Beomlott a Kalotaszegi Református Egyházmegyéhez tartozó magyargyerőmonostori református templom várfala – a 2017-es viharban elgyengült és megrepedt falszakasz akkor adta meg magát végleg, amikor ki kellett vágni mellőle az alá nőtt fenyőfákat. A helyi református gyülekezet még az idén újjáépíttetné a műemléket, ezért gyűjtést hirdetett meg, a felajánlók adományait Magyarországról is hálásan fogadják. A várfal, a templom és a gyülekezet történetéről Hover Zsolt, a Magyargyerőmonostori Református Egyházközség lelkipásztora mesélt, aki immár tizennegyedik éve szolgál a kalotaszegi településen.

A múlt öröksége
A magyargyerőmonostori templom Kalotaszeg egyik legrégebbi temploma, Romániában országos jelentőségű műemlék templomnak számít. A legrégebbi része még 1196-ban épült, hosszú ideig ciszterci, majd bencés monostorként működött, 1330-ban önálló plébánia lett. A reformáció idején a többi kalotaszegi gyülekezethez hasonlóan a magyargyerőmonostori is felvette a református vallást, azóta tartozik ehhez a felekezethez. Fennállása alatt sokféle sorscsapást kellett túlélnie: 1241-ben, az első tatárjárás alkalmával feldúlták, majd szentélye leégett a 15. században, ezért 1442-ben a leégett részt újjáépítették, ezúttal gótikus stílusban. A főhajó helyreállítása után két tornyot építettek hozzá, de a második torony feltehetően egy földrengés következtében 1647-ben leomlott.



„A várfal nem egyidős a templommal, de az is műemlék. Régebben is körülvette egy várfal a templomot, egy sokkal erősebb, ezt azonban a Rákóczi-féle szabadságharc után a labancok felrobbantották az 1700-as évek elején. Akkor az egyik mecénás, Kabos Ferenc saját költségén építtetett új várfalat, van is egy emléktábla erről a falon. Mivel régi várfalról van szó, már egy ideje több helyen is támpillérekkel kellett kitámasztani” – mesélte Hover Zsolt, aki a gyülekezetvezetés mellett történelmi regények írásával is foglalkozik: A kalotaszegi Madárleány című könyvét egy magyargyerőmonostori dombormű és a hozzá kapcsolódó gyülekezeti szájhagyomány ihlette. Szeretné ugyanis a kalotaszegi néphagyományokat ebben a formában is megörökíteni és mások számára elérhetővé tenni.

Kárfelmérés
„2017-ben igen nagy vihar pusztított a környéken. Mivel 30-40 méter magas fenyőfák vették körül a templomot, a vihar megmozgatta őket a gyökerekig, amelyek a várfal alá is benyúltak. Akkor még nem történt komolyabb kár a falban, de tudtuk, hogy a fenyőfákat el kell távolítani mellőle. Mivel elég nehéz volt megközelíteni őket és költséges is mindez, ezért időbe telt, amíg meg tudtuk szervezni a munkálatokat. A gyülekezet és az önkormányzat is segített, de így is csak idén, év elején sikerült a fenyőfák többségét eltávolítani. Ahogy a fal a nyomás alól felszabadult, beomlott ott, ahol már repedt volt. Ez a fakivágás után pár nappal történt, tehát Istennek hála személyi sérülés nem történt. Három ajtó van a várfalon, a beomlás egy két ajtó közötti részt érint” – ismertette a károkat a lelkipásztor.



A felmérés alapján valószínűleg nemcsak ott kell visszabontani a várfalat, ahol most beomlott, hanem mintegy húsz méter hosszúságú szakaszban, azután újra kell építeni autentikus formában. „Műemléket nem lehet akárhogyan felújítani, ez is drágít a munkálatokon. Ráadásul nagyon kevesen maradtak Erdélyben, akik ilyen jellegű munkálattal foglalkoznak. Székelyvarságon van egy csapat, akik a templom zsindelyezését is elvégezték pár évvel ezelőtt, velük szeretnénk felújítani a várfalat is, amelyet szintén zsindely fed. Az újjáépítésen túl az egész falat rendbe szeretnénk tenni: komoly alapozást és új vakolatot kapna az egész, és valószínűleg a zsindelyt is le kell cserélni a várfal teljes hosszában. Talán vízelvezető árokra is szükség lenne a templom körül.”

Az újjáépülés reményében
Valamennyi tőkealappal az egyházközség is rendelkezik, de nem akarják az újjáépítés miatt teljesen kimeríteni a kasszát, ezért vágtak bele az adománygyűjtésbe. Rászorulnak mindenki támogatására, hogy e történelmi emlék továbbra is fennmaradhasson. „A gyülekezet is tisztában van a templom értékével. Nagyon lelkesen adakoznak és gyűjtik az adományokat, mindkettőben élen járnak. A lehetőségeikhez képest mindenben számíthatunk rájuk. Csak hát apadófélben lévő gyülekezet vagyunk, amely százkilencven lelket számol, ebből gyakorlatilag 80-100 személy él életvitelszerűen a településen. A többiek elszármazott családok, akik bár nincsenek állandóan Magyargyerőmonostoron, mégis fontos számukra a gyülekezet, rendszeresen jönnek a közösségbe, fizetik az egyházjárulékot is.”



Már Magyarországról is érkeztek átutalások az egyházközség bankszámlájára, és amint összegyűlik a szükséges összeg, neki is kezdenek a munkálatoknak. Remélik, hogy idén nyárra már végeznek is vele: ebben a koronavírus-járvány nem jelent komoly hátráltatást, hiszen egyszerre legfeljebb csak 8-10 ember venne részt az építkezésben. „Életben van néhány korlátozás, de most úgy tűnik, nem lesz szükség további szigorításokra. Reméljük, hogy a járványhelyzet nem fog romlani” – fogalmazta meg mindannyiuk kívánságát Hover Zsolt, aki mindeközben újabb történelmi regényén, az Erdélyi szabadságharcon is dolgozik. Ez utóbbi, ha minden jól megy, idén jelenik meg a budapesti Romanika Kiadónál; így nemcsak a kőben, de papíron is továbbélhet az erdélyi múlt öröksége.


Kérünk mindenkit, akinek módjában áll, támogassa pénzadománnyal a várfal helyreállítási munkálatait az alábbi bankszámlára utalva:

Parohia Reformata Manastireni
IBAN: RO05 RZBR 0000 0600 0390 5232
SWIFT: RZBRROBU
Banca Raiffeisen Huedin

Minden segítséget szeretettel köszön a Magyargyerőmonostori Református Egyházközség!

Képek: Magyargyerőmonostori Református Egyházközség, Hover Zsolt