Áhítat, istentisztelet, láthatatlan színház, izgalmas beszélgetések, előadások, sport, íjászat, imasétány, sok-sok játék, közös ének, finom ízek, koncertek, füst- és alkoholmentes szórakozás, mindez egyetlen napba sűrítve.

A Vértesaljai Református Egyházmegye május utolsó előtti szombatján rendezte meg a Tóparti Református Családi Napot, amelyre mintegy ötszázan látogattak el. A hívogatóan zöld dinnyési templomkertben barátságos légkörben ismerkedhettek egymással egyháztagok, hívők, ateisták és keresők a megye minden szegletéből.

Fontos támpontok
A mai napon szeretnénk megmutatni magunkat, közösségi életünket, hitbéli dolgainkat – fogad széles mosollyal a kapuban a családi nap szervezésében oroszlánrészt vállaló Flikinger Jenő a gyúrói gyülekezetből.

 

– Szeretnénk elmesélni mindenkinek, hogy milyen az élet Jézus Krisztussal. Természetesen tudjuk, hogy ez néha lemondással jár, mégis nagyon jó, tartalmas, és lelkileg építő az élet vele – magyarázza. – Tapasztalom, hogy manapság a legtöbben a boldogságot kergetik és önmegvalósítanak, de én úgy hiszem, hogy ha mindez Krisztuson keresztül történik meg, sokkal értékesebb lehet az életünk. Krisztus ugyanis támpontokat ad nekünk, nem hagyja, hogy letérjünk a jó útról. Számomra ilyen fontos támpont a reggeli elcsendesedés és az együttélés az Igével – teszi hozzá Flikinger Jenő.

Krisztushoz édesgetni
Egy másik önkéntes, Mudi Réka Eszter a kezünkre teszi a belépésre jogosító karszalagot, és néhány gondolatát is megosztja velünk a vértesaljaiakról. A diáklány nemrég él Dunaújvárosban, de már bekapcsolódott az ifi életébe, és jól érzi magát a befogadó, elfogadó közegben.

Közben Kovács Enikő református lelkipásztortól, a nap főszervezőjétől megtudom azt is, hogy több mint száz önkéntes segített a családi nap létrehozásában és lebonyolításában.
 

 

– A programmal missziós céljaink vannak, emellett próbáljuk pezsdíteni az egyházi életet, elindult a presbiterképzésünk, és idén is megszerveztük a vifit, vagyis a vértesaljai ifjúsági tábort. Szeretnénk minél több rendezvényen hirdetni az igét és Krisztushoz édesgetni az embereket. A mai nap is ezért jött létre. Olyan közösségi élményt akarunk adni, ami nem csak az egyháztagok számára fontos és maradandó. Ez a szombat bizonyságtétel a részünkről, ami azt is megmutathatja, hogy a reformátusság nem valami avítt dolog, hanem lehet modern és fiatalos is. Isten meg akar szólítani mindenkit, ezért is tartjuk fontosnak, hogy áhítattal kezdtük és istentisztelettel zárjuk a családi napot.

Számított az invitálás
Böttger Antal dunaújvárosi lelkipásztor is elhozta a gyülekezetét, de büszkén újságolja, hogy nem csak az aktív templomos tagság utazott el Dinnyésre. Sokan jöttek el azok közül is, akik inkább csak ünnepnapokon járnak gyülekezetbe, vagy éppen a gyerekük hittanos, és ezzel a laza szállal kötődnek az egyházhoz. Böttger Antal invitálására érkezett a családi napra Prezsmer Csilla Nagyvenyimről. 

– A kislányom hittanos, először tőle értesültünk a rendezvényről. Mi nem vagyunk mindennaposak a templomban, de nagyon szeretjük a lelkész urat, és azt gondoltuk, jó alkalom lehet ez arra is, hogy megismerjünk másokat. Örülünk, hogy eljöttünk, mert nagyon szép ez a templomkert, kint vagyunk a természetben, a gyerekek barátkoznak, és mindenki megtalálja a szívének kedves programot.

Amúgy is szeretjük a családi rendezvényeket – folytatja az asszony gondolatait a férj, Farkas Béla. – Egy kislányunk van, ő most éppen jelvényt készít a drogmisszió sátránál. Jól érezzük magunkat, de bevallom, hogy sokat nyomott a latban Böttger Antal tiszteletes úr invitálása, mert őt nagyon kedveljük. Sosem felejtem el neki, hogy bár én katolikus vagyok, mégis összeadott minket a feleségemmel. Ráadásul jártunk jegyesoktatásra is, ahol nagyon megérintett, amit a férfi és női szerepekről, a családról mondott. Talán ennek köszönhetően sikerült jobb férjjé is válnom – mondja nevetve.

