Idén szeptembertől a IX. kerületi Bakáts utca 1-3. szám alatt fogadja az átlagostól eltérően fejlődő kisgyerekeket és családjukat a Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény (Református EGYMI) Budapesti Tagintézménye. Az új helyszínen három barátságosan berendezett helyiségben zajlanak a foglalkozások. „Ez új kezdet számunkra. Mivel korában máshol dolgoztunk, most az alapoktól kell újrakezdeni a kapcsolatépítést. Felkeresünk háziorvosokat, gyerekorvosokat és védőnőket is” – mesélte Beszterczey Andrásné Kustár Ágnes gyógypedagógus, aki július óta vezeti a budapesti tagintézményt.

A szeptember egyébként is nagy váltás, hiszen új tanév kezdete. „A korai fejlesztés célja, hogy legkésőbb ötéves korára az is bejuthasson az óvodai rendszerbe, akinek hároméves korában még nem ajánlották. Mi csak az előszoba vagyunk, és az fontos, hogy a gyerek kortárs csoportba kerülhessen. Ez a családoknak is nagy könnyebbség” – tette hozzá. Az itteni ellátás – legyen szó korai fejlesztésről és gondozásról, vagy gyógypedagógiai szaktanácsadásról – felekezettől függetlenül bárki számára elérhető, ingyenes, országos, nem szükséges beutaló és nincs várólista.

A Református EGYMI-t közel húsz éve alapította a zsinat. Immáron országos méretű hálózatot alkot, jelenleg Halásztelek a központja. Több tagintézménye van, némely intézményének pedig több telephelye is. Minden intézménynek kicsit más a profilja.

Budapesti Tagintézménye 2012 szeptemberében kezdte meg működését, akkor még Református EGYMI Budapesti Tagintézménye, Bethesda KIDSz néven. 2012-2015 között a kora gyermekkori diagnosztika, valamint a komplex egyéni és csoportos gyógypedagógiai fejlesztés, terápia és tanácsadás volt az intézmény fő profilja. 2015 szeptemberétől ez a tevékenység egyéb pedagógiai szakszolgálati feladatellátási területekkel bővült. 2019 szeptemberében Bethesda KIDSz néven a diagnosztikai részleg a Bethesda Kórház fenntartása alá került, így egy intézményből kettő lett. Ennek a szervezeti változásnak a következményeként 2019. szeptember 1-től a Református EGYMI Budapesti Tagintézménye új névvel és új központi helyszínen (Bakáts utca 1-3 félemelet 4.) nyújtja a szolgáltatásait.

Van utazó gyógypedagógusi hálózata is, amely a vele szerződésben álló református intézményekben – óvodáktól a gimnáziumokig – látja el többek között a sajátos nevelési igényű (SNI) és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTMN) gyerekeket.

A lehető leghamarabb elkezdeni
A korai fejlesztés hivatalosan nullától hatéves korig vehető igénybe abban az esetben, ha intézményi ellátásban még nem részesül a gyerek. Ez a gyakorlatban hároméves kor alatt valósulhat meg, mert onnantól kötelező az óvoda. „A korai fejlesztés során közvetlenül a szülőkkel vagyunk kapcsolatban, a szülők pedig a háziorvosi és a védőnői rendszeren keresztül jutnak el hozzánk. Igyekszünk minél több helyen megjelenni. November 22-én lesz egy védőnőknek szóló szakmai nap a korai fejlesztésről, amely szintén kitűnő lehetőség arra, hogy bemutassuk a tevékenységünket” – sorolta Beszterczeyné.

Nem kell minden gyerek esetében megvárni, amíg az illetékes szakértői bizottság hoz róla egy határozatot, hanem a lehető leghamarabb el kell kezdeni a fejlesztést. Egy megkeresés nem jár semmiféle elköteleződéssel, hiszen lehet, hogy csak egy felmerült gyanút kell kizárni. A szülővel ilyenkor átbeszélik az előzményeket, megnézik a gyereket, és a tapasztaltak ismertetése után elmondják a lehetőségeket. Itt mindig a család határozza meg az együttműködés módját, mert nem mindegy, hogy ők hol tartanak, milyen körülmények között élnek, mennyire terhelhetőek, mit tudnának megoldani. „Minden segítséget kérő család számára szeretnék elérhetőek lenni, hiszen a mi szolgálatunk a családokról szól, legyenek bármilyen világnézetűek vagy anyagi helyzetűek.”

