„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Te hol vagy otthon leginkább?
Miközben annyi minden elválaszt, a művészet a legkülönfélébb embereket is összehozza. Amikor egy koncerten több ezer ember együtt énekli a dalt, ami valakit gyerekkora óta elkísér, mást a fiatal éveibe repít vissza, akkor szinte mindegy, hogy mi másban nem vállalnánk közösséget egymással, itt és most akkor is összekapcsolódunk.
A Panoráma színpad előtt együtt dúdol a fővárosi értelmiség, a zöld kakastaréjos tizenéves, műértők és azok, akik nem tudnak, de szeretnek énekelni – az ország minden szegletéből érkeztek ide, a Művészetek Völgye fesztiválra. Őket van esélyünk nekünk, reformátusoknak is valahogy elérni, megszólítani, bevonni abba a közösségbe, amit az egyház képvisel. A taliándörögdi LéleKzet Református udvar és a kis fehér templom ajtaja ilyenkor mindennap nyitva áll – és évről évre többen fordulnak meg nálunk, a legkülönfélébb hátterű emberek. A minden évben visszatérő vendégek mellett megjelennek azok a látogatók is, akik a programfüzetben figyelnek fel valamelyik programunkra, és sok más érdekesség közül ezt az időtöltést választják.
A Káli-medence szépséges látképe előtt, a terméskőből épült házak és kerítések mellett csordogáló hűs patak partján idén arra hívjuk a betérőket, hogy együtt rajzoljuk meg lelkünk tájait. A templomban Egri Erzsébet festményeiből nyílt tárlat. A festőművész Balaton-felvidéki tájképei a belső lelki vidék kivetítései, a belső lelki tartalom magva pedig spirituális természetű, az Isten-kapcsolatból ered, így válnak a képek az evangélium hordozóivá.
Az alkotó kezek a lélek szárnycsapásai – ezt maguk a látogatók is megtapasztalhatták. A templomban egy tájkép várja, hogy mindenki rajta hagyja a kézjegyét. A szövőkereten színes rongyszőnyeg készül: bárki továbbszőheti egy, a hangulatának megfelelő színnel, így a minta a betérők lélektájain kanyarog. Papírból madarat lehet hajtogatni, amelyre felírhatjuk, miért aggódunk, hogy aztán könnyebb legyen elengedni azt. A liliom hajtogatása közben pedig imádságban Isten elé vihetjük, mi az a szépség, amelyet szeretnénk kibontakoztatni.
Az udvaron verses imaösvény vezet végig. Te hol vagy otthon leginkább? – Olvasom az első állomás tükörlapján. A gyerekek kavicsot vagy tobozt festenek, míg a felnőttek a kereveten pihennek egy pohár frissítő szódával a kezükben.
A legtöbbeknek ez a béke szigete. Az origami művészetével ismerkedő édesapa, Vrazsgyák Attila elmondja: a felesége kérésére jöttek a taliándörögdi református templomba, aki szerette volna megmutatni a családjának azt a festett kazettás mennyezetet, amely itt készült pár éve, amikor a többi völgylakóval együtt ő is ecsetet ragadott. Violetta most a szövőszékre telepedett le. „Szeretünk ide járni, mert itt újra láthatjuk kiállítva, amit közösen elkészítünk. Ez a kis templom is kedves nekem a maga egyszerűségével.”
A házaspár elmondja, évről évre visszatérnek a Művészetek Völgyébe, nekik ez kikapcsolódást jelent, nyugodt tempóban, kötelességek nélkül. Itt végre többet tudnak beszélgetni, és a gyerekekkel is jut idő a játékra. „Csecsemőkorukban hoztuk el őket először, akkor még sátorban aludtunk. Budapesten élünk, ezért szeretnénk nekik sok mindent megmutatni, ami már nem annyira része a világunknak.”
Minden kreatív állomást kipróbált az Egyesült Államokból hazalátogató Lozowski Emma Emese is, aki kislányával és Kapolcson élő holland rendtársával érkezett a református udvarba. Mint kiderült, mindketten a ferences világi rend tagjai, és mint bibliaolvasó emberek, szívesen maradtak az reformátusok igetanulmányozó műhelyében is.
