"Az isteni jóság különbözik a miénktől, de nem alapvetően más: nem úgy különbözik tőle, mint a fehér a feketétől, hanem mint a tökéletes kör a gyerek első kísérletétől, hogy kereket rajzoljon."
C.S.Lewis
Új honfoglalás Dunaszentgyörgyön
Minden közösségnek lehet honfoglalása, de honvesztése is, a török megszállás miatt elnéptelenedett tolnai falu mindkettőt átélte. Az új honfoglaláskor a reformátusok Istennek tettek ígéretet, hogy az Ő törvénye szerint élnek, ehhez ragaszkodva a gyülekezet a településsel együtt újjáéledt.
A gyülekezet és a település újjáalakulásának háromszáz éves jubileumát ünnepelték a Tolna megyei településen. A református templomban a helyi és környékbeli hívők, valamint az erdélyi testvérgyülekezetek tagjai ünnepeltek.
Ahogy erről Rácz József esperes beszélt, az úrasztalára elhelyezett első anyakönyv és presbiteri jegyzőkönyv 1733-ból, a több száz éves úrvacsorai kancsó és kehely az elődökre hívják fel figyelmünket, akik következetesen, fegyelmezetten kötöttek szerződéseket, építettek házakat, templomokat. Ez a hozzáállás nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a település és a gyülekezet fennmaradhasson.
A kiapadhatatlan forrás
Az istentiszteleten Bogárdi Szabó István püspök prédikált az 5Mózes 11. rész első kilenc verse és a Márk 3. rész 13-14. versek alapán. Háromszáz évvel ezelőtt, a török kiűzése után, a Dunaszentgyörgyről elmenekült, Dunántúlon, Felvidéken meghúzódó emberek megkezdhették az újratelepedést. Megérkezésükkor egyfajta szövetséget kötöttek Istennel, templomot építettek, de az oktatásra is odafigyeltek, iskolát alapítottak.
„Hosszú idő telt el azóta, sok áldással, küzdelemmel, és igazzá vált rá, amit Mózes írt a zsidó honfoglalásról. A próféta számot vet a múltról, egészen Ábrahámig visszamegy, sőt, jövendőt is mond. A törvény megtartása volt és lesz a kulcsa minden áldásnak, akár egy, akár ezeréves közösségről van szó.”
„Isten mindig próba elé állít bennünket, mielőtt áldását adná. A kiválasztott nép előtt két út állt: hűségesek maradnak Istenhez és megerősödnek, vagy idegen isteneket imádva vesznek el. A földi törvények folyamatosan változnak, ez kimerít bennünket és újabb feladatokat állít elénk. Minél nagyobb ez a megterhelés, annál inkább leszünk gyengék a szépre, a jóra, elfásulunk, restté leszünk. Isten törvényéből meríthetünk igazán erőt, ez kiapadhatatlan forrás számunkra. A felolvasott szakasz a zsidó honfoglalás igéi, de ugyanez érvényes a dunaszentgyörgyiekre is.”
A földi hazán túl
A püspök szerint az evangéliumi szakasz új honfoglalásról beszél. Jézus tizenkettőt választ ki, ez a szám a tizenkét törzse utal. A Megváltó jelzi: a tanítványság is honfoglalást hoz, nem földi, hanem mennyei értelemben vesszük birtokba új hazánkat, ez a láthatatlan terület valójában a mi szívünk. A történelmi időkben az ellenség a katonai kifosztásban, rablásban, pusztításban mutatta meg erejét, de a háromszáz év bizonyíték arra, hogy Isten törvénye maradandó, áldást hoz annak, aki aszerint él, így őrizte meg az Úr a dunaszentgyörgyieket is.
Huszonhárom lelkészi szolgálat ideje
Az igehirdetés után Tibay Lajos presbiter ismertette a közösség múltját. Az árvizektől mentes és a vízborította területek jó talajföldet jelentettek eleink számára, a kedvező adottságokat honfoglaló eleink is elismerték, a településen Árpád-kori sírokat találtak. A török előtti időkről kedveset tudunk, a mohácsi csata előzményeiben Dunaszentgyörgyöt mint katonai állomáshelyet említik. Buda 1541-es elestével Tolna vármegye is török kézre került.
A megszállás komoly adófizetési terhet jelentett a helyiek számára, az elnéptelenedés miatt később rácokat telepítettek be. A község 1680-ra szinte teljesen kipusztult, a Rákóczi-szabadságharc után szükségessé vált a néptelen falvak újra telepítése. 1719 májusában, Győrben keletkezett betelepülési szerződés hozott igazi áttörést Dunaszentgyörgyön, 1720-ban már huszonkét nemesi család lakott a faluban, ez a szám 1728-ra negyvennégyre nőtt, és folyamatosan nőtt az utána következő évtizedekben. A református templomot 1783-ban szentelték fel, a parókia 1830 óta áll, az egyházközségben eddig huszonhárom lelkipásztor szolgált.
Az istentiszteleten a helyi énekkar mellett a gyermekek is szolgáltak énekkel és verssel, köszöntőt mondott Hencze Sándor polgármester, dr. Csók Sándor, Rostás Jenő István római katolikus címzetes apát, faddi plébános és Patai István gondnok.
Újabb háromszáz év?
Csáti-Szabó Lajos várdaróci, és Papp Hunor sztánai lelkipásztor a testvérgyülekezetek nevében mondott köszöntést. Papp Hunor Pál apostol bizonyságára hívta fel a figyelmet, amely a Krisztusban való dicsekedést helyezi az emberi büszkeség elé. 
„Csak úgy tekinthetünk előre, ha Krisztusban dicsekszünk, ehhez élő templomokká kell válnunk mindnyájan. Tudjuk, a kőtemplomok eléghetnek, szívünk temploma azonban örökké megmaradhat. Kívánok újabb háromszáz évet a dunaszentgyörgyi reformátusoknak, amely, ha megadatik, nem lesz könnyebb, mint az előző. Nem szabad félnünk, Pál apostol sem félt, Krisztus erejével élte meg a mindennapjait. Aki keresztyénként nem dicsekszik, nem is fél, mert nem saját magában keresi a megoldást. Kívánom, hogy a református gyülekezet a fizikálison túl a valódi, hús-vér templomot ápolja a következő történelmi időszakokban.”
