Vállalkozófeleség. Ja, nem: papné!
A lelkészfeleségek nagy része legkésőbb az udvarlási szakasz komolyra fordulásakor szembenéz jövőbeni hivatásával. Kevesen tudják felmérni, hogy pontosan mivel fog járni majd kedvesük munkája a hétköznapokban, de van, aki az igen kimondásakor a közös életpályát még kellemesen lankás ösvénynek láthatja, nem hegyi túraútvonalnak.

Pintér Brigitta fogászati asszisztensként dolgozott, amikor egy lovagias, lélegzetelállítóan udvarló vállalkozónak igent mondott. Esztergály Előd aztán a közös útjukon elindulva kapta az elhívását a lelkészi szolgálatra, ami Brigi esetében azt is jelentette, hogy fel kellett nőnie a papné szerephez.

„Elődöt a legeslegelső prédikációjára kísértem teológuskorában egy vidéki kisközösségbe, amikor tiszteletes asszonynak szólítottak – és egyszerre szíven ütött: ez lennék én?!
De Isten végtelenül tapintatosan és lassan engedett bele a papnélétbe. A saját gyülekezetünk pedig a mai napig jobban hasonlít családra, mint formális kapcsolatok rendszerére. Nekik Brigi vagyok, nem tiszteletes asszony.”

Brigittának tizennégy évet adott Isten, hogy felkészüljön élete második legszebb kalandjára. Mialatt férje, Előd a teológiát végezte, megszületett első gyermekük, így a kisgyermekes évek fizikai terhelése mellett nézett szembe a fiatal család a héber ragozási sorokkal is. Brigitta végig úgy élte meg, hogy bár sok tekintetben nem értette, mi történik a férje életében, mégis mögé akart állni, hogy támogassa az elhívásában.
„Volt, amikor Előd is elfáradt és bizony a nehézségekkel szembesülve én is kimondtam, hogy nem ilyen lovat akartam. Mégis fontos tapasztalat volt, hogy a lelkészi szolgálatba együtt nőttünk bele, nem éltem meg kényszerpályának. Ha ő a mindenható Istentől elhívást kapott, hogy jöttem volna én ahhoz, hogy azt mondjam neki, hogy ne csináld?! Nehézségekkel a civil életben ugyanúgy szembe kell nézni – nekem pedig a változó körülmények között végig ott volt kapaszkodónak, hogy személyesen is fordulhattam imában Istenhez.”

Együtt növekedni a gyülekezettel
A teológia évei után a csömöri szórványban lévő gyülekezet keresett állandó lelkészt. A településen sem templom, sem parókia nem volt, így az ingázás évei következtek a lelkészcsalád számára.

„Ennek a szakasznak megvolt az az előnye, hogy együtt váltunk gyülekezetté az itt élő reformátusokkal” – vallja Brigitta, aki így lépésről lépésre került közel a papnék életének hétköznapi valóságához, érett meg arra, hogy a parókián az áldás, békességre ébredjen bármelyik tetszőleges reggelen.

„Nehéz volt elszakadnom előző lakhelyünktől, mikor hat évvel ezelőtt először költöztünk a parókiára. Egészen addig azért nem tudtam elképzelni, hogy mit jelenthet az állandó készenléti állapot. Ma már látom ennek az áldásait is. De fontos, hogy a lelkészfeleségekkel időről időre közösségben lehetek. Szükségem van arra az erősítésre, hogy nem vagyok egyedül a speciális élethelyzetemből adódó kihívásokkal.
De a gyülekezet is tükör – akiket nem készen kaptam, hanem valóban együtt váltunk megtartó közösséggé. Tőlük nagyon sok támogatást kapok egyébként” – vallja a lelkészfeleség. „Otthon én továbbra is csak Előd segítőtársa vagyok – a gyülekezet az, ami a papnéi identitásomat elsősorban formálta. A szolgálatvégzésemet is, ami először a legkézenfekvőbb és legkevésbé népszerű szolgálat volt: a templom takarítása. Ezt sokáig csendesen és egyedül végeztem, csak később lett szolgálói csapat, de így is sokszor marad rám, különösen nyáron. Mégis, amikor átmegyek a templomba, tényleg azt élem át, hogy ez a hálám kifejezése az Úr iránt. Nagyon sokat kapok ebben az Úr előtti csendes jelenlétben” – mesél a szolgálatban megélt Isten-kapcsolatáról Brigitta.
De ami igazán szívügye, ha főzhet a gyülekezetnek – ahogy főz a családjának is. Ő a gyöngyöző húslevesek, a gazdagon terített asztalok mestere, saját családjából hozza a főzést mint szeretetnyelvet.

