A gondozó egyházközségekről, a hittanoktatásról, a gyülekezetek befogadókészségéről és az imádság erejéről is szó esett a Baranyai Programtanács közelmúltbeli pécsváradi találkozóján.
A templomajtó bezárult, eközben pedig kinyílt egy másik az online térben, ahol soha nem volt elérhető annyi igehirdetés, mint a járvány kezdete óta. Református lelkipásztorokat kérdeztünk arról, hogyan élték meg ezt az időszakot és mit tennének ma másként.
A mostani felújítás nem a történet végpontja, hiszen a valódi építkezés folytatódik – hangzott el a budahegyvidéki templom átépítéséért tartott hálaadó istentiszteleten.
Megjelent a Karakter magazin karácsonyi száma – a lap hamarosan minden dunamelléki gyülekezetbe megérkezik. A Parókia portál válogatás magazinja olyan történeteket mesél el, amelyek Isten közöttünk végzett munkájáról és a benne bízó emberek felelősségéről szólnak.
Ünnepi istentiszteleten adtak hálát a Pozsonyi úti Református Egyházközségben a gyülekezet fennállásának 100. évfordulójáért vasárnap. A Duna-parti közösség kalandregénybe illő történetét Berkesi Gábor lelkipásztor foglalta össze.
Míg a lelkigondozás az ember hogylétét, addig a lelkivezetés az Istennel való kapcsolatát állítja a középpontba. Hogyan jelenik meg mindez a református kegyességben? Erről is szó esett a Lelki éhség 5.0 konferencia kerekasztalán.
Megalakult az első gyülekezetgondozó központ Szigetváron. A tizennégy környékbeli település reformátusainak pásztorlására önként jelentkezett egy fiatal lelkészházaspár. Bárdos-Blatt Szabolcs és Boglárka elsősorban nem temetni jöttek; missziós területként tekintenek az elnéptelenedő vidékre.
A lelkésznek folyton adnia kell, ezért nem árt, ha időnként töltekezik is. Ezt a célt szolgálja a szombatfélév is, amikor a lelkipásztor nem vállal gyülekezeti szolgálatot, hanem csak pihen; annyi időt tölt a családjával, amennyit mindig is szeretett volna; vagy elvonul egy kis időre egyedül, ha éppen arra van szüksége.
Egy gyermek hite és adománya adott új lendületet a templomfelújításról álmodó gyülekezetnek – hangzott el a megújult szalkszentmártoni református templomban tartott hálaadó istentiszteleten, a reformáció ünnepén.
Dunamellék legdélebbi megyéje egyszerre néz szembe az erőforrások hiányával és többletével. Ahol van lehetőség a fejlődésre, ott egyházunknak fontos szerepe van, de súlyos kérdésekről is döntenie kell.
Kerékpáron és futva tették meg a mintegy harminc kilométeres távot a sukorói református gyülekezet szervezte tizedik, jubileumi Velencei-tó-kerülés résztvevői. Idén a legelszántabbak sárkányhajóra szállva is megmérkőztek.
„A keresztyén ember tudja, az élet nem vele kezdődött és nem is vele ér véget, hálásak vagyunk, hogy a következő nemzedék tanulmányokat, hitet, kultúrát erősítő intézményeket kapott itt, az Ormánság szívében.”
„Igazi jövevény voltam, megtörten, fáradtan érkeztem, de a gyülekezet nem erre figyelt, nem a hibáimat kereste. Mintha magát Jézust fogadtátok volna be, úgy fordultatok hozzám – csak hálás lehetek ezért.”
Új lelkipásztort kapott a Budapest-Pestszentimrei Református Egyházközség Édes Árpád személyében, aki beiktatásán elmondta: Isten szívére helyezte, hogy a gyülekezettel együtt folytassa a vetést.