Bálint Balázsnak igen zsúfolt az élete. A Kopp–Skrabski-díjas szülész-nőgyógyász nemcsak országos szakfelügyelő és a Keresztény Családi Centrum orvos tagja, de egyebek mellett a pátyi cserkészcsapat egyik alapítója és református presbiter is. Két ügyelet között szakított időt arra, hogy segítsen bepakolni a nyári cserkésztáborukhoz, és közben minket is végigvezetett a pátyi cserkészházon. „Én majd csak a következő ügyelet után utazom le a cserkésztáborba, de oda se pihenni megyek, mert nagyon sok munkával jár az ilyesmi. Az előkészítése még komolyabb teljesítmény. Rettentően becsülöm azokat a fiatalokat, akik ezt vállalják és végigcsinálják, ha olykor zsörtölődve is, de a legvégén boldogan és elégedetten hazatérve” – mesélte büszkén.

Komoly erőfeszítések eredménye volt a cserkészház elkészülte is. „Ez az épület évekig állt üresen, lepusztulva, senkinek sem kellett. Az önkormányzattól kaptuk meg, hogy kezdjünk vele valamit. Eleinte csak raktárnak tudtuk használni, olyan állapotban volt, végül állami támogatással sikerült felújítani. A Jóisten mindig megadja a kellő segítséget, ha látja, hogy teszünk érte, a helyi református és katolikus közösség pedig összefogott és valóban segítette, támogatta elképzeléseink megvalósulását. Nemrég fejeződtek be a munkálatok, és az épület teljesen újjászületett.” Erről magunk is meggyőződhettünk, amikor végigjártuk. Minden vadonatúj állapotban fogadott minket, mégis látszott, hogy a cserkészek már birtokba vették. Csomagjaik most felhalmozva várták a teherautót, amíg mi Bálint Balázzsal beszélgettünk.

Apáról fiúra
„Édesapám is szülész-nőgyógyász, a nagybátyám is, ebben nőttem fel, és már kiskoromtól fogva orvosnak készültem” – mondta hivatása hátteréről Bálint Balázs. „Édesapám néha bevitt a szülészetre, hogy üvegen keresztül megmutasson pár újszülöttet, és sokat is mesélt róluk. Sosem mondta, hogy legyek orvos, sőt, azt mondta, hogy gondoljam meg jól, mert a szülészeket bármikor behívhatják dolgozni, éjjel és vasárnapi ebéd mellől is. Láttam is, hogy sokat dolgozik. Volt, hogy elgondolkodtam azon, ne legyek-e inkább történész, lelkész vagy jogász. De legjobban az orvosi pálya vonzott, csak sok minden másra is volt indíttatásom. A cserkészet ezért is óriási lehetőség számomra, mert kipróbálhattam magam pedagógusként és lelki vezetőként is.”



Az orvosi egyetem alatt mentősként dolgozott. „Nagyon szerettem az ottani jövést-menést, hogy nem tudtuk, merre megyünk a következő pillanatban, és hogy voltak bajtársak, akikkel egymásra támaszkodhattunk. Nagy segítséget adott, hogy megtanultam dönteni, ami az orvosi pályán nélkülözhetetlen. Ha rajtam múlna az orvosképzés, akkor valószínűleg minden hallgatónak kötelezővé tennék legalább egy év mentőzést, hogy megtanulják, éles helyzetben hogyan kell gyorsan és hatékonyan dönteni. Ilyenkor az is döntés, ha nem döntök, csak az ritkán vezet jó eredményhez.” Az orvosi egyetemen ismerkedett meg későbbi feleségével is. Három gyermekük született, közülük a középső a családi hagyományt követve orvosnak készül.

Bálint Balázst legjobban az ragadja meg, ha részt vehet valami újnak a létrejöttében vagy világra segítésében. Ezért döntött a szülészet mellett, ezért alapított másokkal együtt cserkészetet, és ez motiválja az élet más területein is. Szakmájában édesapja nyomdokaiban haladva a családbarát szülészet szemléletének hazai elterjedéséért dolgozik. „Arra törekszünk, hogy közös nevezőre hozzuk a professzionális kórházi ellátás és az otthonszülés előnyeit. Olyan környezetet és feltételeket teremtünk a kórházban, amelyek az otthon megnyugtató érzését biztosítják a szüléshez. A fókuszt nem az orvosi ellátásra helyezzük, hanem a szülés folyamatára. Magyarországon édesapám volt az egyik úttörője ennek a szemléletnek. Ma már nyugdíjas, de még dolgozik a járóbeteg-ellátásban.”

