Képzeljen el egy oázist. Csupán sivatag helyett egy betondzsungelben. Vadszőlővel és borostyánnal. Ahogy a legmelegebb nyári kánikulában ott hűsöl egy eperfa alatt. S miközben a fa gyümölcséből falatozik, hallja a csobogó víz hangját, a madarak csicsergését, a rózsa illatát... Képzeletbeli helynek tűnhet, ám ez nem valami idea. Budapest 8. kerületében, a Gyulai Pál utca 9-es szám alatt található ez a már-már mesebeli kis kert, „amelynek mindenki a csodájára jár”.

Így fogalmazott Karsay Eszter is, a nagy múltú Klauzál téri Református Egyházközség lelkésze, aki mindig is a szívén viselte a teremtett világ megőrzésének fontosságát. „Szeretek ökumenikus alkalmakra, beszélgetésekre menni. A környezetünk, a környezetvédelem, a teremtett világ megóvása mind olyan témák, amelyek igazán ökumenikusak és minden felekezettel közösen lehet csinálni, nem számít, hogy katolikus vagy baptista.”

Amikor megkérdeztem, mire a legbüszkébbek, gondolkodás nélkül a válasz ez volt: a kert. Nem véletlen, hiszen hatalmas munka volt megtervezni, majd egy vad elképzelésből létrehozni ezt a csodát a belváros szívében. „Feltörni a betont, elvinni a törmeléket, a sittet, aztán földet hozatni…”

Ma már körülbelül nyolcéves az udvar. Számtalan növényfajnak ad otthont, gazdagítva ezzel a gyűjteményt. Hogyha a feketerigó varázslatos trillájából visszatérünk a Föld nevű bolygóra, tekintsük meg a gyülekezeti termet is, amelyet két lakásból alakítottak ki az emeleten.

Gondolva a zömében idős korosztályra, az akadálymentesítés – leginkább egy lift beszerelése –, mindenképp a jövőbeli tervek között szerepel. „Mozgássérült-parkolóhelyet szerezni sajnos nem sikerült. Felmerült, hogy kisbusz kellene, összeszedni a gyülekezeti tagokat és elhozni például Budaörsről vagy Érdről.” – meséli a lelkipásztor. Erre azonban eddig még nem sikerült megoldást találni. Ugyanakkor öregszik a gyülekezet. „Van, akit idősként ide köt a múlt, de a gyermekei, unokái már elköltöztek. A hétköznapokba pedig nem lehet úgy bevonni őket. Fiatal meg nincs túl sok.”

Az idei tábor ugyan elmaradt, de a Klauzál téri Református Egyházközség továbbra is motivált kisebb közösségi programok szervezését illetően, legyen szó sétákról, öko témával kapcsolatos vetítésekről, előadásokról a tudatosságra tanítás szellemében. Az elmúlt hónapok eseményei (vírushelyzet stb.) nemcsak az ifjúsági tábor lebonyolítását tették lehetetlenné, hanem a környezettudatos rutint is megingatták. „A karantén ideje alatt a járványhelyzetre való tekintettel vissza kellett venni az egyszer használatos tárgyak mellőzését, mint a papírkéztörlők, adagolók.” A megfontolt papír- és műanyaghasználat viszont megmaradt. Törekednek arra, hogy minimálisra csökkentsék a szemetet: amit csak lehet, újrahasznosítanak és étel sem vész kárba.

„A jelenlegi kertész olyan komolyan veszi a munkálatokat, hogy halászhálót feszített ki az eperfa alá, hogy ne a fűre potyogjon és ehető legyen. Vagy pálinkát készítenek belőle. Ilyenekkel is kísérletezünk, hogy ételt ne kelljen kidobni. Megvannak azok a családok, akiknek eljuttatjuk, ha marad valamilyen esemény alkalmával.”

Ám a gyülekezet anyagi jótékonykodásban is elkötelezett. Évente egy-két alkalommal (jellemzően advent idején) vásárt tartanak a megunt, de használatra még tökéletesen alkalmas cikkekből. Az eseményen befolyt összeget a nehezebb sorsúak megsegítésére fordítják.

„Keressük azokat a dolgokat, amik a természethez közelebb visznek. Biciklizést és bármi mást is. (…) Én a magam részéről megteszem azt, ami rajtam áll. Belegondolok néha,  milyen jó, hogy része vagyok a teremtett világnak, hiszen ez az Isten ajándéka és mi belőle élünk. Szeressük, és fontos, hogy ne tékozoljuk el azt, amit kaptunk, kapunk.”

Felelősséggel tartozol te is a teremtett világért. Mutass példát! 
Csatlakozz az Ökogyülekezeti Mozgalomhoz!

Cím és díjpályázat a honlapon: http://okogyulekezet.hu/csatlakozz/okogyulekezeti-dij

Jelentkezési határidő: 2020.szeptember 10.

A cikksorozat korábbi része: Tudatos felelősségvállalás a környezetünkért - Mi történik egy ökogyülekezetben? 1. rész 

Roza Vivien

Képek forrása: Karsay Eszter, Komlósi Ernő