Jókedvű, családias hangulatban került sor 2022. május 21-én, szombaton Pádár Zoltán református lelkipásztor újszászi beiktatására. Az ünnepi istentiszteleten Takaró András, a Délpesti Református Egyházmegye esperese a gyülekezet szeretetének feladatát helyezte Pádár Zoltán szívére, a lelkésztársak köszöntéséből pedig az is kiderült, hogy az újszászi lelkipásztor szigorú megjelenése mögött vidám, jó humorú ember rejlik. Szeretetre, humorra és az ezekből fakadó lelkierőre szükség is volt Újszászon, hiszen nehéz időszakban vette át a gyülekezet vezetését, de közös erőfeszítéseiknek köszönhetően már elindultak a megújulás útján. Az új lelkipásztor beiktatása éppen ezért korszakhatár is az újszászi közösség számára, és annak ígérete, hogy Isten elhozza a gyümölcstermés idejét.



Bizakodó közösség
Pádár Zoltán felnőttként tért meg és családos emberként végezte el a lelkészképzést, majd 2012-ben szórványgyülekezetekben kezdte el lelkipásztori szolgálatát. Ezután több gyülekezet élére is hívták, amelyek közül végül az Újszászi Református Egyházközség mellett döntöttek. „Feleségemmel azt kerestük, hogy Isten hová szeretne minket küldeni. Nem az volt a fontos, hogy mi mit szeretnénk, hanem az, hogy az Ő szándékának megfelelő döntés szülessen” – mesélte portálunknak a lelkész, aki János evangéliuma 15. fejezetének 16. versétől kapott elhívást: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”



Az újszászi református gyülekezet hivatalos formában Szolnok leányegyházközségeként indult el 1926-ban, majd 1946-ban lett önálló anyaegyházközség. Több mint harminc szórványgyülekezet tartozott hozzá egészen 2014-ig, amikor is hatra redukálódott a szórványok száma. A Délpesti Református Egyházmegyéhez tartozó, kis létszámú egyházközségnek sok ingázó tagja van, akik a legkülönbözőbb nagyvárosokba járnak dolgozni, amely szintén megnehezíti az itteni szolgálatot. Pádár Zoltán elődje, Rácz Lajos negyvenegy éven át szolgált itt, egészen a nyugdíjba vonulásáig. Utódja kissé megfáradt, de a megújulásban bizakodó közösséget vett át tőle. Családjával 2019-ben költözött Újszászra, 2020-ban pedig vezető lelkipásztorává választotta az egyházközségi közgyűlés.



„Ahogy más, akkor hivatalba álló lelkésztársamnak, úgy nekem is nehéz volt a járvány miatti lezárások alatt elkezdenem a szolgálatot és újjászervezni a gyülekezeti életet. Különösen a szórványaink kerültek nagyon nehéz helyzetbe, mert az elszigetelődés szinte teljes elzárkózást eredményezett. Azon dolgoztunk, hogy megmaradjon az anyagyülekezettel a kapcsolatuk.” Ami az újszászi gyülekezeti élet átszervezését illeti, Istennek hála sok lelkes gyülekezeti tag segített a különböző szolgálati területek kialakításában. Lehetőséget teremtettek például arra, hogy a vasárnapi istentiszteletek során külön gyermekistentiszteletet tudjanak tartani. „Hiszem, hogy Isten küldött ide azért, hogy közös munkával gyümölcsöt teremjünk, és gyümölcsünk megmaradjon. Ennek rendelem alá szolgálatomat.”



Egyetlen, szent tartozásunk
Takaró András délpesti esperes és dunamelléki püspöki főtanácsos az ünnepi istentiszteleten Pál apostol rómaiakhoz írt levele 13. fejezetének 8-10. versei alapján hirdette az Igét, amely így kezdődik: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.” Az esperes kiemelte: ez az igeszakasz a keresztyén erkölcs és viselkedés örök érvényű isteni tanításait tárja elénk. Ma is működő gyülekezeti életrend ez, amely segíti a lelkipásztort abban, hogy miként vezesse a gyülekezetét, és ezért az útmutatásért hálával tartozunk. „Ami nincs szeretetből, az bűn. Mert a törvény betöltése a szeretet” – fogalmazott Takaró András.



Az élet minden adóssága rendezhető, de milyen tartozásra gondolt itt az apostol? – kérdezte ezután. „Ez lelki szabály. Minden elrendezetlen ügyünk eszköz, sőt, fegyver a Sátán kezében. Legyen hát szabály, hogy senkinek semmivel nem tartoztok!” Az egyik ilyen tartozás a harag. Az újszászi gyülekezet kis létszámú, ahol mindenki ismeri a másikat, emiatt mindenki ki van téve a sértődés veszélyének. Ahol a közösség maroknyi, ott a harag az egész közösségnek fáj. Nem tartozhatunk a bocsánatkéréssel sem. Ha akkor ébredünk rá erre, amikor elveszítjük azt, akinek nem bocsátunk meg, már késő. A reménységgel, a tiszteletadással és a vendégszeretettel se tartozzunk a másiknak! – tette hozzá.



