A IX. kerületi József Attila lakótelepen járunk, itt találkozunk Szabó István egyházmegyei beosztott lelkésszel, aki 2016 őszén kapott megbízást Illés Dávid esperestől új gyülekezet létrehozására. Nem kellett messzire mennie, hiszen 2010 óta a lakótelepen él, és éppen akkor végzett a teológián, amikor a közeli Külső-Üllői úti református gyülekezet lelkipásztora szolgatársakat keresett a lakótelepi hittanórák megtartásához. „Jelentkeztem erre a feladatra, és mondtam, hogy ifjúsági munkát is szívesen végeznék. Kiss Sámson Endre pedig elmondta, a presbitérium már régóta úgy látja, hogy itt új gyülekezetet kellene létrehozni. Én is akartam, a körülmények is megfelelőnek tűntek és az egyházvezetés is mellém állt, ebben pedig Isten vezetését látom” – fogalmazott a fiatal lelkész, aki azóta is rendületlenül keresi a kapcsolódási lehetőségeket a lakótelepen élőkkel. A hittanórára járó gyerekek szüleivel épp úgy, mint a téren focizó fiatalokkal, és ha csak teheti, részt vesz a lakótelepi közösségi programokban is. „A hittanórára sok olyan gyermek jár, akinek a családja valaha kötődött az egyházhoz, de mára elszakadt tőle. Az ünnepi istentiszteletek jó apropót jelentettek a kapcsolatfelvételre. Amikor gyerekműsort szerveztünk, végigtelefonáltam hatvan-hetven szülőt, hogy adhatunk-e a gyerekének egy kis verset. Néha hosszabb beszélgetések is kialakultak ebből” – idézi fel.

Nyomortelepre vitték az örömhírt
Miközben beszélgetünk, többen rá is köszönnek. Szabó István elárulja: szeretne a felszínes beszélgetésektől eljutni az emberi problémák mögött rejlő legmélyebb vágyakig, örömökig és fájdalmakig, mert csak így válhat világossá, mi az evangélium. Volt is már példa arra, amikor nyilvánvalóvá lett, Krisztus miért jött el – épp ezen a lakótelepen. Az első világháború után ezen a környéken húzták fel a Mária Valéria katonai kórházat, Trianon után pedig szükséglakásokat alakítottak ki a kórház területén az elcsatolt területekről érkező magyaroknak és a vidékről a fővárosba özönlő embereknek, akik itt próbáltak munkát találni. A Mária Valéria telep szerény barakkjai mellett egy viskókból és fabódékból álló nyomortelep is kialakult, ahová azok kerültek, akik az alacsony lakbéreket sem tudták kifizetni. „Trianon után az volt az egyik legfőbb jelmondat, hogy Igazságot Magyarországnak, de néhány keresztyén vezető fölismerte, hogy nem igazság kell, hanem evangélium. Jöttek is ide reformátusok a Nagyvárad térről, hogy missziót végezzenek a nyomortelepen élők között. A mai Pöttyös utcai metrómegálló helyén volt egy kis barakktemplom, egyszerű, fából összetákolt épület volt, ott tartották az istentiszteleteket. Miután azonban elkezdték megépíteni a metrót és a panelházakat, elbontották. A nyolcvanas-kilencvenes évek végén Bogárdi Szabó István püspök úr kezdte el a Külső-Üllői úti gyülekezetet a szomszédos Gyárdűlő telepen. Már az ő idejében is erős igény mutatkozott arra, hogy elérjék a József Attila lakótelepen élő embereket is, illetve az ő utódja, Bereczky Zoltán tiszteletes úr is ezt szerette volna. Őt követte Kiss Sámson Endre, jelenlegi Külső-Üllői úti lelkész, akinek különösen is szívügye a gyülekezetplántálás.”

