Kibővített, átépített, megújult templomáért adott hálát ünnepi istentisztelet keretében 2021. december tizenkettedikén a Budapest-Budahegyvidéki Református Egyházközség.



A több mint két esztendeig tartó munkálatok során kibővítették a templomteret, öt hittantermet és korszerű cserkészotthont alakítottak ki, új tornyot emeltek, elvégezték az épület teljes épületgépészeti korszerűsítését és a templomkert rendezését is. Az egyházközség összesen 1700 négyzetméter hasznos területre kapott használatbavételi engedélyt.

A hálaadó istentiszteleten Balog Zoltán zsinati lelkészi elnök, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, köszöntőket mondtak a kormány és az önkormányzat képviseletében. Beszédet mondott a gyülekezet lelkipásztora, Bogárdi Szabó István volt dunamelléki püspök és volt zsinati lelkészi elnök is, akivel még az ünnepség előtt beszélgettünk a budahegyvidéki gyülekezet történetéről, valamint a Böszörményi úti épület építkezéseinek részleteiről.



Emlékeztető jel
A budahegyvidéki gyülekezet egyike volt azoknak a Budapesten alakuló református gyülekezeteknek, amelyek az 1930-as évek elején önállósodtak – tudtuk meg Bogárdi Szabó Istvántól. Akkoriban először szervezték a gyülekezetet, később gondoskodtak templomépületről. A budahegyvidékiek eleinte házi istentiszteletekre gyűltek össze, azután a közeli Márvány utcai iskola tornatermében. Mikor elég erősnek tűnt a gyülekezet ahhoz, hogy önálló lábra álljon, még nem volt mód templomot építeni. A jelenlegi templomuk épülete eredetileg étteremnek épült, és néhány évig úgy is működött, majd miután csődbe ment, a reformátusok vásárolták meg ideiglenes megoldásként, amíg nem épül templomuk. Kaptak is máshol templomépítési telket, de azután jött a háború, majd a kommunizmus, és a templomépítésre szánt telket a kommunista állam visszavette – ezen egyébként most a MOM Kulturális Központ áll, úgyhogy a gyülekezet végleg „ideiglenes” helyén maradt.

Nagyon hosszú évtizedekig az épület eredeti állapotában állt itt, az egyik éttermi részben alakították ki a templomteret. 1996-ban megvalósulhatott az első nagy átalakítás. Akkor megmagasították a templomi részt, amely karzatot is kapott, illetve nagy fatornyot építettek, abban helyezték el az addig az udvarban álló haranglábat. Az akkori templomtér és a torony Nyíri Mária és Varga László építész-házaspár, a belsőépítészet Fekete György, a fafaragások Barabás József erdélyi fafaragó művész munkáját dicsérték. Az épület többi része a teljes épületgépészettel együtt többnyire a régi az állapotában maradt. Azután kiderült, hogy ez a bővítés sem elég, annak ellenére, hogy a kétezres évek elején kivált és önállósodott a svábhegyi gyülekezet.



„Sokféle terv és gondolat született arra nézve, hogyan lehetne az épületet bővíteni. 2018-ban kaptunk rá nagy összegű támogatást a magyar kormánytól, így el tudtunk indulni. A tervezés elsődleges szempontja az volt, hogy az istentiszteleti élet mellett egyéb alkalmai és sokféle közössége is megfelelő helyet kapjon. Ezt a tervező maradéktalanul figyelembe is vette. A régi vendéglőnek sok alagsori helyisége volt, raktárak, szuterének, amelyeket korábban nem lehetett más célra használni, ezek most a felújítás során bekerültek a gyülekezet hasznába. Körülbelül egyharmadával bővülhetett így a hasznos terület” – mesélte a volt püspök.

„Az építkezés során pedig az volt az elsődleges szempont, hogy akárhogyan is alakulnak a munkálatok, tudjunk közben istentiszteletet tartani. Így amikor a templomi rész bővítése készült, akkor a gyülekezeti termet használtuk, ezért két istentiszteletet tartottunk egymás után. Ugyanebben a teremben voltak a hétközi alkalmak is. A koronavírus-járvány érkezésekor mi is online istentiszteleteket tartottunk, és mire visszajöhetett a gyülekezet, már a többé-kevésbé kész templomrészbe tért vissza, amely még nem volt bebútorozva. Akkor került sor a gyülekezeti terem építésére. Istennek hála az építés miatt egyetlen alkalmat sem kellett se elhalasztani, se felfüggeszteni.”

