Két püspök a szentelésen
Történetünk 1901 januárjában kezdődik, amikor az ókécskei református gyülekezet főgondnoka szakértői vizsgálatot kér, mert repedezik a templom mennyezete és tornya. A veszély valódi, 1904 szeptemberében az építészeti hivatal elrendeli a templom azonnali bezárását, kipakolják a padokat, az úrasztalát, az orgonát. 1905 januárjától indul a bontás, közben Mátray Lajos építész elkészíti az új templom terveit. A kivitelezésre heten jelentkeznek, ám egy országos sztrájk miatt vannak fennakadások, de 1906-ban Dobovszky József István és édesapja, Dobóczky József szentesi mesterek vezetésével elkezdődik az építkezés, amelyért 73.500 koronát fizet az ókécskei gyülekezet.

Kalandosan zajlik a felszentelés szervezése, mert Baksay Sándor dunamelléki püspök nehezményezi, hogy kész tények elé állítják a dátumot illetően, és nemet mond a meghívásra. Biztos, ami biztos, az ókécskeiek elindítanak két küldöttséget: egyet azért, hogy meggyőzze saját, dunamelléki püspöküket, és egy másikat, Erőss Lajos tiszántúli püspökhöz. A személyes találkozás mindkét egyházvezetőnél sikerrel jár, így történhet meg, hogy 1909. május 23-án Erőss Lajos hirdet Igét, Baksay Sándor pedig hálaadó imát mond a templomszentelésen.

Alig telik el pár hónap, november 17-én úgy dönt a légvonalban 90 kilométerre lakó ráckevei gyülekezet, hogy 12 tagú küldöttséget indítanak Ókécskére, mert egy tűzeset miatt az ő templomukat is le kell bontani. A Dunától a Tiszáig utaznak, „mindent szépnek találnak”, megrendelik Dobovszkyéktól a neogótikus templom áttervezését és kivitelezését.

Más templomot is megnéztek-e a ráckeveiek? Mátray Lajos eladta-e a terveket? Az ókécskei gyülekezetnek hozzá kellett-e járulni a ráckevei templom építéséhez? Mi magyarázza azt, hogy alig két év alatt 35 százalékkal drágul az ár? Feltételezhetjük, hogy a ráckevei templomban több belső munka volt, például az úrasztala köré is kellett kerítést készíteni, míg azt a régi ókécskei templomból „átmentették”. Keressük az emlékeket.

A ráckevei templom építésének költségigényét többször átszámolják, áttárgyalják, végül 112 000 koronáért vállalják el Dobovszkyék.

400 ráckevei család hoz anyagi áldozatot, hogy 1913-ra megépülhessen a templom. A leszármazottak most is büszkék, őrzik az erről szóló iratot, másoknál a családi történetmesélés tartja fenn a templomépítéshez való hozzájárulást. 

És bár a templomok ránézésre, kívülről szinte pontosan megegyeznek, belépve jól látható a különbség. A már említett úrasztala körüli kerítésen túl a legszembetűnőbb az, hogy a tiszakécskei templomban a fehér szín dominál. A ráckeveiben mindkét karzatra a templomtérből lehet felmenni, Tiszakécskén az orgonás karzathoz az utcáról lehet bejutni. A karzatok mellvédje is más kialakítású.

A ráckevei templom kivitelezésében résztvevő alvállalkozók nevét nem rögzítették. Ma már mégis tudjuk, hogy a templombelsőt Sebesi József szentesi asztalosmester készítette.
Mindez úgy derült ki, hogy Komlósi Péter, a ráckevei gyülekezet korábbi lelkésze 1978-ban vendégszolgálatra hívta el a templomba Szenes László kosdi lelkészt, aki ekkor mesélte el, hogy gyerekkorában a nagyapjánál sokszor látta kiterítve a ráckevei templom berendezéseinek rajzait, de mindig elterelték őt a papírok közeléből, mondván, ezekre nagyon kell vigyázni. „Örvendezett, hogy sok évtized után megláthatta nagyapja keze munkáját a templomban.”

