak. „Az imádság összeköt mindennel, egyben fölé is emel. Társadalmi hasadások fölé, politikai hovatartozás fölé, a másként gondolkodás feszességei fölé” – fogalmazott zárásképpen.



Amitől Rózsatér a Rózsatér
Az önkormányzat nevében Vinczek György alpolgármester mondott köszöntőt. „Az, hogy ez az egyházközség működik és aktív, annak is köszönhető, hogy csodás hétköznapi embereket fogad magába, akik az elmúlt nyolcvan évben a hátukon vitték a közösséget. Köszönet illeti őket ezért” – fogalmazott Vinczek György, aki reméli, hogy mindezt a fiatalok viszik majd tovább. Ő is megemlékezett arról, hogyan folyt itt lépésről lépésre a lelki és fizikai építkezés, majd két ajándékot adott át: egy emléklapot a gyülekezetnek és Bereczky Ildikó Ölelés című grafikáját Ablonczy Kálmánnak.



Pásztor Lajos missziói gondnok arról beszélt, hogy számára mitől Rózsatér a Rózsatér. „Amikor a nyolcvanas években Pasarétről, Cseri Kálmán szárnyai alól ide kerültem, meg voltam győződve arról, hogy Pasarétnél jobb gyülekezet nincs. De tévedtem, mert Rózsatér családiassága és otthonossága rögtön megragadott” – mondta első benyomásairól. Azonban miután kezdett jobban belelátni a gyülekezet életébe, látta, hogy itt is vannak bántások, sértődések. Amikor ezt szóvá tette László Gábor akkori gondnoknak, ő azt mondta erre: ide is csak bűnös emberek járnak.



„Gyülekezetünk első percétől kezdve a mai napig olyan vezető lelkipásztorai voltak, akik élő, eleven hitet és példás családi életet mutattak fel és éltek meg előttünk” – folytatta Pásztor Lajos. Kiemelte, hogy Rózsatér befogadó közösség. Az első nemzedék több tagja a gyülekezeten belül találta meg társát, de azok is otthon érzik itt magukat, akiket nem rokoni kapcsolatok fűznek ide, és ennek egyik fontos oka az egymás iránt tanúsított figyelmesség. Felsorolásában többek között kitért még a nagy számú laikus szolgálói közösségre, a bizonyságtételek gazdagságára, és arra, hogy itt az élő hitből cselekedetek fakadnak.



Ablonczy Kálmán a beszédeket követően megajándékozta a vendégeket és az ünnepségen szolgálókat, majd mindenkit közös szeretetvendégségre invitált. A hálaadó istentisztelet püspöki áldásmondással ért véget.


Barna Bálint
Képek: Füle Tamás