Hajtóerő
Bár dédnagyapja református presbiter volt, és családja sosem szakadt el végleg a keresztyénségtől, a kommunizmus idején nem volt élő hitű a család, így Balázs nem kapott vallásos nevelést. „Egyszer elmentünk istentiszteletre az unokanővéreimmel abban a faluban, ahol dédnagyapám presbiter volt, csak mi, gyerekek. Velem ellentétben a lányok már konfirmáltak, és ki is mentek úrvacsorázni. Kicsi voltam, nem fogtam fel, mit csinálok, de én is úrvacsoráztam. Az unokanővéreim csak utólag mondták el, hogy ez nem volt szabályos. Onnantól kezdve mindig az motivált, hogy egyszer tényleg méltóvá váljak erre. Nagyon hosszan voltam kereső, és végül is felnőttként tértem meg, lépésről lépésre. Az egyetemen olyan lánnyal kötött össze az Úr, aki már hívő volt, és ez megerősítette az utamat.”

Felesége eredetileg katolikus volt, ezért amikor Pátyra költöztek, megnézték maguknak a helyi református és katolikus gyülekezetet is. Mindkettőben szeretettel fogadták őket, de Balázs nyakassága miatt végül az egész család a reformátusoknál kötött ki, később még a felesége is konfirmált. „2006-ban a gyülekezet nyári csendes hetén megkérdezték tőlem, hogy presbiter vagyok-e már. Elgondolkoztam rajta, ez hogyan merülhetett fel egyáltalán, és akkor rájöttem, hogy látták, mekkora hajtóerő van bennem. Muszáj ugyanis, hogy valaki pedálozzon a biciklin a közösség érdekében. Abban az évben presbiterré is választottak. Azóta a munka és a cserkészet miatt kevesebb időm jut a gyülekezetre, de igyekszem megfelelni ennek a szolgálatnak is. Már a harmadik presbiteri ciklusomnál tartok.”

Mivel baráti társaságuk zöme eltérő felekezetek tagjaiból áll, gyakran beszélgetnek a különbségekről és a hasonlóságokról. „Gyarló emberek vagyunk mindnyájan, és sajnos hajlamosak vagyunk a mindennapi életben a különbségeket észrevenni, és nem a hasonlatosságot. Nagyon szép vitákat szoktunk folytatni arról, hogy van-e eleve elrendeltség vagy hány szentség van. De ha a nagy teológusoknak több száz év alatt nem sikerült megoldaniuk ezeket a kérdéseket, akkor mi sem fogjuk. Ha esetleg cukkoljuk is egymást, ez sokkal inkább összekötő kapocs közöttünk. Akármilyen felekezethez is tartozzunk, egy csapat vagyunk, még ha úgymond más „őrshöz” is tartozunk. Olyan kevesen vagyunk már, hogy muszáj támogatnunk egymást, ez közös érdekünk.”



Értékteremtő közösség
A cserkészetet szintén a helyi közösség igényei hozták létre. „Amikor ideköltöztünk Pátyra, azzal szembesültünk, hogy itt nincs kifejezetten gyerekeket megcélzó értékteremtő közösség. A felekezetek próbálkoztak ifivel, regnumi csoporttal, de akkoriban nem sok eredménnyel. Összeálltunk hát többen, református és katolikus fiatalok, és tizenhat évvel ezelőtt létrehoztunk a cserkész szellemiségű Pátyi Keresztény Ifjúsági Csapatot (PÁKICS). Ez kilenc évig nem volt még a Cserkészszövetség tagja, mert egyikünk sem volt cserkész. Én gyerekként jobb híján csak úttörő voltam. Az egyik nagymamám viszont úttörővezető volt, és sokat mesélt nekem a tapasztalatairól, amelynek cserkészként is hasznát láttuk. Emellett igyekeztünk a cserkészet hivatalos képzési anyagaiból is felzárkózni.”

Miután a PÁKICS egyik tagja elvégezte a hivatalos cserkészképzést, Balázs átadta neki a csapat vezetését és végre beléphettek a Cserkészszövetségbe. „Valójában onnantól hívhattuk magunkat teljes jogú cserkészcsapatnak, még ha egyébként korábban is akként tekintettünk magunkra, hiszen gyakorlatilag ugyanazt csináltuk, mint mások. Később én is elvégeztem a segédtiszti képzést. Az első táborunk idején, 2006-ban még huszonöten voltunk, vezetők és gyerekek összesen, most már körülbelül kétszázan lehetünk. A környező települések gyerekei is özönlenek hozzánk, mert szükségük van értékteremtő ifjúsági közösségre. Csak mi önerőből nem tudtunk volna ennyit tenni mindezért: Isten áldása volt, van munkánkon.”

A pátyi csapatban valamivel több a katolikus gyerek, mint a református, de vannak evangélikusok, görögkatolikusok, és ateisták is. „Fel tudunk mutatni számukra egy értékrendet, de ők döntik el, hogy élnek-e vele vagy sem. Összehoztuk a Zsámbéki-medence egyik legnagyobb ifjúságnevelő civil szerveződését, amely ökumenikus alapokon nyugszik, így valamivel közelebb hozza egymáshoz felekezeteinket. Az évnyitó istentisztelet a református templomban van, az évzáró mise pedig a katolikus templomban, és ez mindenki számára teljesen normális. Ez élő megoldása annak, hogyan lehet ökumenét építeni a jövő generációjánál. Mindannyiunkat Krisztus szeretete formál.”



