Könnyű úgy hazamenni a vasárnapi istentiszteletről, hogy alig tudunk meg valamit a mellettünk ülőről. De érdemesebb önmagunkat felvállalva, maszkok nélkül, elfogadó életközösségben élni keresztyénként.
A Bibliában több mint négyszerannyi igeszakasz foglalkozik a pénzzel, mint az imádkozással. Ezek szerint a pénz fontosabb, mint az ima? Ha Isten országához tartozunk, hogyan viszonyuljunk a történelem egyik legősibb értékmérő csereeszközéhez, a pénzhez?
Áldás van abban, hogy együtt vagyunk, hogy ugyanarra az Istenre várunk, de ugyanakkor sok szempontból nagyon különbözőek vagyunk – vallja Kovács-Szécsi Dóra, a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó közönségkapcsolati munkaágának vezetője.
Kiábrázolható-e a mindenütt jelenlévő, láthatatlan Teremtő? Változott-e ez a kihívás az évszázadok során, és mit kezdünk vele a huszonegyedik században? A RefCOO kutatóműhely által kiírt pályázat a fotográfia eszközeit segítségül hívóknak tette fel a kérdést és teremt számukra bemutatkozási lehetőséget.
Megtapasztalni, mit jelent Jézussal lenni a természet nyújtotta szabadságban, majd a hétköznapokban megélni a keresztyén hitet – fogalmazza meg célként a fiatalokat százhetvenöt éve összegyűjtő szervezet. Kalandot, élményeket, szeretetteljes közösséget adnak az online világban felnövő nemzedéknek.
„Nem tudom garantálni a gyerekeimnek, hogy lesz nekik mit enni és inni, de arra nevelem őket, hogy bármilyen körülmények között lesznek, gondoljanak Istenre.”
Vajon bűn-e a gazdagság? Milyen alternatívája létezik annak a gazdaságnak, ami növekedésre van ítélve, ha fenn akar maradni? Miért éri meg a pénzre vágyott cél helyett eszközként tekinteni?
Ahol a Szentlélek munkálkodik, ott könnyebb minőségi médiatartalmat készíteni, a felszínesség bizalomvesztést eredményezhet. Egyházunk jövője attól is függ, mennyire ragaszkodik az evangéliumhoz és hogyan él a közösségi média által nyújtott lehetőségekkel.
Miért lett drog az internet, és mikor nem az? Milyen a fenntartható oktatás? Mi köze az iskolának a klímaváltozáshoz? Ezekről a kérdésekről is szó esett a tihanyi „Közös gondolkodás a jövőnkről” elnevezésű konferencián.
Az iskola már az alsósoknak is megterhelő. Mégis van egy hely, ahova szívesen járnak azok a gyerekek, akiktől otthon talán nincs, aki megkérdezze: kész-e a lecke, hogy telt a nap, minek örülnek, miért szomorúak.
„A keresztyén vallástétel egyetlen totális uralmat ismer el: a Jézus Krisztus uralmát. Ő az, aki Isten akaratából igényt tart egész életünkre. Ezzel azt mondjuk ki, hogy Jézus Krisztuson kívül senki más és semmilyen más hatalom nem követelheti teljes elkötelezettségünket."
Fekete Károly tiszántúli püspök személyes keresztyén felelősségünkről fejtette ki gondolatait a tihanyi konferencián.
Az ismeretüket, hitüket megerősítő fiatalok számára a konfirmáció gyakran a folyamat végét jelenti, így sokan elhagyják gyülekezetüket. Hogyan segíthetünk abban, hogy a konfirmandusok egyházunk valódi tagjaivá váljanak?
Hosszú éveken keresztül a katolikus kápolnában gyűltek össze, most saját lelkészük beiktatását és templomuk felszentelését ünnepelték a monorierdei reformátusok. Mustármagnyi hitük fává nőtt, amely otthont adhat minden istenkeresőnek.
Istent dicsérni sokkal univerzálisabb, mint azt bármikor is gondolnám, de mi történik akkor, ha ehhez a magyar népi kultúra és az amerikai rockzene hangszereit használják fel?
A taksonyi Békesség Háza három évszázados imameghallgatás. A helyi reformátusok beiktatott lelkészükkel együtt az evangéliumot szeretnék megélni szorongással teli társadalmunkban.
Nincsenek mellettünk a templomban, de ettől még nem elveszettek Krisztus számára. Elfogadó lelki, szellemi térre, közösségre van szükségük, ahol szabadon lehetnek bizonytalanok, kérdéseket tehetnek fel. Ők is keresik Istent, önmagukat, azt az egyházat, ahova jó tartozniuk.
Hogyan lehetünk egyszerre tanítvánnyá és tanítóvá a gyülekezetünkben? Miért menekülnek a templomokból az emberek? Mire kellene érzékenyíteni a társadalmat?