„Az élet tiszteletének etikája (...) mindenkitől megkívánja, hogy odaadja életének egy darabját másoknak."
Albert Schweitzer
Ragyogj, mint csillag!
Hogy a tudománynak nem a hit, hanem a tudatlanság az ellentéte, már a gyerekek is megértik. Egy gyülekezeti hittantábor a Krisztusra mutatás mellett ezért szólhat a tudományról. Pillanatképeink a Monorierdői Református Gyülekezet Csillagásztáborában készültek.
Mi a közös a teremtésben, Ábrahám utódaiban, Józsefben és testvéreiben, Bálám jövendölésében és a napkeleti bölcsekben? „Hát a csillagok!” – vágná rá az a majd ötven gyermek, aki idén részt vett a monorierdei gyülekezet Csillagásztáborában, ahol az említett történeteken keresztül kerültek közelebb a gyerekek Isten Igéjének valóságához és egyszerre kedvet kaphattak a természettudományos tárgyakhoz egyaránt.
Nem titkoltan ez volt a célja Lénárt Tibor lelkipásztornak, aki szolgálótársaival együtt a Vasárnapi Iskolai Szövetség anyagát adaptálta és egészítette ki. „Gyerekkoromtól érdekel a csillagászat, az űrkutatás, racionális gondolkodású emberként pedig sokat vívódtam a hit és tudomány összeegyeztethetősége miatt. Az univerzum végtelensége már akkor elbűvölte az embert, amikor még eszközei sem voltak ahhoz, hogy ezt felfogja, a tudomány fejlődésével pedig tapasztaljuk, hogy mennyi mindent nem látunk még. Ebből szerettem volna valamit megmutatni a gyerekeknek.”
Tibor elmesélte, hogy a hittanórákon gyakran felmerülő probléma, hogy a Biblia szerinti, néhány ezer évvel ezelőtti teremtés vagy a 13,8 milliárd éve történt ősrobbanás a valóság, a lelkész azonban úgy véli, mindez ugyanozon történet része.
„Mind a kettő hitkérdés. Amit a teremtésről hiszünk, az nem tudománytalan kitaláció, hanem ugyanolyan hitkérdés, mint egy olyan világ létrejötte, ahová nem kell Isten.
A tábor bibliai vezérfonala adott volt, mi pedig ehhez tettünk hozzá érdekfeszítő és izgalmas programokat.
Az csak később fog kiderülni, hogy a táborban látottakból-hallottakból mi marad meg a gyerekekben. Az is fontos, hogy kedvet kapjanak a természettudományokhoz, hiszen ezekre a szakokra egyre kevesebben jelentkeznek a felsőoktatásban” – fogalmazott a lelkipásztor, aki szerint akár a jövő hívő tudóspalántái is a gyerekek között lehetnek.
Az áhítatokat, igei tanításokat, közös dicsőítéseket és foglalkozásokat olyan ismeretterjesztő programok színesítették, mint a Holdat és a Naprendszert bemutató előadások, a helyi Fekete István Általános Iskola tornatermében felállított utazó planetárium, az űrkutatásnak köszönhető tárgyakról szóló kvízjáték vagy a Monorierdői Csillagdában tett látogatás.
A legtöbbeknek azonban a Pótharaszti sétaerdőben töltött nap tetszett, ahol szabad ég alatti programok egyikében a fiatalok csillagvadászatra indultak el. Mindezt fényes nappal, ugyanis a fákon lévő csillagokra írt betűkből a Rómaiakhoz írt levél 8,28-ban található Igét rakták ki: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.”
A gyermektáborok sajátja az önfeledt éneklés és nevetés, ez pedig Monorierdőn sem maradt el: hétfőn Gryllus Vilmos kétszeres Kossuth-díjas zeneművész koncertjétől zengett a templom, csütörtökön pedig a Majorka Színház Zöld Péter című bábelőadása csalt mosolyt kicsik és nagyok arcára egyaránt.
A tábor megvalósításába közvetlenül huszonnégyen kapcsolódtak be szervezőként, konyhai feladatokat ellátóként, csoportvezetőként vagy ifisként. Várdai Enikő – aki hétvégenként gyermek-istentiszteleteket tart a gyülekezetben – hét éve vállal feladatokat a fiatalok között: „Első alkalommal nagyon izgultam, mert itt nem egy órában vagyunk a gyerekekkel, hanem öt napon keresztül, ráadásul rögtön csoportot is vezettem” – mondta.