Reményei szerint a templomépítés mindig önmagában is emlékeztető jel minden gyülekezeti tag számára, hogy a templom csak külső kifejeződése, jele annak, hogy nekünk kell Isten templomává lenni. „Úgy tapasztaltam, hogy mindannyian vettük ezt a jelet. Nagy adakozás folyt a gyülekezetben, hiszen volt azért, amit az állami támogatás ellenére magunknak kellett fedezni. A gyülekezet három éve folyamatosan adakozik, az egyházközség alapítványa is gyűjtött pénzt, ennek köszönhető, hogy szép templombelsőt tudtunk kialakítani, és hogy korszerű gyerektermeket tudtunk berendezni. Amikor kellett, volt takarítás, amikor kellett, volt rendezkedés, mert a gyülekezeti tagok segítettek. De talán a legfontosabb, hogy az imaközösség végigkísérte az építkezést is. Most is összegyűlik vasárnaponként, hogy áldottak legyenek az istentiszteletek, szóljon az Ige és formáljon bennünket a Lélek.”

A mostani átalakítás Ónodi Szabó Lajos építész és Horváth Gyula belsőépítész tervei alapján valósult meg. „Ők nagy leleménnyel megtartották a régiből mindazt, amit kellett. Viszont az új toronnyal és az új templombelsővel valóban templomra emlékeztet bennünket az épület. A folytonosságot képviseli még maga a gyülekezet is, immáron három emberöltő óta. Reméljük, hogy a gyermekek, az unokák, az újonnan ideköltözők vagy a frissen az utcáról betérők is csatlakoznak a közösségünkhöz.”



Az Úrért tegyük!
A hálaadó istentiszteleten Balog Zoltán dunamelléki püspök Péter első levele 2. fejezetének 13-17. verse alapján hirdette az igét, amelyben arra figyelmeztet minket az apostol, hogy földi életünk során engedelmeskednünk kell minden emberi rendnek. „Korábban az Énekek éneke olvasása volt soron, ezután tértünk át az engedelmesség kérdéskörére. Ebben a párosításban is megnyilvánul számunkra a keresztyénség kettőssége: szeress és engedelmeskedj! Ami összeköti ezt a kettőt, az nem más, minthogy mind a kettőt az Úrért kell tennünk” – mondta Balog Zoltán.



„Előrelépés történt a budahegyvidéki gyülekezet életében, mert az itt zajló lelki építkezéshez méltó külső építkezésre kerülhetett sor. Ez nem megy külső segítség nélkül. Elsősorban Istennek kell köszönetet mondanunk, másodsorban azoknak, akik mindezt támogatásukkal lehetővé tették.” A püspök felidézte, hogy a múlt héten a Budapest-Pozsonyi úti Református Egyházközség fennállásának 100. évfordulóját ünnepeltük meg, amelynek története tökéletes példája annak, milyen az, amikor lelki és külső építkezés párhuzamosan valósulhat meg. Ha ez a kettő nem jár együtt, abból szerinte jó nem sülhet ki, mert ha nincs anyagi támogatás, akkor nem adottak a megfelelő körülmények a lelki építkezéshez, ha viszont a nagyra növekedés nem jár lelki növekedéssel, kiüresednek a keretek.



„Az engedelmesség nem félelemből, nem szervilizmusból, nem alkalmazkodásból kell, hogy fakadjon, hanem Isten teremtett rendjéből.” Hozzátette: a Bibliában a szabadság és a rend összetartozik. „De milyennek kell lennie ennek fényében az engedelmességnek? Én sokat tanultam erről püspök elődömtől. Tanulnunk kell ezt, mert oly könnyű ebben elbukni, ha nem az Úrért tesszük ezt. Az igazi engedelmesség nem más, mint részesíteni a másikat abban, amit Istentől kaptunk.” Balog Zoltán úgy látja, ebben nagy lehetőség az iskolai hitoktatás is.



Az igeszakasz végül arra is figyelmeztet minket, hogy a szabadsággal rosszul is lehet élni, ha a gonoszság takarójaként használják. „Ahol élünk, az az ideiglenesség világa, amely addig tart, amíg Jézus Krisztus akarja” – figyelmeztetett a püspök az emberi rend múlandósága, és arra, hogy mindez az Úrtól függ. Ezért is fontos, hogy bármit teszünk, azt az Úrért tegyük. „Nekünk ajándékunk, hogy vannak a közéletben is olyan emberek, akik Jézus Krisztust vallják, tartsuk meg őket figyelmünkben, imádságunkban!” – kérte végül.



Mindeddig megsegített minket az Úr
Bogárdi Szabó István ünnepi beszédében Sámuel első könyve 7. részének 12. verse alapján felidézte, hogyan emelt emlékkövet a próféta Micpá és Sén között, elnevezve azt Eben-Háézernek, mivel az Úr segítette el őket egészen idáig. A volt püspök szerint sokféle történetet foglal össze ez az igeszakasz, a sok-sok történet pedig sokféle módon kapcsolódik ehhez a jelhez, de még inkább az igéhez. Konkrétan a budahegyvidéki reformátusok kapcsán három szempontból is érvényes.

