Négy hétig készülődött Szűcs M. Sándor tiszafüredi vallástanár, majd tíz nap alatt több mint 1700 kilométert megtéve járta végig stoppal Pál apostol második missziói útjának európai helyszíneit Görögországban és Észak-Macedóniában. Az erdőtüzek idején utazott, hullott rá is a pernye. Szűcs M. Sándor azt mondja, aludt többször padon és gyalogolt nagy távolságokat, voltak kihívást jelentő beszélgetései hitetlenekkel, mégis végig tenyerén hordozta az Úr. Szívesen emlékszik például arra a bibliaolvasó görög autósra, akit őszintén meglepett, hogy néhány kilométerre lakik egy helytől, ahol Pál is megfordult. De miért stoppal indul el Pál apostol nyomában? Szűcs M. Sándorral beszélgetünk.

Gimnazista kora óta szereti a stoppolást Sándor, a Szivárvány-ház Fogyatékosok Református Otthonának fejlesztőpedagógusa. „Már 85.000 kilométer van a hüvelykujjamban” – fogalmaz. Korábban például a Kárpát-medence négy legtávolabbi, valaha Magyarországhoz tartozó részét felkereste, pedig több helyre nehéz volt a beutazás a covid okozta korlátozások miatt. Később, tavaly nyáron már Európa „négy sarkát” készült körbestoppolni. „Egy csendes órámban eszembe jutott, hogy Pál apostol járt Makedóniában (a mai Görögország és Észak-Macedónia területén), és az Apostolok cselekedeteiben vannak megjelölve konkrét helyszínek is, így arra gondoltam, mi lenne, ha utánajárnék, hogy ezek a helyek ma még léteznek-e.”

Aztán négyheti keresgélést, tervezést, utána olvasást követően útnak indult. Elképesztő élményekkel gazdagodott: „Különös érzés, hogy valamit olvasol a Bibliában, és egyszer csak ott vagy, ahol az történt. Például ilyen volt Filippiben a börtönnél lenni, ahol Pál raboskodott. És feledhetetlen élmény abban a patakban megmártózni, ahol Lídiát, az első európai keresztényt megkeresztelte az apostol” – mondja a református stoppos. Ahogy megérkezett egy-egy helyszínre, mindig elolvasta a Szentírásból azt a pár verset, ami az adott helyhez kapcsolódott. „Teljesen más érzés volt ezeket az igéket ott olvasni, mint otthon, az asztalomnál.”

Szűcs M. Sándor úti élményeit gyülekezeti, iskolai alkalmakon is szívesen elmeséli, képekkel illusztrálja. Egy Pál apostol nyomában tett útjáról tartott előadásán kérdezte az őt hallgató híveket, hogy ha jártak már Athénban, az Akropoliszt megnézték-e. Kiderült: hatvan százalékuk megnézte, de az onnan 250 méterre látható Areopágoszt már nem. Pedig az utóbbi Bibliai helyszín, ráadásul elképesztően kreatív, máig példát adó bizonyságtételt mondott el ezen a helyen Pál: itt beszélt ugyanis az ismeretlen Istenről. (ApCsel 17, 22–23) „Sokan nem gondolnak bele, hogy nem kell Izraelig utazni ahhoz, hogy bibliai helyszíneken járhassunk” – summázza az utazó.

De vissza a kezdetekhez: az útra való felkészülést Szűcs M. Sándor – vagy, ahogy becenevén ismerik, az Utcabetyár – nem mással kezdte, mint hogy kinyitotta a Bibliáját, és kiírta a települések nevét Pál apostol útjának történetéből (ApCsel 16–18). Ezután jött a neheze: hetekig tartó kutakodás következett angolul, németül interneten, teológiai könyvekben, katolikus zarándoklatok leírásában. A gondot az okozta, hogy egyes településeket átneveztek vagy egyáltalán nem is lakott helyek.

Csak egy példa: a Bibliában Neapoliszként szereplő település ma is lakott ötvenezres város, de Kavála néven találjuk meg Görögországban. Persze a közeli Filippi már sokaknak ismerős, zarándokutak kedvelt állomása. A szomszéd település pedig már Lydia, amely az első Európában megkeresztelt keresztyénről kapta a nevét, itt keresztelte meg ugyanis Lídiát Pál apostol. (ApCsel 16,14–15) Szűcs M. Sándor olyan helyeket is megtalált stoppal, amelyeket a helyiek sem igazán ismernek. Ilyen például a bibliai szövegben szintén szereplő Kenkhreá (ApCsel 18,18), amely ma népszerű fürdőhely a tengerparton. A vízben néhány falmaradvány jelzi, hogy itt egykor település állt, az, ahol Pál apostol levágatta a haját, majd visszaindult Ázsiába – vagyis ez volt második missziói útjának utolsó európai helyszíne.

1700 kilométer stoppal és gyalog
Szűcs M. Sándor nem ugyanabban a sorrendben kereste fel a helyszíneket, mint Pál: először Athénba érkezett repülővel, onnan vonattal Korinthusba, innen kezdődött a stoppolása. Északra ment, az előbb már említett Kenkhreába, ahonnan Pál apostol elhagyta Európát. Stoppal útja során a tíz nap alatt több mint 1700 kilométert tett meg, ebből száz kilométert gyalogolt, amikor nem vette fel senki. Volt, aki tíz percig vagy csak fél óráig, más akár három órán keresztül vitte. „Aztán lehúzódott egy luxusautó, kiderült, hogy a görög sofőr is épp Filippibe megy, a romokat megnézni. Másfél órát beszéltem neki arról, hogy mi történt Pállal a környéken. Isten úgy intézte az előtte lévő fuvarokat, hogy pont ezt a kocsit elérjem. Ráadásul még Filippi után tovább is vitt, legalább 150 kilométert.”