A hosszú távú cél az, hogy a gyerekek olyan fejlesztői csoportokba kerüljenek egy idő után, ahol két szakember – lehetőleg eltérő szakterületekről – egyszerre többükkel is tud foglalkozni. Amennyiben óvodás korban is szükség van további fejlesztésre, akkor azt már az adott óvodának kell biztosítania. „Ilyen szempontból nagyon hálás a mi helyzetünk, hiszen a szerződött óvodákban az utazó gyógypedagógusaink meg tudják adni a szükséges ellátást.”

Ez a folytonosság biztonságot is ad, amelyre nagy szükség van a foglalkozások során. Van olyan gyerek, aki korai fejlesztéshez hozzájuk járt, utána a velük szerződésben lévő óvodába ment, onnan pedig egy partneriskolába került át. Ennek köszönhetően látni lehet, hogy mennyit fejlődött, és kétéves korához képest hét-nyolc évesen most hol tart. „Olyan jó, amikor össze tudjuk hasonlítani, honnan indultunk és hová jutottunk közösen! Az emberek a napi küzdelmekben ezt észre sem veszik, inkább a hiányosságokra fókuszálnak. Ha viszont azt nézik, hogy meddig jutottak, az sokkal jobban erősíti a családokat.”



Gyászfolyamat
A szülők számára eleinte nagyon kétségbeejtő azt látni, hogy a gyerekük másképpen fejlődik, mint a többiek. Ott rejlik bennük a kérdés, hogy mi lesz vele felnőttként. „Ez gyászfolyamat. Ráébredünk arra, hogy akire vártunk, akit úgy reméltünk, akibe belelátjuk a csodát, most másképpen fejlődik, mint a többiek. Ilyenkor az idealizált képet el kell gyászolni. A hozzánk kerülő családok mindegyike más és más fázisban van ebben a gyászfolyamatban, ezért először fel kell térképeznünk az erőforrásaikat. Ha olyasmit várnánk el tőlük, amit az adott érzelmi helyzetben nem tudnak megadni, akkor nem épülne ki a fejlesztéshez szükséges bizalmi viszony” – magyarázta az intézményvezető.

„A komplex gyógypedagógia fejlesztés során talán az a legfontosabb, hogy a családot erősítsük. Hogy elfogadják és a helyén kezeljék a gyereket. Sok apró lépésben gondolkodunk, és erre biztatjuk a szülőket is.” A családdal való közös munka során derül ki, hogy milyen ütemben fejlődik a gyerek. Ha a szülő nemcsak a fejlődést látja, de közben biztonságban érzi magát és a gyerekét is, akkor sokkal bizakodóbb lesz. „Mindig menet közben látjuk csak, hogy hova fogunk majd közös erővel eljutni. De mindig átélünk olyan csodálatos dolgokat, amelyekre korábban nem is gondoltunk.”

Abban is segíteni kell a szülőket, hogy a korai fejlesztés alkalmain ellesett praktikákat otthon is tudják alkalmazni. Ehhez szerencsés, ha végig bent tartózkodnak a foglalkozások során. De ha a szülő láthatóan a végkimerülés határán áll, és arra vágyik, hogy csend és békesség legyen körülötte, akkor nem ragaszkodnak a jelenlétéhez. „Ezek nagyon változó dolgok. Azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy ez tényleg szolgálat, amelynek a család van a középpontjában. Nagy a felelősségünk, és rengeteg energiát és hitet kell beleraknunk az eredményesség érdekében. Bízni kell abban, hogy minden gyereknél lehetséges a fejlődés. Hogy milyen mértékű, az már más kérdés.”



Iskolaérett?
A köznevelési törvényi idei módosításával komoly változások várhatóak az iskolakötelezettség kapcsán. A korábbi rugalmasabb rendszert felváltja a hatéves korban kötelező iskolakezdés, az esetleges elhalasztásáról pedig az óvoda helyett egy máig nem tisztázott állami szerv dönthet. Mivel a törvénymódosításhoz még nem készült végrehajtási rendelet, senki sem tudja, kik és mi alapján dönthetnek majd az iskolakötelezettségről. „Az óvónői kompetenciák is sérültek azzal, hogy a döntést kivették a kezükből. Mi is érezzük ezt a bizonytalanságot. Az óvodák keresnek bennünket ennek kapcsán, nálunk érdeklődnek, de mi sem tudunk többet” – árulta el az intézményvezető.