„A tábornak volt olyan része, ahol a korábbi tapasztalatokból kiindulva tudtuk, mit kell csinálni, de rutinnak nem nevezném, mert minden évben újabb és újabb gyerekek jönnek hozzánk, ami izgalmas kihívás. Úgy érzem, a figyelmüket egyre nehezebb lekötni, hiszen egyre jobban fel vannak pörögve – és van olyan fordulatszám, amit már lehetetlen követnünk.
Ezért indítottunk minden reggelt imádsággal, hogy Isten adjon kellő értelmet, gondolatokat és szavakat a gyerekek tanításához”
– tette hozzá.
Hajdú Csanád nemrég még résztvevőként gyerektáborozott, ezen a nyáron – a gimnáziumi 10. osztály küszöbén – ikertestvérével együtt, önkéntesként segített. „Leginkább az volt a feladatunk, hogy a gyerekek jól érezzék magukat: játsszunk és foglalkozzunk velük, lépjünk közbe, ha konfliktus adódna. De olyan feladatokban is szívesen vállaltunk részt, mint a padok és asztalok mozgatása.”
A szintén második gimis évére készülő Madar Rebeka már tíz monorierdői hittantáboron van túl: nyolc alkalommal iskolásként vett részt rajtuk, idén pedig már másodjára kapcsolódott be segíteni. Eleinte ki kellett harcolnia édesanyjánál, hogy részt vegyen a táborokban, most már vele együtt vállalta a feladatok elvégzését.
„Mindig nagyon boldogan jöttem ide már akkor, amikor még a templom fel sem épült. Úgy éreztem, itt tényleg otthon vagyok. Csodáltam az akkori ifiseinket és szerettem volna olyan lenni, mint ők. Amikor csatlakoztam az ifis csapathoz, igyekeztem minden tőlük tanult dolgot alkalmazni.”
A kisgyermekgondozónak készülő lány a tavalyi tapasztalatokból kiindulva már tudta, hogy mikor és miben kell segíteni a közös programok, a csoportfoglalkozások vagy éppen az étkezések során. „A gyerekek a tábor végére elfáradtak, de mind megköszönték, hogy itt lehetnek, és alig várták, hogy megkapják a munkafüzeteket, amiben dolgozhatnak. Ez azért is jó, mert azt a tudást ismétlik át, amit a beszélgetések során kaptak.”
A táborban járva-kelve nem kellett sokáig keresgélni a programokról lelkesen beszámoló kicsiket és nagyokat. A 4. osztályba készülő Míra minden foglalkozáson az első sorba ült, onnan kiugorva jelentkezett, ha valaki kérdést tett fel a gyerekeknek. „A kedvenc történetem az volt, amikor az öreg bácsinak és néninek azt mondta Isten, hogy annyi gyermekük lesz, mint égen a csillag!” – utalt a kislány az Úr Ábrahámnak tett ígéretére.
A nemrég óvodából ballagó Csongor a bábelőadásban szerepet is kapott: ő volt a Nap, amit a napszakok változásának megfelelően kellett megmutatnia a nézőknek.„Kicsit furán éreztem magam, mert soha nem léptem még föl itt a templomban vagy az óvodában, de örültem neki! Nagyon tetszett az is, amikor az iskolában megnézhettük a Földet” – mesélte.
A szeptemberben a 2. osztályt kezdő Hunor számára az erdőben töltött nap volt a legemlékezetesebb: „Ott az volt a jó, hogy bicikliztünk meg fociztunk!”
„…ragyogtok, mint csillagok a világban” – írja Pál apostol a Filippiekhez írt levél 2. részének 15. versében. Az Igében megbújó igazság, hogy keresztyén életünknek már itt a Földön láthatóvá kell válnia. Istentagadók, kétkedők és közömbösek között ugyanúgy, mint az Úr népének soraiban. Ha pedig már a kisgyermekek kapaszkodókat találnak ahhoz, hogy az életükben felmerülő, látszólag egymásnak ellentmondó kérdéseket hogyan válaszoljanak meg, fényesebb hely lesz a világ.
Fotók: Dezső Attila
Az alábbi képek bármelyikére kattintva bővebb fotógaléria nyílik!
