Valódi újjászületés és megújulás csak az evangélium tiszta forrásából fakadhat, akár az egyes emberekről, akár gyülekezeti közösségekről van szó – vallja Barthos Gergely hévízgyörki református lelkipásztor. Hogy szolgálatának középpontjában az evangélium hirdetése áll, arról mi magunk is meggyőződhettünk, amikor meglátogattuk őt, hogy képet kapjunk a Hévízgyörki Református Egyházközség elmúlt másfél évtizedéről.

Az evangelizáció komolyan vételét mutatta, hogy ottjártunkkor adventi evangelizációs estékre készültek. „Fontos, hogy a gyülekezeti tagok is hívogassanak rá másokat, mert van, aki nem jönne el magától” – mondta ennek kapcsán Barthos Gergely. „Az alkalmak témái kellően figyelemfelkeltőek: mit tanít a Biblia a háborúról, járványokról, inflációról és a világvégéről? Úgy szeretnénk az evangéliumról beszélni, hogy figyelembe vesszük azt a helyzetet, amelyben mindannyian élünk. Reméljük, hogy Isten megújítja a résztvevők életét.”

Gyülekezetének megújulásában nem saját érdemeit, hanem az evangélium megújító erejét emelte ki. „Isten munkálkodott és munkálkodik bennünk és közöttünk. Tagadhatatlan, hogy a lelkipásztori szolgálatnak is fontos szerepe és óriási felelőssége van abban, hogy ez minél nagyobb teret kapjon, és ezt a legkisebb mértékben sem akarnám lebecsülni, de nagyon is fontosnak tartom, hogy mindez kizárólag az Úr ereje által lehetséges.”

Személyes megújulás
A hívő keresztyén családi háttér bizonyos tekintetben kezdettől fogva meghatározta lelkészi pályáját. „Aszódon éltünk, de mivel a család mindkét ágról Gödöllőhöz kötődött, ezért mi is az ottani gyülekezetbe jártunk. Édesanyám a Gödöllői Református Líceum alapító igazgatója volt, és én is líceumi diák lettem. Ilyen családi, gyülekezeti és iskolai háttérrel nyílegyenes utam volt a lelkésszé válásig, mindenféle törés vagy kihagyás nélkül, de közben a személyes lelki életem és életvitelem egészen más irányba indult el” – vallotta meg Gergely.

Negyedéves teológus korától kezdve lehetősége nyílt Aszódon szolgálni, és amikor hatodéves korában Végh Tamás lelkipásztor felajánlotta, hogy a fasori gyülekezetben töltse gyakorlati időszakát, Gergely ezt csak úgy vállalta el, ha mellette kéthetente Aszódon is prédikálhatott. „Érdekes módon ahelyett, hogy ezen megsértődött volna, még imponált is neki. Amikor később Budahegyvidéken szolgáltam, Bogárdi Szabó István püspök úr is megengedte, hogy néha lejárjak Aszódra, amikor az ottaniaknak szükségük volt rám.”

Életében ekkor látszólag minden rendben volt, lelkészi elhívása soha nem kérdőjeleződött meg benne, miközben pont a lényeg hiányzott belőle. „Sokszor beszéltem a kegyelemről, a bűnbocsánatról, Jézus Krisztus keresztjéről, és hogy erre milyen nagy szüksége van mindenkinek, de saját magam számára ezt mégsem vettem elég komolyan. Nem figyeltem arra, hogy milyen sötét mélységek lehetnek a külsőleg rendben lévő látszat mögött.”



Mire Hévízgyörkre érkezett beosztott lelkipásztorként, addigra ez a belső feszültség már akkorára nőtt, hogy úgy érezte: rá szakadtak bűnei, nyomorúságai. „Akkor nekem személyesen is fölragyogott az Úr Jézus keresztje, és megtapasztaltam, mit jelent az, hogy személyesen az én bűneimért halt meg.” Szolgálatát teljes mértékben megújította és újradefiniálta ez a megtapasztalás. Az viszont sosem volt kérdés számára, hogy a Hévízgyörki Református Egyházközség élén van a helye, amely alá Aszód is tartozott.

