Ott vagyunk, ahol az élet zajlik, de a barátságos falak között másfajta élet nyomaira bukkanunk, mint amihez a környék lakói hozzászokhattak. „Játszol velem?" És meg sem várva a választ a kislány a közeli csocsóasztalhoz vezetett. „Tudod, hogy kell?" A kezdőrúgást követő negyedik csúfos gól után már magam is elbizonytalanodtam a válaszban.

Tanoda, játszóház és gyülekezeti összejövetelek helyszíne a gyermekszemeknek otthonosan berendezett közösségi ház. Az egyik sarokban fejtörőt oldanak meg, egy másikban a jutalompontokat váltják be, a harmadik asztalnál ügyes kezek zoknibábot készítenek. A gyerekek türelmesen figyelnek. Itt mindenki fantáziája szárnyalhat, egymás után kelnek életre a kiskutyák és a krokodilok. De népszerű a sakk, a társas, a vasárnapi játszóházban pedig gyakran rendeznek csapatversenyeket is.

„Meg kell tanítani játszani a gyerekeket, de egyre könnyebben rendeződnek csapatokba maguktól is" – mondja Deme Krisztina, a foglalkozások vezetője. A gyorsan elröppenő órákat az éhes hasak jelzik, csakhamar a konyhatündérek is sürgölődni kezdenek. Saját maguk készítik az uzsonnát, míg vasárnaponként főtt estebéd köré gyűlnek a játszóházba járó gyerekek és szüleik.

„Baba nagyon szeret ide járni, egy éve mindennap itt van" – mutat kisfiára Dányi János. Valahol itt játszik a közelben másik két gyermeke is. Felesége halála óta egyedül neveli őket. Míg a gyerekek tanulnak, alkotnak, ő próbál segíteni, amiben csak tud. Hol egy játékot szerel össze, hol uzsonnáért szalad át a boltba. Büszkén mutatja Baba oklevelét, amelyet a kerületi szépírásversenyen kapott.

A tanodában egyebek közt a logikai érzéket, az önálló gondolkodást, a térképen való eligazodást, az olvasásértést és a bibliai jártasságot fejlesztik. A gyerekek jutalompontokat gyűjthetnek, amelyeket beválthatnak ajándékkönyvekre, játékokra és meghatározott idejű számítógépezésre. A TE+ÉN-ben a következőkért jár pont: tisztelet, engedelmesség, megőrzés, érdeklődés, növekedés. A szavak kezdőbetűi a közösség nevét rejtik, de ami ennél is fontosabb: mindenkinek lehetőséget nyújtanak arra, hogy sikerélményben legyen része.

Néha a legkezelhetetlenebb gyereknek is csak ennyire volna szüksége. Claro Vanessa tanodavezető szerint a gyerekek a motiváció és az elismerés hatására változnak, olyannyira, hogy az újonnan érkező szófogadatlanok „megszelídítése" is szinte borítékolható, és a tanulást is megszeretik. Ehhez minden eszköz adott: a napi leckeellenőrzés, foglalkoztatás, jutalmazó készségfejlesztés mellett hetente egyszer másfél órán át minden gyermekkel együtt tanul egy önkéntes. És csakis vele, míg az iskolában és otthon is a sok gyerek között minden igyekezet ellenére is megoszlik a figyelem.

„Ezek a gyerekek hátrányos helyzetben vannak, hiszen sok családban nem igazán tudnak foglalkozni velük, többeket ki is vesznek az iskolából. Szeretnénk, ha a tanulás nem nyűg lenne, hanem minél több sikert és örömöt tartogatna a gyerekek számára. Az iskolába járáson nem pusztán a családi pótlék múlik, hanem meghatározhatja a gyerekek jövőjét is, ezért szeretnénk minél pozitívabb hatással lenni a diákok iskolai jelenlétére."