Összefognak egymásért
De nemcsak neki, hanem egy egész kis csapatnak – tette hozzá Szabó István, aki ráébredt arra, hogy egyedül nem tud közösséget kialakítani, szükség van csapatra. Főként a környéken élő reformátusokból alakult meg a Start csapat, akik együtt imádkoznak a lakótelepért, házi istentiszteleteket is elkezdtek tartani, és azt is megvizsgálták, miként hozhatnák közel az evangéliumot a lakótelepen élőkhöz. „Becsléseim szerint tizennyolcezer ember élhet a József Attila lakótelepen, egy mindössze 1,36 négyzetkilométeres területen. Mivel kicsik a lakások, vagy az idősödő generációval találkozunk, vagy kisgyermekes családokkal. Sok a beköltöző fiatal, a metró miatt ez frekventált hely. Sok iskola van, de kevés közösségi hely, pedig az itt élők vágynak a közösségi életre. Nagyon szép munkát végez az Anyahajó Egyesület, amely összegyűjti a kismamákat, akik komatálat készítenek egymásnak – ez Budapest közepén hatalmas dolog. Az itt élők szeretnek sportolni is, és sokat tesznek a zöld területek megőrzéséért, a házak, otthonok szépüléséért. Szívesen tesznek jót, sokan megmozdulnak például szemétszedéskor, adventben pedig karácsonyi vásárt tartanak. Egyszóval: összefognak. De sokan csalódtak az egyházban, éppen ezért talán Istenben is.”

Örömöt csempésznek az életükbe
Ám egy pici mustármagból is élet növekszik, sok hittel, imádsággal – tette hozzá a lelkész, hiszen tapasztalnak nyitottságot, érdeklődést is. De nemcsak a reformátusnak keresztelt embereket szeretnék elérni, hanem azokat is, akiknek nincs egyházi kötődése. Velük közösségi programok révén tudnak megismerkedni, a gyülekezet a helyi művelődési házzal közösen meg is alapított egy társasjátékklubot. Ezzel a szolgálattal is örömöt szeretnének csempészni az emberek életébe. „Szeretnénk, ha születő gyülekezetünkben az öröm meghatározó lenne. Ehhez a Start csapat nagyon jó partner, mert sokszor megéljük az örömöt, vendégül látjuk egymást. Ennek is az evangélium az alapja, aminek következtében tudunk örülni minden körülmények között.”

Hogy teret nyerjen Isten uralma
Családias, szeretetteljes közösségről álmodnak, de nyitottak a párbeszédre más világlátású emberekkel is. „Számunkra fontos a Bibliához való hűség, a hitelesség, az őszinteség, a vendégszeretet és a felelősségvállalás egymásért és másokért” – tette hozzá a lelkész. „Minden gyülekezetnek az kell, hogy az alapja legyen, hogy Krisztusról beszéljünk és az evangéliumról. Isten országa nemcsak azt jelenti, hogy ha meghalunk, akkor van már helyünk a mennyországban, hanem azt is, hogy az Isten helyreállító munkája elkezdődött, és ebbe mi becsatlakozhatunk. Ha mi megváltott gyermekek vagyunk, akkor itt van ez a lehetőség, ez az égető vágy bennünk, hogy tegyük jobbá ezt a világot. Engedjünk teret Istennek, hogy Ő uralkodjon. Mert az Isten országa nem hely, hanem az az állapot, ahol Isten uralkodik, ahol ő a király emberek, közösségek, városok, országok életében.”

Közösségből közösség
Ennek a térhódításnak lehet a jele, hogy jövőre öt-hat fiatal fog konfirmálni, de két szülő is jelezte, hogy szeretne hitvallást tenni. „Csatlakozott hozzájuk még egy anyuka, akinek a kisgyermekét kereszteltem, most várja a másodikat. Van tehát egy háromfős szerda reggeli alkalmunk, ahol felnőtteket készítek fel konfirmációra. Nagy öröm, hogy bár korábban nem voltak aktívan templomba járók, érdekli őket a Biblia, a hit, Jézus és a keresztyénség, illetve a gyülekezet.” A József Attila lakótelepen havonta tartanak hétközi istentiszteletet is, és szeretnének bibliatanulmányozó, hitben megerősítő kiscsoportot is létrehozni – árulta el Szabó István. Arra a kérdésre, hogyan lehet őket támogatni, azt mondta: elsősorban imádsággal. „Hiszek abban, hogy egyszer majd megadja Isten, hogy legyen saját helyünk is, hiszen egy közösségnek jó, ha van otthona. De először közösséget akarunk építeni, nem templomot. Hiszem, hogy közösségből születik közösség. Ha mi egymásra találunk, elköteleződünk egymás mellett és a lakótelep mellett, abból születhet majd gyülekezet.”