Szemléletformálás
Mivel keresztyén szülészként ismert, az őt felkereső kismamák nagy százaléka hívő. „Ha tudom, hogy ez nem jelent gondot a szülőnek, akkor keresztet szoktam rajzolni a megszületett babák homlokára. Hívő és nem hívő ugyanazt az ellátást kapja tőlem, mégis könnyebben megértjük egymást, ha azonos értékrenden állunk, mert egy nyelvet beszélünk.” A közös nyelvet természetesen mindenkivel igyekszik megtalálni, mert felfogása szerint a szülési folyamatban nem az orvoson van a hangsúly. „Ezt nem minden orvos kolléga fogadja el, mert úgy érzik, ha háttérbe vonulnak, akkor a jelentőségük is csökken, pedig ez nem feltétlen van így.” A szemléletformálás érdekében ismeretterjesztő előadásokat is tart, Erdélybe például édesapjával jár előadni.

Úgy látja, a hazai szülészet helyzete sok tekintetben javuló tendenciát mutat, de még bőven akad mit korrigálni. Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020-as rendeletről elmondta: előrelépésnek tartja, hogy felszámolja a paraszolvenciát (hálapénzt) és szétválasztja az állami és a magánellátást, de az negatívuma, hogy korlátok közé szorítja a szabad orvosválasztást. „A szülő nő most már csak az éppen az adott osztályon vagy osztályrészen dolgozó orvosok közül választhat. Pedig rengeteg hozadéka van a személyes kapcsolatnak, például hozzájárulhat a jó szülésélményhez. És kutatások sora bizonyítja, hogy ha egy nőnek a szülésélménye jó, de legalább nem rossz, akkor nagyjából kétszer annyi gyereket vállal később, mint ha rossz lett volna.”



Mesélt a Budai Irgalmasrendi Kórház Keresztény Családi Centrumában működő termékenységi ellátásról is. „A meddőségi ellátással szemben mi a termékenység javítására törekszünk, tehát nem végzünk művi beavatkozást. Igyekszünk mélyebbre ásni, megtalálni a terméketlenség hátterét, az eltérések okát, és azt kezelni. Nyilván van, amit így nem lehet megoldani, ezt tudomásul vesszük. De legalább megpróbáltuk.” Fontosnak tartja azt is, hogy népszerűsítse a cikluskövetés módszerét. Ezt sokan összekeverik a természetes családtervezéssel, pedig csak az alapok ugyanazok: a cikluskövetés számolgatás helyett arról szól, hogyan figyeljék meg a nők a testük által mindennap adott jelzéseket. „Ezen a területen is igyekszem elősegíteni a szemléletváltást.”

Egy az alap
Teljes állású orvosként régen többet dolgozott, a családjára emiatt alig jutott ideje. „Fiam döbbentett erre rá, amikor azt mondta: ha apa leszek, doktor bácsi leszek, és csak enni járok haza. Ezek után át is kértem magam részállásba. Azóta sem dolgozom sehol egész állásban, most éppen öt állásom van párhuzamosan. A kiégés ellen is jobb, ha az ember több helyen dolgozik. A gyülekezet és cserkészet annyiban más, hogy ezekben családommal együtt vagyok jelen, és együtt dolgozunk a közösségért. A cserkészcsapat indításában a feleségemnek legalább akkora szerepe volt, mint nekem, csak ő nálam jóval csendesebben teszi a dolgát. Annál jobb kapcsolatépítő nincs, mint amikor az ember élete párjával közösen alkot valamit. Így együtt formálódunk a szeretetben.”



Magát nyughatatlan embernek látja, aki nem bír egyhelyben megülni, ezért folyamatosan tennie kell valamit. Mégsem érzi azt, hogy messze esnének egymástól mindazok a területek, ahol aktív. „Mindegyik alapja a hit. A szülészetben ez a szeretetalapú ellátás: szeretem embertársaimat, ezért segítek rajtuk. Ha innen nézem, nincs különbség a között, hogy én a cserkészcsapatnak szaladgálok vízért, vagy pedig a szülés közben igyekszem az adott nőnek és családjának megadni azt, amit éppen csak lehet. A gyülekezetnél sem én vagyok fókuszban, vagy az, amit teszek érte. Hanem a közösségem szeretete. Igyekszünk a családban is ennek szellemében élni. Az alap tehát mindegyiknél egy és ugyanaz: a hitünkből fakadó szeretet, amely formál.”


Barna Bálint
Képek: Vargosz