„Természetes volt, hogy csatlakozunk. A bibliatanulmányozás egyre elterjedtebb katolikus körökben, mi kisebb csoportokban és lelkigyakorlatokon olvassuk együtt a Bibliát, főleg a Lectio Divina módszerével. Az itt megismert szövegelemző bibliatanulmányozás számunkra új volt. Ezeket az énekeket viszont mi is szoktuk énekelni a katolikus templomban. Sok református barátunk van, úgy érezzük, több közös van a hitünkben, mint amiben nem értünk egyet. Itt, a református udvarban békességes a lelkület, és csendesebb is, mint bárhol másutt. Egyszóval: otthonos számunkra, ezért itt zárjuk a napot.”
Nincs olyan jól megírt történet, amely ne hordozná magán a bibliai nagy történet vonásait. Gyakran mégis mintha épp ezek elbeszélése okozna nehézséget. Hogyan beszéljünk a bűnről? – Holott e nélkül a kegyelmet sem hirdethetjük. A pápai Refis Bábozda Nátán báránykájáról szóló előadása ezt kísérelte meg. A diákok a szabad ég alatt gyönyörű árnybábokkal beszélték el Dávid, Uriás és Betsabé történetét, és azt, ahogyan a király összetör bűnei súlya alatt. A tiniszereplők maguk írták a darabot, Balázs-Valler Kata, a bábozda vezetője engedte, hogy ötleteljenek, improvizáljanak, és a saját nyelvükön mondják el a történetet. Ahogy a közönség az előadás végén együtt énekli az 51. zsoltárt, úgy érezzük: ez a mi történetünk is.
A bábelőadások mellett művészetterápiás műhely, fotós tárlatvezetés, táncjáték és koncertek gazdagítják az udvar életét. Minden nap Lélekébresztővel kezdődik és Lélekemelővel zárul. A gondolatébresztő igei üzeneteket művészek bevonásával teszik megfoghatóbbá. Mindennap másik lélektáj a témája ezeknek, életünk völgyeit épp úgy Isten elé visszük, mint legszebb szakaszait.
Egy Lélekébresztőre jött el másodmagával a református udvarba Aczél Gábor is még tavaly. „Örültünk a lelki tartalomnak, szerettünk volna Istennel is kapcsolódni a fesztivál ideje alatt, találni egy időpontot, amikor töltődni tudunk két pörgősebb idősáv között. Akkor annyira megfogott a dicsőítés és az igehirdetés, és az, hogy láttuk, itt fiatalok és idősek szolgálnak együtt, hogy elhatároztuk, mi is jelentkezünk a fesztiválmisszióba. Írtunk egy levelet Szabó György udvargazdának, aki örömmel vont be minket az előkészületekbe.” A fiatal önkéntes szerint minden programban meg lehet találni Istent, de a taliándörögdi kis templom a valódi lelki felüdülés tere. „Idén erre helyezzük a hangsúlyt, és mellékesen részt veszünk egy-két programon is.”
Ami az udvarban történik, nem direkt evangélizáció – teszi hozzá. „Bejöttek az udvarba olyan érdeklődők, akiknek nincs kapcsolatuk az egyházzal, próbáltuk őket is megszólítani. A hitet a művészetek által mutatjuk be, az előadásokkal szeretnénk megérinteni az emberek lelkét. Korosztályonként eltérő, kit mi ragad meg. Ez az udvar megadja a lehetőséget az egymással való találkozásra.”
Abban is minden völgylakó egyetért, hogy a Művészetek Völgye segíti az időt abban a mederben folyni, amely az ember számára a legélhetőbb. A testet és a lelket szétválaszthatatlan egységként éljük meg itt, mert azok is. Az ember újra a természet részévé válik, az elődök lábnyomaiban lépked, és felelősség ébred benne az utódok iránt. Alkot, örömmel és szabadon, talán úgy, mint egykor a Kertben. Szent idő és tér ez. A kérdés az, hogyan élünk vele.
A taliándörögdi LéleKzet Református udvar vasárnapig várja az érdeklődőket a Művészetek Völgyében. A programokról itt tájékozódhat.
Képek: Füle Tamás
Kapcsolódó cikkünk:
Tegyünk egy téglát a kántortanító házába!
A Református udvarban álló régi kántortanító-ház is éledezik Csipkerózsika-álmából. Kezdetét vette a műemlék épület életveszélyessé vált északi falának bontása, és a felújítás sem várathat magára sokáig – feltéve, ha összegyűlik rá a pénz. Márpedig a kántortanító házának a jövőben központi szerepet szánnak a maroknyi helyi reformátusság és a falu életében – csakúgy, mint évszázadokkal ezelőtt.