Huszonhatévesen önálló lelkészi szolgálatba kezdeni önmagában is nagy kihívás. „Isten sokszor megkönyörült rajtam, máskor kipótolta hiányosságaimat, vagy utólag mutatta meg, hogy korábban mennyire meggondolatlanul jártam el egy-egy esetben. Nyilván tíz év múlva is találnék ilyesmit mostani döntéseimben, de mégis kimondhatom, hogy Isten megáldotta itteni szolgálatomat. Az is óriási csodája életemnek, hogy négy év itteni egyedüllét után Isten társat adott mellém, majd négy gyermekkel is megajándékozott bennünket.”

Tradíciók és változás Hévízgyörkön
Hévízgyörköt három nagyon erős és élő felekezeti közösség alkotja. A településen például a katolikusok, az evangélikusok és a reformátusok is saját elemi iskolával rendelkeztek az ötvenes évekig. „Mindez máig meghatározza a helyiek tradicionális vallásosságát. Bár a katolikusok és evangélikusok többen vannak nálunk, de a református gyülekezet mindig is nagyon összetartó, egyházszerető, tradicionális közösség volt, amelynek tagjai az utolsó fűszálig magukénak éreznek mindent, ami a gyülekezeté” – magyarázta Gergely.

Mára azonban a demográfiai változások miatt egyre kevesebben maradtak ezekből a régi hévízgyörki családokból. „Sokan költöztek ide Budapest közelsége miatt, így sok új család érkezett a közösségünkbe. Azonban egyre többeket temetek el azok közül, akik érkezésemkor a gyülekezet gondját-baját a szívükön viselték. Gyermekeik és unokáik pedig vagy nincsenek már itt, vagy nagyon kevesen vannak. Akik a helyükre érkeztek, azoknak vagy máshol volt gyülekezeti kötődésük, vagy semmilyen nem volt.”

Ennek azonban komoly előnye, hogy az újonnan érkezők nem a beléjük nevelt tradíciók miatt járnak templomba, hanem a személyes lelki érintettség miatt. „Közülük sokan felnőttként jutottak élő hitre, nálunk pedig eltanulták, mit jelent a gyülekezeti élet. Nagy ajándék a sok felnőtt konfirmáció, és az, hogy ma már a szolgálók közössége is nagyrészt közülük kerül ki. Hálás vagyok azért, hogy azok, akik korábban a hátukon viselték a gyülekezet terheit, át tudták adni ezt a szolgálatot az utánunk jövőknek.”

A közösség megújulásáért persze meg kellett dolgozni. Volt, aki tizennégy éve még azt mondta Barthos Gergelynek, hogy Hévízgyörkön már minden megy a maga útján, nincs min újítani. „Miután Isten megújított engem, nagyon határozott voltam abban, hogy a megtérés és újjászületés evangéliumát szeretném hirdetni. Isten hamar felmutatta ennek gyümölcseit a közösség életére nézve is. A régi hagyományok képviselői is észrevették, hogy ez jó a gyülekezetnek. Én pedig igyekeztem odafigyelni rájuk, és tiszteletben tartani a tradíciókat.”

Gyülekezetépítési koncepció kidolgozása helyett közös imádságban kérték Istentől azt a látásmódot, amellyel a megszilárdult tradicionális kereteket valódi lelki tartalommal tudnák megtölteni. „A legtöbb esetben ez sikerült is. A keretekkel alapvetően nem volt baj. Csak a tradíciónak mindig az a veszélye, hogy megmarad a keret, és a lényeg kivész belőle, vagy talán nem is volt meg benne soha. Nálunk azonban ezek a keretek Isten lelke által valódi tartalommal teltek meg, és egyre több területen tapasztaltuk meg ennek áldásait.”