Főleg egyetemisták járnak ki a Magdolna negyedben igazi szigetnek számító TE+ÉN közösség barátságos épületébe. Hetente 20-23 tanulópár is leül, hogy átvegye az iskolai tananyagot. A szülők azt mondják, ez nekik nagy segítség, hiszen ha szeretnének sem mindig tudnának segíteni a gyermeküknek.
„Nélkülük nem is tudom, hogy tudnám megoldani Martin taníttatását, hiszen a korrepetálást nem tudnám megfizetni. Itt viszont nemcsak tanulnak, és egész héten foglalkoznak Martinnal meg a többi gyerekkel, hanem színvonalas programokat is szerveznek nekik. Nyáron megfizethető áron elvitték őket a Balatonra egy hétre. Olyankor nincs telefon, nincs tévé, csak játék, kirándulás, úszás, kézműveskedés. Martin a családjának tekinti ezt a közösséget, a korrepetitorát és a lelkészt is nagyon szereti" – számolt be érdeklődésünkre Hegedűs Katalin. A sajátos nevelési igényű kisfiú egy tanév alatt egy jegyet javított minden tantárgyból, mióta a tanodába jár. Édesanyja szerint a TE+ÉN emberséges, toleráns, segítőkész közeg, amilyent ritkán tapasztal. „Itt megkérdezheti azt is, amire én nem tudok válaszolni. Nekirugaszkodtam a Bibliának is otthon, de bevallom, nem értem."

A gyerekek tanításában-nevelésében elengedhetetlenek a tapasztalatok – mondja Lakó István lelkész.

„Minden hónapban más nép kultúrájával ismertetjük meg a gyerekeket. Mindig van olyan külföldi ismerős vagy turista, akivel találkozhatnak itt. Volt már szó a többi közt a székely, a lengyel, a francia, a koreai és az amerikai kultúráról. Most éppen finn hónapot tartunk. Földrajzórán egy-egy ország neve csak egy idegen szó, de ezek a gyerekek elmondhatják magukról, hogy nekik ott barátaik vannak. És azt is felfedezhetik, hogy a világ sokszínű, érdemes megismerni."

Abban is megerősítenék őket, hogy az evangélium a cigány, a magyar és minden más kultúrát egyaránt értékel, de kihívás elé is állít. „A szülők bodagot sütöttek, vendégül láttak minket, a gyerekek felszolgáltak. A missziót csakis baráti kapcsolatokon keresztül tudom elképzelni a romák között. Volt olyan hittanos gyerek, aki eleinte a földhöz verte magát, és azt üvöltötte: elegem van a paraszt – értsd: magyar, vagyis nem roma – tanárokból. Aztán meglátogattam őt és a családját az otthonában, utána büszke volt rá, hogy jártam náluk. De jó szájízzel tett látogatás volt, nem azért mentem, hogy szétnézzek, mi van ott. Normálisan, jó hangulatban váltottunk szót egymással."

A lelkész hozzáteszi: a romák nehezen szavaznak bizalmat bárkinek, talán mert bennük sem bíznak elegen. „Másfél-két évig is eltarthat a kapcsolatépítés, a gyülekezet környezetének megismerése. Mi ennek a gyümölcsét – ha lehet mondani – faljuk most. Többen is meghirdettek már a környéken nyári napközis tábort gyerekeknek, de volt, hogy egyetlen gyerek sem ment el. Ez is mutatja, hogy mást jelent szórólapozni Isten országáról és mást Krisztusnak megszületni Betlehemben, ami jelen esetben a gettót jelenti."

De a józsefvárosi reformátusok nemcsak a gyerekek mellé szeretnének odaállni, hanem a családokat is megszólítanák az evangéliummal. „Mindig is misszióban gondolkodtunk, és mivel megörököltünk egy korábban egyszemélyben elkezdett cigánymissziót, úgy döntöttünk, gyülekezetet fogunk plántálni. De nem azért, hogy ne a Salétrom utcába jöjjenek a cigányok, hanem azért, mert több gyülekezetre lenne szükség a fővárosban, fiatal gyülekezetekre is, hiszen ezek a leghatékonyabbak a nem hívők elérésében" – magyarázta Lakó István.

Eleinte a hittanórákat rendszeresítették a közeli Lakatos Menyhért Általános Iskolában. Ott az hozott áttörést, amikor a férfi és női hittanoktatók együtt jelentek meg, ezért a fiúk és a lányok is bizalommal fogadták őket. Később havonta egyszer játszóházakat szerveztek, melyeket három éve minden vasárnap megtartanak. A formálódó gyülekezet hétközbeni tanodaprogramját a svájci protestáns segélyszervezet, a HEKS is támogatja. Ahogy az olyan életvitelsegítő szakköröket is, melyeken zenélni, kézműveskedni, süteményt sütni, fényképezni és szelektíven hulladékot gyűjteni is tanították a gyerekeket.

De nem a pályázatok viszik előre a gyülekezetet – szögezi le a lelkész. „Isten vezetésének éltük meg ennek a folyamatnak minden eddigi állomását. A hittanórákkal és az első játszóházakkal egy időben egyre több nagyifis megfogalmazta, hogy a romákkal találkozni kellene. Mintha Isten járna előttünk, rakna le minden egyes járólapot, és így épülne az út a lábunk alatt."