A Református EGYMI-nek korábban járási szintű szakbizottságai voltak, iskolaérettséget is megállapíthatott, de ettől a tanévtől erre már nincs lehetősége. Csak az állami fenntartású, kerületi szakszolgálatok rendelkeznek ezzel a jogkörrel. „Ez azért is nehezíti a szülők helyzetét, mert megszokták, hogy hozzánk tudtak fordulni.” Mindez nemcsak azt eredményezi, hogy nem vehetnek át terhet az állami intézményektől, hanem azt is, hogy még leterheltebbek lesznek a kerületi pedagógiai szakszolgálatok. „Ha indokoltnak látják, akkor az óvodai fejlesztést végző kollégáink javasolhatják, hogy a szülők kezdeményezzék az illetékes állami szervnél az iskolakezdést elhalasztását. Ennyit tehetünk.”



Kompromisszumokra készen
Az utazó gyógypedagógusi hálózatuk és a pedagógiai szakszolgálatuk munkájának a nagy része a szerződött református intézményekben zajlik, amelyek mindegyike más és más területen kér segítséget. Van, ahol csak gyógypedagógus és pszichológus dolgozik, máshol pedig logopédusok és egyéb szakemberek is. „Elég sok területet lefedünk. Az elvi együttműködést egy köznevelési megállapodás szabályozza, és az iskola minden tanév végén jelzi, hogy a következő tanévben mit kér tőlünk. Nyaranta állítjuk össze az igényeknek megfelelő szolgáltatásokat a szükséges szakemberekkel” – mondta Beszterczeyné.

Az utazó gyógypedagógusi hálózat csak a papírral rendelkező gyerekek fejlesztését tudja vállalni, de természetesen ebbe a szülőnek is minden esetben bele kell egyeznie. A sajátos nevelési igényű, és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyerekek fejlesztését az óráikba beillesztett tevékenységgel kell megvalósítani. A többiek pedig a tanórákon kívül kerülnek sorra. „Nagyon jó együttműködés kell az intézményekkel és a pedagógusokkal ahhoz, hogy ez működjön, hiszen mindenki szeretné megtartani a saját óráit. Ez a sakkjáték minden oldalról komoly alkalmazkodókészséget igényel, de szerencsére mindenki készen áll arra, hogy ezeket a kompromisszumokat megkösse.”



Határozottan kimondták, hogy a gyógypedagógusok feladata nem a korrepetálás, mert az a szaktanároké. „Szükség esetén tanulás-módszertannal és pályaorientációval kapcsolatos foglalkozásokat is tudunk tartani. Igényelhetőek tőlünk néhány alkalmas konfliktuskezelő csoportalkalmak, közösségépítő programok és bántalmazásról szóló érzékenyítő foglalkozások is. A kollégáknak nagyon szoros kapcsolata van az intézményvezetőkkel és az osztályfőnökökkel. Sokkal életszerűbben, sokkal gyorsabban tudnak egy adott problémára reagálni azzal, hogy nap mint nap jelen vannak az intézmény életében.”

A szerződött intézmények mind a református egyházhoz tartoznak, de a munkatársaktól nem várják el az aktív vallásgyakorlást. Azt viszont igen, hogy elfogadják az értékrendüket. „Azon vagyunk, hogy érezzék, miben vagyunk ezáltal mások, mint egy állami intézmény alkalmazottai. Az a célunk, hogy mindannyian közelebb kerüljünk Istenhez.” Hozzátette: sokszor úgy érzi, református mivoltuk miatt a törvényi előírásoknak is sokkal lelkiismeretesebben kell eleget tenniük, hogy a munkájuk megkérdőjelezhetetlen legyen. Emellett meg kell felelniük az intézményi igényeknek, a szakmai kritériumoknak és a családok elvárásainak egyaránt.

Teljes odaadással
A gyógypedagógusi szakmában is komoly gond a munkaerőhiány. „Keresünk még szakembereket, hónapok óta futnak az álláshirdetéseink” – vallotta be Beszterczeyné. „De ha küzdünk is szakemberhiánnyal, messze nem olyan katasztrofális a helyzet, és akik itt dolgoznak, azok teljes odaadással teszik ezt. Ez is csoda, és Isten kegyelmének köszönhető. A miénk kihívásokkal teli munka, sokrétű feladatokkal, amelyekhez komoly elhivatottság kell, de nagyon elkötelezett kollégáink vannak. Rendkívül hálás vagyok azért, hogy mindezt vállalják. Nekem sokszor csak az a dolgom, hogy bátorítsam őket ebben, és ami terhet le lehet venni a vállukról, azt levegyem.”