„Nem szeretném elveszítenia szeretet gyönyörűséges gesztusait, amelyekkel megtiszteltük egymást az elmúlt időben.” Balogh Judit történész reflexiói arra, milyen áldásokat és tanulságokat rejtett magában a karanténidőszak.
Ma 75 éve ért véget a történelem eddigi legnagyobb világégése Európában. A második világháborúban a legjobb, hogy nem lett folytatása. Csűrös András Jakab történész, református lelkipásztor jegyzete.
A kereszténység legyőzheti az abszurditást. Csak meg kell keresnünk a szenvedés értelmét és célját: a szenvedés fény lehet, hogy a szabadulás útját megmutassa.
Felfedező, tudós, pedagógus, zeneszerző, kórusvezető és kántor volt egy személyben. Művei, sokak által énekelt és kedvelt énekei alázatáról, csendes, de eltökélt jobbító szándékáról, Isten iránti szeretetéről, hitéről és lelkiségéről tanúskodnak.
Keresztyén emberként a kialakult helyzet akarva akaratlanul eszembe juttat bibliai történeteket. A babiloni fogságot, a pusztai vándorlást, Nóé történetét...
Várakozásainkat sokszor ellentétpárokban éljük meg. Mindnek megvan a maga szerepe, ám ha megpróbáljuk őket közelíteni egymáshoz, gazdagabbnak élhetjük meg ezt az időszakot.
Van, ami túlél tűzvészt, bontást, és visszavonhatatlanul velünk marad. A Ráday utcai kollégium lebontott épületére emlékezik négy egykori lakója négy különböző évtizedből.
Esténként, vándorutamról hazatérve kis zsákfalumba, kitöltök egy pohár bort, megtömöm a pipám, meggyújtom a mécsest égi és földi szeretteinkért, leteszem a kalapom. Elszámolok magammal, a feleségemmel és a Produceremmel, felnézve a csillagos égre...
Hogyan viszonyuljunk hívő emberként a politikai keresztyénséghez? Miért nem vesznek részt a pártpolitizálásban evangéliumi keresztyének? Miért aggasztó a keresztyének számára, hogy az állam támogatja az egyházakat? Az idei Evangéliumi Fórum egyik kerekasztalbeszélgetésének kérdésfelvetéseiből tallóztunk.
Akkor maradunk hűek Luther asztali beszélgetéseinek szellemiségéhez, ha egy egyszerű emlékvacsora megtartása helyett a ma aktuális kérdései kerülnek elő az asztalközösségünkben. Ha elhangzanak olyan gondolatok is, amelyek érdemesek a megjegyzésre vagy a lejegyzésre.