Közös munkában
Hévízgyörki szolgálata első éveiben Zmák József segítette őt gondnokként. „Bár nagyon különböző emberek vagyunk, de mind a mai napig kölcsönös tiszteleten és szereteten alapul a viszonyunk. Teljes mértékben partnerem volt mindenben.” 2012-től Tokody Attila lett a gondnok, aki maga is részese volt a lelki megújulásnak. „Ő is és felesége, Ildikó néni is komoly lelki motorja a gyülekezetnek. A jelenlegi presbitériumnak pedig a fele felnőttként konfirmált gyülekezeti tag, akikre már lelki szolgálatokban is lehet számítani.”

Történelme során a Hévízgyörknek mindig is kiemelt szerep jutott a szórványgyülekezetek plántálásában. „Százharminc éve hévízgyörki szórványból született meg a hatvani gyülekezet. Abban az évben, amikor ennek jubileumát ünnepeltük, Rápolty Dávid vezetésével önálló missziói egyházközség vált az aszódi szórványból. Idekerülésemkor húsz szórvány tartozott Hévízgyörkhöz, most hat. Ennek egyrészt szórványrendezési okai vannak, másrészt az önálló aszódi gyülekezet átvette a Galgán túli szórványok nagy részét.”

Majdnem minden hozzájuk tartozó településen szerepet vállalnak az iskolai hittanoktatásban is. „Ez missziós szempontból előnyös helyzetnek tűnhet, igyekszünk is új kapcsolatok kiépítésére használni, de ez a lehetőség néha túlságosan is elkényelmesíthet bennünket. Ahogy említettem, Hévízgyörkön sem feltétlenül a református háttérrel rendelkezők azok, akiket Isten megszólít. A hittanoktatás sok plusz feladatot jelent számomra, de a feleségem hittanoktató, ő tartja az órák nagy részét, és mások is segítenek ezen a területen.”

Az elmúlt tizennégy évben persze a lelki mellett fizikai építkezésekre is szükség volt. Tetőtérrel bővült a parókia épülete, hogy oda költözhessen a Barthos család, a földszint pedig a hivatalé és a közösségé legyen, a régi iskolai tornateremből pedig gyülekezeti terem lett. A legkülönlegesebb története azonban a templomi toronysisaknak van, amelynek cseréjére azért volt szükség, mert a régi már életveszélyes volt. A költségek majdnem egynegyedét a közösség adta össze az állami támogatás mellé.

„Bontáskor hiába kerestük az elődeink által a sisakgombba rejtett üzenetet, nem találtuk. Hetekkel később Ócsai Sándor, aki az új toronysisakhoz elkérte a régi darabjait, felhívott, hogy a maradványokban ráakadt egy kis üvegtartóra. Ebből került elő a torony feljegyzett története. Az Országos Levéltárban gyönyörűen felújították, mi pedig kiállítottuk a gyülekezeti teremben. A torony összeköti a múltat a jelennel: jelzi, hogy a templom Isten házának épült, és azt is, hogy folyamatos az Ő gondoskodása és jelenléte a gyülekezetben.”

A szolgálat megújítása
Gergely ragaszkodott ahhoz, hogy a negatívumokról is beszéljünk. „Ezeket mindig a saját szolgálatom felől közelítem meg” – magyarázta. „Nemrég a gyülekezetnek is elmondtam igehirdetésemben, milyen szolgálatbeli hiányosságaimra mutatott rá Isten, aki nagyon mélyen belém plántálta az elveszettek felé való odafordulást és az evangélium hirdetését. Számomra élet-halál kérdés a misszió, amin mások üdvössége múlhat, de emiatt hajlamos vagyok a már hitre jutott embereket magára hagyni. Pedig a hitre jutás még nem a cél.”