Szorgos, tehetséges emberek
A családi nap egyik leglátogatottabb útvonala az ízek utcája, amit Tverdota-Vass Edit Szeréna lelkipásztor álmodott meg.

– Az volt a célunk, hogy a vértesaljai reformátusok, kistermelők, kézművesek bemutathassák és kínálhassák termékeiket a látogatóknak. A standok mögött áruló emberek mindannyian itt élnek közöttünk, és a református gyülekezetek aktív tagjai. Ha végigsétálunk az „utcán”, találkozhatunk sokféle szorgos, tehetséges emberrel: mézárussal, sajtkészítővel, gyöngyfűzővel, kézművessel, zenésszel.

Kacsaduda, csicsergő, zözölde
S ha már a zenéről esett szó: messziről hallani a sárbogárdi Huszár Károly különleges hangszereit, amelyeket saját maga készít agyagból.

– Ez itt a kacsaduda, ez meg, a csicsergő, a zözölde és mirliton – világosítja fel a tudatlan újságírót, miközben gyerekek tucatjai próbálják madárfüttyre bírni a hangszereket. – Gimnáziumban tanítok rajzot és tagja vagyok a Fejér Megyei Népművészeti Egyesületnek is, így örömmel teszem közkinccsé ezeket az apró népi hangszereket. A csiripoló a kicsik kedvence, már kétéves kortól használhatják, nem kell hozzá semmilyen tudás, a körtemuzsika megszólaltatásához azonban már szükséges némi zenei előképzettség – meséli a hangszerekről.

Elismerő szavak
Egy standdal arrébb a tanár úr földije, a sárbogárdi Szabóné Czuczai Katalin mutatja saját kezűleg készített gyöngyeit, nyakékeit. – Nem egyedül fűzöm a gyöngyöket, hanem a halmozottan fogyatékkal élő, vak kislányommal készítem őket, persze a lányom csak az egysorosakat fűzi. A standunknál inkább csak nézegetik a gyöngyöket és nem vásárolnak, de nem is ez számít, mert olyan sok elismerő szót kapok, és ez nagyon jólesik. Tudja, engem Sárbogárdon kereszteltek, ott is konfirmáltam, de az utóbbi négy évben nem jutok el a templomba.  Teljesen legyengültem nagyon súlyos betegségem miatt, kemoterápiát és sugárkezeléseket is kaptam. Nem várhatom el senkitől, hogy mindig hozzon-vigyen. A mai napon örülök, hogy emberek között lehetek újra, mindenben segítettek a szervezők, elhoztak, kipakolták a portékámat, és a végén haza is visznek majd Sárbogárdra – mondja örömmel az asszony.

Délben a sátor alatt jóízűen a falatoznak a családi napozók. A főzésnél mindenki ízlésére gondoltak, sőt a vegetáriánusoknak és a különböző ételérzékenységgel küzdőknek sem kell nélkülözniük a finom falatokat. A hatalmas templomkertben barátságok szövődnek, kis csoportokban beszélgetnek a felnőttek, miközben a gyerekek játszanak, szaladgálnak, jól érzik magukat. Valódi béke szigete a dinnyési templomkert.

Az evangélium kinyújtott kezei
Szabó Ferenc, a vértesaljai egyházmegye esperese azt mondja: nagyon örül annak, hogy lát teljesen új arcokat is, akikkel korábban még sosem találkozott.

– Itt vannak az ismerős gyülekezeti tagok, nekik köszönhető, hogy hívogattak másokat is, ők az evangélium kinyújtott kezei. Úgy látom, hogy sokan eljöttek a gyülekezetek peremén élők közül, és most szeretnénk megmutatni nekik, hogy az egyháztagok nem a hideg templomokban üldögélő emberek társasága, akik folyton régi énekeket énekelnek. Kijöttünk Isten szabad ege alá, tudunk Istennek és egymásnak örülni. A családi nappal a 25 és 55 év közöttieket céloztuk meg azért is, mert hiányzik a templomainkból az élete teljében lévő „tartógeneráció”. Természetesen minden egyes ember fontos számunkra, de külön öröm, hogy most ők is nagy számban itt vannak velünk.

Fekete Zsuzsa
Képek: Vargosz