A töltött káposzta: misszió
„A gyülekezeti alkalmainkon, táborainkban segítek, amiben tudok, de a legjobban azt szeretem, ha főzhetek a gyülekezetnek. Ezt hozom a családomból, édesapám, aki szeretett és tudott is főzni, képes volt arra, hogy akár órákon keresztül készítsen egy barnamártást.

Mellette többet lapozgattam a szakácskönyveket, mint a mesekönyvet, a születésnapomra pedig mindig azt kaptam, hogy a kedvenc szakácskönyvemből megfőzte nekem apa azt, amit kiválasztottam. De a nagymamámtól is ezt a gondoskodást láttam – ma pedig már figyelem, tapasztalom, ahogy a gyerekeimben is továbbél ez a szeretetforma.”

Brigitta szeretlek, etetlek, éltetlek hármasságára épülő hitvallása nem állt meg a gyülekezet adta határokon belül. A csömöri Szüreti Fesztivál főzőversenyének nem csak rendszeres résztvevője a helyi reformátusság, hanem évek óta dobogós helyezettje is. Esztergály Előd missziónak tekintette az ízeken keresztül való bemutatkozást, Brigitta szívéből és keze alól pedig aranyérmes ételek kerülnek ki: először töltött káposztát főzött Csömörnek.

„Ez azért volt szívügyem, mert a töltött káposztát az apukámtól tanultam. Ő már nem él, és talán éppen ezért is vágytam arra, hogyha valaminek, ennek látható eredménye legyen. El is sírtam magam, amikor aranyérmes lett, mert ez lelki kapocs is a felmenőim felé valahol. Egyszerű állítás: látod, apa, amit megtanítottál, gyümölcsöt hoz!
De így tekintek a főzés egészére, hálaadással a mennyei Atya felé is, amikor asztalhoz ülünk a családban, a gyülekezetben, vagy asztalhoz hívjuk a település lakóit: látod, Apa, amit Tőled kaptunk, gyümölcsöt terem!
Mindennek, amit készítek, a legfőbb alapanyaga a szeretet.

A főzésnek és a közös étkezéseknek egyaránt lelki tartalma van”

– vallja a csömöri lelkészné, akit Isten lassan „főzött” meg arra, hogyan ízesítse egy nagyobb család, a gyülekezet életét is.

A csömöri parókiáról kijövet lelki szemeim előtt én is nagy tál töltött káposztákat látok. Egyet, amit a születési családomból hozok, egyet, amit missziós ételként láttam elkészülni, és egyet, amelyet én fogok most már készíteni az enyéimnek. 

Már csak azért is, mert olyan jót főztünk Brigivel elméletben, hogy abban megláttam az Urat.
 

Aki nem csak elméletben főzne, annak itt van a híres töltött káposzta receptje:

Hozzávalók:
1- 1.5 kg apró savanyú káposzta
8 db káposzta levél
60-70 dkg darált hús
1/2 csésze rizs
1 tojás
2 fej vöröshagyma
4 szelet füstölt tarja
Só, bors, pirospaprika, köménymag, 3 gerezd fokhagyma

Elkészítés:

Olajon vagy zsíron megdinszteljük a félfőre vágott vöröshagymát, ráreszelünk 1 gerezd fokhagymát és rádobjuk a kimosott, kifacsart apró savanyú káposztát. Erős lángon pirítjuk, majd felöntjük vízzel, sóval, borssal ízesítjük.

Mikor forrni kezd, beletesszük az előzetesen összekevert és betöltött gombócokat.

A gombócokhoz szükségünk van a darált húsra, sóra, tojásra, piros paprikára, őrölt köménymagra, kimosott, lecsepegtetett rizsre és nagyjából fél dl jéghideg vízre.

Ezeket összedolgozzuk és betöltjük a káposztalevelekbe.

Amikor már minden a fazékba van, tetejére tesszük a 4 szelet füstölt tarját.

Lassú tűzön 1-1,5 órán át főzzük.

Ha a töltelék megfőtt, kivesszük a gombócokat, és csinálunk egy rántást (kis lábasban, külön) zsiradékban liszttel és 2 gerezd fokhagymával, ezt belefőzzük a káposztába, visszaszedjük a gombócokat, és megvárjuk amíg felforr. Még 2-3 percig forraljuk, mielőtt lezárjuk a tüzet. Jól áll neki, ha 1-2 napig áll a hűtőben, mert akkor érnek igazán össze az ízei.

Fotó: Dezső Attila, családi archívum