A félszáz önkéntes közül nem mindenki hívő ember, a gyülekezet ezt is missziói lehetőségnek tekinti a tanodában, amely harminc-negyven vagy akár több gyereknek, és persze, a családjuknak is segítséget jelent. A szülők egyre szívesebben töltenek időt a közösségben, ki a nyitott házban, ki az istentiszteleteken. „Hatvan-hetven családdal vagyunk kapcsolatban, a szülők is egyre többet segítenek a tanoda és a játszóház körül. Hamarosan indul a bibliaiskolánk, illetve bibliaóránk is."

„Jó érzés, hogy hozzátehetünk ezeknek a gyerekeknek a jövőjéhez, és a jelenük hiányait is gyógyíthatjuk.” (Claro Vanessa tanodavezető)

A lelkész hangsúlyozza: a gyülekezet nem a programokból nő ki, hanem kapcsolatokra, bizalomra épül. Elismerte, elsősorban a gyülekezetplántálás és a gyülekezet intenzív, missziós városi jelenléte motiválta erre a szolgálatra. Hogy éppen a cigánysággal való találkozás hangsúlyos a TE+ÉN-ben, az a kerület adottságaiból is következik. „A programok nálunk nem beetetést jelentenek. Az evangéliumnak egyszerűen megvan a lelki és a fizikai oldala is, amelyek kölcsönhatásban vannak egymással. Ha valaki éhezik, nem tud a lélek dolgaival foglalkozni, de hiába jóllakott az, akinek a lelke nem kapja meg a megfelelő táplálékot."

A cél olyan gyülekezet alapítása, ahová cigányok és nem cigányok egyaránt könnyen és jó szívvel tartozhatnak – tette hozzá a lelkész. „Ha gádzsókat ültetünk, nem várhatjuk, hogy romák nőjenek ki a földből. És az is igaz, hogy nem lehet olyan könnyen átugrani a távolságot a cigányok és a nem cigányok között. A feszültség és a hideg távolságtartás nem szűnik meg politikai ideológiák mentén vagy csupán azzal, ha kedvesek vagyunk. Az egyetlen hely, ahol ezek áthidalhatók, az Krisztus gyülekezete."

Úgy tűnik, ez összhangban van azzal a lelki növekedéssel is, amelyet Isten eltervezett a TE+ÉN közösség számára.
Minden különösebb mesterséges beavatkozás nélkül is vegyes a gyülekezet összetétele, a cigány–magyar kulturális együttélést pedig az énekválasztás is igyekszik tükrözni. Mára már kinőtték az istentiszteleteknek is helyet biztosító közösségi házat. „A spirituális nyitottságuk eleve kapcsolódási pontot jelent a romákkal, ami miatt egyszerre könnyebb és nehezebb is Istenről beszélgetni. Isten létezése, jósága, szeretete szinte evidencia a legtöbb cigány emberben – ugyanakkor az önmegtagadás, a kereszthordozás, az engedelmesség gondolata sokszor nehezebben elfogadható. Van olyan cigányasszony, akinek egészen „kálvinista" megtérésélménye van: egyszer csak világossá vált előtte az igazság, győzködés, traktálás vagy manipuláció nélkül. Ez az igazság pedig annyira vonzó és ellenállhatatlan számára, hogy mindenféle sallang nélkül tesz tanúbizonyságot az élő Istenről, és a megtérése óta eltelt idő igazolja őt. Ez nem rajtunk múlott."

Hogy mennyire fontos szerepet tölt be mégis a református közösség az egyik legrosszabb hírű környéken, azt az is mutatja, hogy a lakásproblémáik miatt a külvárosba költöző családok is visszahozzák gyerekeiket a tanodába. Ők gyakran ugyanannyit vagy többet is utaznak, mint amennyi ideig a foglalkozás tart. Ezek a gyerekek kis palánták egy parlagon hagyott földön – fogalmaz Lakó István. „Nem vagyok kertész, de nem is kell annak lennem, mert szinte bármit vetünk ebbe a földbe, az „magától" kikel. Láthatjuk, hogy egy kis motiváció milyen erővel bír; ahogy egy-egy balhés kisgyerek igyekvő, szorgalmas, kiskamasszá cseperedik, és a jövőjére nézve kapaszkodókat, alternatívákat találhat szociális és lelki értelemben egyaránt."

Jakus Ágnes