Találkozott-e hívő autóvezetőkkel? – kérdezem az utazót. Azt mondja, egyetlen férfi hivatkozott arra, hogy olvasta, most is olvassa a Szentírást. Őt meglepte, hogy az otthonától alig néhány kilométerre is járt Pál. Illetve volt egy autós, aki megállt mellette, előre bocsátva, hogy csak pár száz méterre tudná elvinni, mert ő is a közelbe jött. Aztán, ki tudja miért, negyed óra múlva a férfi visszatért. „Elvitt az 50 kilométerre lévő Thébaiig. Beszélgetni kezdtünk, elmondta, hogy ő nem hiszi el azt, ami a Bibliában van. Kiderült, hogy Krisztiánnak hívják, elmondtam, hogy a neve azt jelenti, Krisztus szolgája. Mondtam neki, hogy szerintem most épp Istent szolgálja, hiszen hagyta, hogy az Úr eszköze legyen azzal, hogy engem elvitt 50 kilométerre.”

A Pál útja nyomán épült templomoknál a református vallástanár a helyi papokkal beszélt – ők azon voltak meglepődve, hogy nem klímás buszból száll ki fotózni, hanem csupán egy hátizsákkal érkezik. Joggal merült fel bennük is a kérdés, hogy akkor hol aludt, mit evett a tíz nap során.

Több éjszaka padon aludt, pernye hullott rá
A szállás tekintetében végleteket élt meg az utazó: két este bevállalta az utcai padon alvást, de volt – ahogy ő fogalmaz – „habzsidőzsi” is, amikor ötven euróért aludt frissen vetett ágyban, és még bőséges reggelit is kapott. A padon alvásra visszatérve: a szűkös lehetőségekről úgy beszél Szűcs M. Sándor, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Megnyugtat: senki sem bántotta, nem rabolták ki, és ki tudta magát pihenni. „Amikor történelemórán Leónidaszról, az ókori Spárta királyáról tanultunk, sosem gondoltam, hogy az illusztrációnak használt monumentális szobra melletti padon fogok aludni egyszer. Ez is megtörtént” – teszi hozzá.

És hogy mit evett? Az egyik padon töltött éjszaka után kamionos vette fel, aki meghívta kávéra, süteményre. Napközben jellemzően szendvicseket evett és pár szem cukrot, esténként pedig meleg vacsorával zárta a napot. Emellett napi 3-6 liter vizet ivott a 40-45 fokos hőségben. Vizet egyébként nagyon sokszor kapott a helyiektől.

Ajándékként érkezett haza
„Az út előtt az Olympost én még csak magyar boltban, címkén láttam – mondja viccelődve a hazai üdítőmárkára utalva –, most viszont átéreztem, hogy az Istenek hegyének hívott hegy lábánál engem, a keskeny úton járó stoppost a leghatalmasabb Isten a tenyerén hordoz.” Persze nem turista voltam – mondja a beszélgetésünk egy pontján. „Láttam emberi tragédiákat, a görög emberek hétköznapjait. Nyáron a hatalmas erdőtüzek idején jártam Görögországban. Két este hullott rám a pernye, láttam repülőket, amelyek a vizet vitték, vett fel olyan busz, ami a tűz elől kimenekített turistákat szállította.”

Ahogy minden helyszínt érintett a tizennégy állomásos Pál apostol nyomában járó stoppos útjával, haza, Tiszafüred felé vette az irányt. Úgy tervezte, hogy Szerbián keresztül stoppal jön, de egy Románia felé tartó kamionos vette fel, ezért vele tartott Herkulesfürdőig. Ott vonatra szállt, így lépte át a határt. „Romániában már sokszor stoppoltam, így végül úgy döntöttem, inkább hazaérek a tizenhetedik házassági évfordulónk estéjére, a feleségem nem számított rám – én lettem az ajándék.” Családja egyébként támogatja hobbijában, évi tizenegy napra „elengedik” – meséli mosolyogva a családi kupaktanács döntésének eredményét.

Megváltoztatott valamit benne ez az út? – tudakolom. „Másképp olvasom az Apostolok cselekedeteit; már tudom, hogy mi hol történt Pál apostol második missziói útján. Sőt, már mai arcok is kapcsolódnak a helyekhez. Jó érzés gondolatban visszatérni ezekre a helyszínekre.”

Minden kontinensen stoppolna
Szűcs M. Sándornak számos stoppolós terve van még: mire lejár a mostani útlevele, szeretne minden kontinensre eljutni, beleértve az Antarktiszt is. Márciusban Albániába, Koszovóba és Montenegróba megy. „Nyáron pedig benézek a Mikuláshoz, Nordkap felé igyekezve, ez Európa legészakibb autóval megközelíthető pontja. Ha megadja az Úr, úgy is jó, ha nem, azt is elfogadom” – mondja érezhető lelki nyugalommal –, „mert Isten tudja, szükség van-e ezekre az utakra. „Stoppos evangelizátorként is használ az Úristen, hiszen nem tudni, mi marad meg azokban a sofőrökben, akik felvettek, és beszéltem nekik az Úrról. Sokszor mondják: köszönöm, hogy felvehettelek. Hiszem és számtalanszor tapasztalom, hogy Isten készíti az útjainkat, az enyémet is, és azokét is, akik felvesznek, amikor a hüvelykujjam látják.”

Hegedűs Márk