Ennek az lett a következménye, hogy a gyülekezeti szolgálók elkezdtek egymás után kiégni. „Itt is, ott is nagyon sok rossz döntés és oda nem figyelés került napvilágra a szolgálatom kapcsán. Ha ilyen helyzetben a lelkész próbál minden szolgálatba beleállni, ő is kimerül. Ehelyett mondhatjuk azt is, hogy boruljunk Isten elé, és kérdezzük meg Tőle, mi az a szolgálat, amit olyankor is meg kell oldani, amikor nincs rá ember, és mi az, amit pedig el kell engedni, és azt mondani, hogy most ne terheljük vele magunkat.”

Szerinte fontos ugyan, hogy beszéljünk a szolgálattevők kiégésének a kérdéséről, de az még fontosabb, hogy érdemben tegyünk is ellene valamit. A hévízgyörki reformátusok szeretnénk például újraindítani az utóbbi időkben elmaradt szolgálói bibliaórákat, szeretnének külön találkozókat szervezni gyermekistentiszteleten szolgálóknak, és tervbe van véve egy szolgálói csendesnap is, ahol együtt keresnék Isten válaszát arra, hogyan érhetnék el, hogy senki ne maradjon magára a szolgálatvégzésben.



„Időnként a lelkipásztornak is frissítő impulzusokra van szüksége, olyan megújulásra, amely továbblendíti a szolgálatát. És ehhez mégcsak személyes krízis sem kell, elég minden vasárnap fölmenni a szószékre és hét minden napján az emberek lelki problémáival foglalkozni. Meggyőződésem szerint az nem megoldás, hogy ilyenkor mindig valami újat keresek. Nekünk nem újat kell keresni ahhoz, hogy megújuljunk. A reformációnak is az volt a válasza, hogy a meglévő dolgokat kell újra átmosni az evangélium tiszta vizével.”

Hozzátette: az Úr Jézussal való kapcsolatunk folyamatos karbantartása mellett időnkénti komolyabb, mélyebb karbantartásra is szükség van. „Ha a lelkipásztornak nincs évente egy hete arra, hogy lelki héten vegyen részt – és nemcsak továbbképzésen! –, az Végh Tamás szavaival élve hazárdírozás. Emellett a gyülekezettel szembeni támadás. Amikor a járvány miatt csak online tarthattunk lelki alkalmat, utána egy évig éreztem a személyes lelki hét hiányát. Ezért is veszek most részt az egyházkerületi lelkészi csendeshét szervezésében.”

Ami előttük áll
A hévízgyörki gyülekezetnek tehát stratégiai kérdésévé vált a szolgálók és a szolgálatok megerősítése. A lelkipásztor leszögezte: mindenképpen szeretne jobban odafigyelni erre a területre. Az elkövetkezendő időszakban presbiterválasztás is lesz, ami szintén aktuálissá teszi a gyülekezeten belüli feladatok újragondolását. Az azonban biztos, hogy a gyülekezet szolgálatának továbbra is kiemelt fókusza marad az evangelizáció.

Mivel egyre szűkösebb a gyülekezet számára a templomtér, nagy álmuk, hogy a mára már szükségessé vált templomfelújítást templombővítéssel kössék egybe. „Pillanatnyilag erre nem mutatkozik esély, hiszen a jelenlegi helyzetben mindenkinek fontosabb anyagi szempontjai vannak. De az Úristen a szívünkre helyezte ennek ügyét, ezért nem akarunk róla lemondani, hanem imádságban hordozzuk, és igyekszünk szem előtt tartani a lehetőségeket. A tervek mindenesetre már elkészültek hozzá.”

Bármennyire is fontos a közösség számára a templombővítés kérdése, nem szeretnének ezzel mások elé tolakodni a támogatásokért való sorban állásban. Már az is nagy öröm számukra, hogy imakéréseikből annyi minden megvalósulhatott. „Áldás lett mindenben, amiben csak engedelmeskedni kezdtünk Istennek. Ez a tapasztalás formál bennünket.”


Barna Bálint
Képek: Füle Tamás, Hévízgyörki Református Egyházközség