Egyetlen, szent tartozásunk a felebaráti szeretet, mert ezáltal töltjük be a törvényt. Más adósságunk nem lehet. Ilyen lélekkel kell lelkészi szolgálatba állni, mert ebből fakadhat valódi növekedés. „Szeresd a rádbízottakat, mert erre vágyik a gyülekezet! Nem csillogó tudásra, tökéletes szónoklatra várnak, hanem arra, hogy aki elébük áll, a szeretet erőteréből szóljon hozzájuk. Te szeresd őket a legjobban!” Hozzátette: a szeretet himnusza is arról szól, hogy a szeretetnélküliség Isten előtt semmi. „Fizesd hát naponta egyetlen tartozásodat! Nem születik senki szeretettel. Ki sem tanulhatja senki. Attól kapjuk, aki maga a szeretet. Mert Isten a szeretet. Tőle kérj szeretni tudást, és akkor áldás lesz a szolgálatodon!”



Az esperes az igehirdetés után Máté evangéliuma 16. fejezetének 19. versét idézve adta át Pádár Zoltánnak az egyházközség kulcsát: „Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.” A pecsét átadásakor pedig kiemelte: mi mindannyian el vagyunk pecsételve a Bárány, Jézus Krisztus által. Ezután üdvözölte a beiktatott lelkipásztort a délpesti lelkészi karban, Bibliát adott neki ajándékba, és azzal az igeszakasszal kért rá áldást Istentől, amely Pádár Zoltánt Újszászra hívta el.



Isten mindig rendelt mellé embereket
A beiktatási ceremónia és az esperesi áldás után az ünnepségen megjelent református lelkipásztorok, valamint Miklós János újszászi római katolikus plébános is áldást kért Pádár Zoltán szolgálatára, egy-egy bibliai igeszakaszt idézve.



Takaró András esperes ezután megnyitotta az egyházközség nyilvános presbiteri gyűlését, amelynek elején a gyülekezet nevében Tóth Tamás Lajos presbiter köszöntötte a vendégeket. Ezután Bodáné Csontos Gabriella beosztott lelkipásztor felolvasta Tatai István hatvani lelkipásztor köszöntését, amely felidézte, hogyan voltak tanúi Pádár Zoltán megtérésének és elhívásának.



Fodor István, a Kulcs-Rácalmás Missziói Egyházközség lelkipásztora köszöntőjében felidézte, hogy nemcsak évfolyamtársak, de szobatársak is voltak Pádár Zoltánnal a teológián. „Bár Zoltán palástban komoly ember, palást nélkül jókedvű, szeretetteli” – jellemezte lelkésztársát. Kifejtette: a kollégiumban is megélhették a Jézussal való közösséget. „Azt kívánom, Isten arra használja őt, hogy köztetek gyümölcsöt teremjen.”



Magyar Csanád fülöpszállási lelkipásztor is barátként köszöntötte Pádár Zoltánt. „Érettebb személyként ültél be közénk a padba, de komolyságod mellett megismerhettük humoros oldaladat is. Most arra kérlek, hogy úgy beszélj az embereknek Jézusról, ahogy nekünk is beszéltél annak idején: ahogyan csak te tudsz Róla beszélni!” – kérte barátját.



Miklós János újszászi római katolikus plébános köszöntőjében arról beszélt, mit jelent megtalálni Őt, akit mindannyian keresünk. „Az irány más, de a kitűzött cél ugyanaz: megérkezni az élő Istenhez” – fogalmazott.



Az újszászi önkormányzat nevében Kaló Istvánné alpolgármester köszöntötte a lelkészt és családját.



Gajdos István András újszászi református főgondnok a gyülekezet köszöntő szavait és ajándékát adta át Pádár Zoltánnak: egy Bocskai öltönyt.



Pádár Zoltán válaszában elárulta: a hatvani főgondnok korábban azt üzente neki, hogy azért az egyért imádkozik, hogy szeresse az újszászi gyülekezetet, és lám, most Takaró András esperes is erre kéri. Igyekszik ennek szellemében szolgálni. Életútjáról elmondta, hogy Isten mindig rendelt mellé embereket. Nem titkolta el, hogy családjának nagy teher volt, hogy teológus hallgató lett, sokan bolondnak is tartották emiatt, de Isten végig gondoskodott mindannyiukról. „A szórványgyülekezetekben nagy csodákat élhettem át, és ezért hálás vagyok” – foglalta össze eddigi szolgálatát.



Az ünnepség a Rózsa Imre Technikum aulájában tartott szeretetvendégséggel ért véget, hogy közösségben adjanak hálát a megújulás reményéért.




Barna Bálint
Képek: Füle Tamás