A nagykovácsi református gyülekezet nagyon sokáig mint missziói gyülekezet működött. Az istentisztelet, az evangélium hirdetése egy 1949-ben épült imaházban folyt. Az elmúlt évek azonban jelentős változásokat hoztak: templomot építhettünk, avathattunk és mai napig használhatjuk, valódi gyülekezetté válhattunk.

2010-ben „csillagünnepet” tartott a gyülekezet, amikor a templomsüveg a rajta levő csillaggal a torony tetejére került. Most, 2022. november 20-án, a templomszentelés 10. évfordulóját ünnepelhettük. 2012. november 24-én szenteltük fel a mostani templomot, az új haranggal együtt.

Somogyi Péter egyházkerületi főjegyző a 65. zsoltár 5. versével hívta fel figyelmünket arra, hogy betelhetünk a templom javaival, szentségével. De mégis milyen kincseket kaptunk, kapunk nap mint nap gyülekezetként, gyülekezeti tagként? Milyen nagy ajándék, hogy templomépítő gyülekezet lehettünk! Hogy élhet bennünk az az öröm, hogy tartozhatunk valahová! Nagy kiváltság a kötődés a templomhoz, a gyülekezethez! Kincs és ajándék, hogy még épülnek, épülhetnek templomok, és szabadon használhatjuk istentiszteleti alkalmakra (Európában már sajnos nem mindenütt van így). Kincs, hogy Isten Lelke ide vonz és vonzott bennünket. Nem tőlünk függ, nem magától értetődő dolog, hogy jöhetünk a templomba, Isten házába. Mert Isten ajándéka az is, hogy kiválaszt és a maga közelébe enged minket, Jézus Krisztus érdeméért.

Kincs az is, hogy az Isten házának javaival, a templom szentségével betelhetünk. Mert mivel vagyunk tele? Magunkkal, a saját vágyainkkal… De Isten felkínálja azt is, hogy vele, a templom szentségével, kincseivel teljünk el

Hálás a szívünk, hogy hangzik az evangélium istentiszteleten és a bibliaórákon, hogy nap mint nap kapunk ígéreteket, hogy minden körülmény ellenére reménységgel tölt el Isten. Jézus Krisztusban minden szükségünket betölti.

„Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!”) – legyen és maradjon ez az imádság szívünkben. (Zsoltárok könyve 65. rész, 5. vers)

Váradyné Jenei Zsuzsa

Kép: Jantis Béla, Füle Tamás
A körablak Vladár Csaba grafikusművész, presbiter munkája