„Jelentheti azt, hogy éppen itt, íme, ezen a helyen megsegített minket az Úr” – tért rá az első szempontra, felidézve az épület történetének egy-egy momentumát. „A Böszörményi úti református templomon nem volt pompa és ragyogás, annál több volt benne a gyógyító és segítő áldás. Azt, hogy itt templom volna, azt két emberöltőn át csak az udvaron álló haranglábról lehetett sejteni. De, akiknek lelki otthona lett ez az épület, azok betegségben, gyászban, eltévelyedésben, erőtlenségben, hányattatásokban megtapasztalták – itt, éppen itt megsegít az Úr. Ezért ez a hajlék a hálaadás szent helye is.”

Jelentheti, hogy a hit-vesztés és az istenfogyatkozás idején is megsegít az Úr, aki ugyan olykor elrejtőzködő Isten, de szabadító. Mindmáig megsegítette az Úr a budahegyvidékieket is, sosem kellett az épületet elhagyni, folytonosan szolgálhatott istentiszteleti helyként, a két nagy átépítés idején is, negyedszázada és most is. „Beleöltözni Isten kegyelmébe, átalakulni a szeretet hatalmában, átformálódni Krisztus hasonlatosságára – ez a kegyességünk nagy sodrása. Kocsmából templomot építeni – ez pedig a boldog civilizáció helyes iránya.”

A Szentírás még a templomépítés kapcsán is erőteljes kifejezésként használja ezt a szót: mindeddig. „Amikor tehát azt mondjuk: mindeddig megsegített minket az Úr, éppenséggel nem a végpontján vagyunk a történetnek.” Bogárdi Szabó István arra emlékeztetett, hogy csak három emberöltő telt el az egyházközség történetének kezdete óta, mégis hányszor, de hányszor mondhatták már azt, hogy mindeddig megsegítette őket az Úr. „És bizonnyal fogjuk még sokáig mondani – mindaddig, amíg szabad szívvel valljuk, igaz lélekkel hisszük, boldog élettel reméljük, hogy minden időben és minden helyen maga Isten a megsegítő.”

Köszöntések
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormány nevében köszöntötte az ünneplő egybegyűlteket. „Országépítés magyarföldön sosem volt templomépítés nélkül” – fogalmazott. „Maradandót alkotni a templomépítők tudnak. A maradandó voltát az örökül hagyott lehetőségek adják.” Felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországnak sosem volt akkora szüksége a történelmi egyházakra, mint most.



„Jár-e jutalom az építőknek? Egyetlen jutalom, hogy megtehetjük, hogy részesei lehetünk az építkezésnek” – mondta köszöntőjében Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára. Kifejtette, hogy az építkezés mindig csapatmunka, amelyhez bátorság, szabadság, de felelősség is szükséges, a munka fegyelme pedig nem fojthatja meg az álmot. „Az építkezés véget ért, de az építés folytatódik” – utalt a lelki munkára, amely a gyülekezet előtt áll.



Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármester egy régi, Makovecz Imre építésszel folytatott beszélgetését idézte fel köszöntőjében. „Azt mondta nekem, hogy mekkora hite lehetett őseinknek, akik a török hódítás után a szinte elnéptelenedett Alföldön templomokat építettek. Mivel ők csak a templomaik legelső sorait voltak képesek betölteni, mindez a jövőbe vetett hitükről tanúskodott.” Elmondta, hogy az önkormányzat számára a legtöbb, amit a gyülekezettől kaphat, az a közösség építése. Elsősorban ezért tartoznak köszönettel.



A hála ajándékai
Mivel a Magyarországi Református Egyház Zsinata 2020-ban csak online ülésen jelenthette be, kik kapják abban az évben a zsinati alapítású pedagógiai, szeretetszolgálati és lelkészi kitüntetéseket, ezért Dobos Pálné Judit budahegyvidéki diakónus Kiss Ferenc Díját most, a templomfelújításét tartott hálaadó istentiszteleten adták át személyesen.



Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult, ahol jelképes ajándékokkal mondtak köszönetet mindazoknak, akik segítették a templom megújulását. Kiosztásra került például néhány régi fafaragvány is, amelyek Barabás József erdélyi fafaragó művész munkájának köszönhetően 1996-tól díszítették a templombelsőt. Bogárdi Szabó István elmondta: mivel az art déco stílusú épülethez nem igazán illettek, ezért a felújítás után most nem kerültek vissza a falra, de tisztelettel megőrizték őket, és egy részük most a hálaadás emlékeként fog szolgálni. Ez is jelzi: a templom története korántsem ért végpontjához, a folytonosság pedig továbbra is jelen lesz a gyülekezet lelki életében.


Barna Bálint
Képek: Füle Tamás, budahegyvidek.hu