Ráckevén nagyobb a tér

Erdős Bálint ráckevei főgondnok nagymamája szívesen emlegette, hogy épp akkor született – 1913-ban –, amikor a templomuk tornyára felkerült a csillag.

Kálmán Béla jelenlegi ráckevei lelkész már teológushallgatóként is szolgált a ráckevei templomban, de a templomtestvérről már csak itteni lelkészként hallott. A templomot szereti, és nem azért, mert így illik.

„Olyan templomot alkottak nekünk, ami lelki otthon tud lenni” – fogalmaz a lelkész. Neki a neogótikus jegyek, az íves ablakok, a karzatok, a padok kidolgozása, a templomban lévő csúcsívek azt a képet adják, hogy „fölénk hajol az Úr Isten háza, amely otthona és menedéke az embereknek”. A templomban nagy tér van, az elrendezés miatt nagyobb, mint az eredeti ókécskei templomban. „Itt jó értelemben helyére kerül az ember: én kicsi leszek, az Úr Isten nagysága pedig megjelenik, de ez nem nyomasztó! Még inkább érzem, hogy a hatalmas Isten parányi gyermeke vagyok.”

„Nekem az ősök tiszteletét is jelenti a templom, rájuk emlékeztet, nagy templomot emeltek” – mondja Nagy László tiszakécskei főgondnok.

Gyerekkora óta ide kötődik, és ahogy fogalmaz, „szeretnénk a lehető legjobb állapotban átadni az utókornak, ez súlyos feladat. Nem szeretnénk úgy járni, mint az őseink, akiknek be kellett zárni a templomot, majd annak lebontásáról dönteni.”

Máté Csaba Sándor tiszakécskei lelkipásztor nem látja felmenői keze nyomát a templomon, de természetesen ő is kötődik az épülethez.

Épp a közelmúltban az egyik igehirdetésében beszélt arról, hogy szerinte a templomuk nyitott ajtó a menny felé és az emberek felé is, egy olyan találkozási pont, ahol a szent és a profán összeér. A templom állapotának megtartása azonban komoly feladat – hangsúlyozza a lelkész. Olyan hatalmas a belmagasság, hogy csak állványozással vállalják még a meszelést is, és az állványozásnak hatalmas költsége van: 40 millió forint. A templomban néhány éve több helyen vizesedett a fal, ezt mostanra sikerült orvosolni. 

A tiszakécskei lelkész viccesen hozzáteszi még a beszélgetésünk közben, hogy ő a hittanórákon mutat egy fotót a ráckevei templomról, majd megkérdezi a diákokat, melyik templom van a képen… hát persze, hogy rávágják, hogy a tiszakécskei.

Egyszer egyik, aztán a másik torony magasabb
Nagy László főgondnok hangsúlyozza: a kécskei torony magasabb. Több érdekes történet is meghúzódik e mögött. A ráckevei templom építésénél ugyanakkora tornyot szerettek volna, egy vihar szólt közbe. A torony építéséhez szükséges úgynevezett császárfát – amelyre ráépítették a tornyot – látványosan elhelyezték: az ácsmester a magasban megivott egy korsó sört, amikor sikerült rögzíteni a tíz méternél is hosszabb gerendát, és nagy mennyiségű fillért szórt alá a magasból, amelyet az összegyűlt gyerekek lelkesen szedegettek. Aznap éjjel hatalmas vihar volt Ráckevén, ami ledöntötte a császárfát, letört belőle egy három méteres darab. A kivitelezők azt javasolták, hogy a ráckevei templom tornyát inkább a rövidebb gerendával építsék meg, – ígérték, hogy így sem lesz aránytalan –, mert nagyobb császárfát a tervezett befejezésre nem tudtak szerezni. Ezt végül elfogadták az építtetők, megnyugodva a ténnyel, hogy még így is övék a legmagasabb torony Ráckevén.

Volt azonban több mint húsz év, amikor a ráckeveiek tornya mégiscsak magasabb volt, mint a tiszakécskei reformátusok tornya… de ennek senki sem örült. 1944 őszén ugyanis a front közel húzódott Ókécskéhez, a folyó túloldalán már az orosz katonák állomásoztak. Varga László, egykori tiszakécskei lelkész azt mondja, neki U. Szabó Lajos egykori gondnok később úgy mesélte, hogy odalépett hozzá egy magyar katonatiszt, hogy nyissa ki neki a toronyhoz vezető ajtót, mert onnan akar szétnézni. A gondnoknak már ekkor rossz érzése volt, azt mondta, nem, mert ennek nem lesz jó vége, „lelövik a templomot”. Erre a katona a zsebében lévő pisztolyhoz nyúlt… U. Szabó Lajos nem tudott mit tenni, felkísérte a katonát. Ott még könyörgött neki, hogy ne nyissa ki az ablakot, csak a lécek között nézzen szét, de nem hallgatott rá a tiszt. A Tisza felőli oldalon kitárta az ablakot, szétnézett. A gondnok is látta fentről a túloldalon az orosz katonákat. Nem telt el tíz perc, megindult az ágyúzás Tiszainoka felől. A templom kilenc lövést kapott orosz ágyúkból, néhány lövés eltalált a közelben egy magánházat is. A torony nagyon megsérült, de ekkor még a helyén maradt, majd 1946. februárjában egy szélvihar döntötte le. A megmaradt részt befedték, hogy ne ázzon. Amikor a gyülekezet megválasztotta lelkészének Varga Lászlót, ő megígérte, hogy helyre fogják hozni a tornyot. Faanyagot nem lehetett vásárolni ekkortájt, így most egy felszámolt kisvasút sínjei adják a torony vázát, ami így végül több mint egy méterrel magasabb is lett, mint az eredeti méret.

Eljött az ideje a találkozásnak
A két gyülekezet jelenlegi vezetői közül csak egyikük járt a másik templomában. Erdős Bálint ráckevei főgondnok először nyaralásnál, kívülről látta az ókécskei templomot, aztán néhány éve családi nyaralásra érkezett Tiszakécskére, a fürdővárosba. Véletlenül összetalálkozott a szálláson presbitertársával, akivel aztán együtt mentek a vasárnapi istentiszteletre – ezúttal nem a megszokott ráckeveibe, de az ahhoz nagyon hasonlóba, a tiszakécskeibe. „Volt bennünk egy különös várakozás, hogy vajon mivel fogunk találkozni, és hogy tényleg annyira hasonlít-e a két templom. Istentisztelet végén hamar kiderült, honnan jöttünk. Megörültünk egymásnak azokkal, akik megszólítottak bennünket.” Erdős Bálint megjegyzi, a templomok kívülről szinte teljesen megegyeznek, belülről bőven van különbség. Szerinte a ráckevei padok például kényelmesebbek, több hely marad a lábaknak. Ráckevén fakerítés veszi körbe az úrasztalát, Tiszakécskén kovácsolt vas a kerítés.

A megkérdezettek szerint soha nem volt szervezett kapcsolatfelvétel a két gyülekezet között. Máté Csaba Sándor tiszakécskei lelkész szerint „ez egy kihagyott ziccer, olyan ez, mintha a saját házad fel lenne építve valahol.” A lelkész hozzáteszi: most a cikk hatására úgy érzik, mielőbb megszervezik a kapcsolatfelvételt a ráckevei reformátusokkal, és meglátogatják majd őket és a templomuk hasonmását. Erdős Bálint ráckevei főgondnok a felvetésre azt mondja: „szeretettel várjuk őket, tényleg olyan találkozás lenne, amiben ugyan a hasonló templom hoz össze, de valójában Jézus Krisztus kötne bennünket össze.”

A ráckevei templomot némileg át kellett tervezni, a Duna-partra kellett „igazítani", így Mátray Lajos tiszakécskei terveit rokonai áttervezték és kivitelezték – magyarázza az építőmesterek leszármazottja, Rostás Ferenc.

(A cikk elkészítéséhez sokat segítettek a Varga Lászlóval, Komlósi Péterrel és Rostás Ferenccel folytatott háttérbeszélgetések, valamint az érintett gyülekezetek kiadványai: „A ráckevei református templom története” és „Az ókécskei református templom 100 éve” című történeti összefoglalók.)

Hegedűs Márk

Képek: Füle Tamás; archív fotó: innen.