Fontos néhány szóban a pietizmusról is beszélnünk, hisz a Bethániát sokszor vádolták azzal, hogy pietisták. Nem biztos, hogy ez vád, inkább lehet elismerés vagy dicséret is.
"A pietizmus a kontinentális európai protestantizmus története során, a 17.században létrejövő és a 18. században virágzó vallási megújulási mozgalom, az angolszász puritanizmus mellett a protestantizmus legjelentősebb vallási mozgalma a reformáció óta." (16, 13. o.) A pietista kifejezés először Dél- Németországban, Halléban Jacob Philip Spener követőinek jelölésére használták. Spener radikálisan szakított a kései ortodoxia búskomor történelemszemléletével. "A pietizmusban az ortodoxia formálisan helyes, de hideg ésszerű hitét felváltotta a Krisztussal való közösség meleg, odaszentelt indulata." (11, 136. o.) A XVII. század végére a kifejezés országosan ismertté vált. Joachim Feller lipcsei professzor így írt a pietistákról: "A pietisták neve városszerte ismert. Ki a pietista? Aki Isten igéjét tanulja, és a szerint él kegyes életet." (16, 14. o.)

A pietizmus, mint fogalmat nem lehet behatárolni, szűk nyelvi korlátokba helyezni, ugyanis rendkívül szerteágazó, egész Európára kiterjedő, időben hosszú korszakot felölelő vallási mozgalom. Rokonságot mutat a janzenizmussal, kvietizmussal (a katolicizmus vallási mozgalmaival), sőt, még a chasszidizmussal (a zsidóság vallási mozgalmával) is.
Jellemzője volt az individualizálás és a vallási élet bensőségessé tétele. A személyes kegyesség és a közösségi élet új formáit alakította ki. "Szakított a formalizmusba merült egyháztagság fogalmával, valamint a felületes megtérés gyakorlatával..." (11, 136. o.) A Református Egyház a Bethániánál leginkább az egyháztól való elszakadástól félt. Sokszor valóban túlzottan elzárkóztak a megtért hívek az addigi gyülekezetüktől. Fontosnak tartották, hogy a megváltás evangéliuma mindenkihez szól. Bűnbánat, megtérés, újjászületés fogalmai új jelentést nyertek. Inkább a fegyelmezett életre és nem annyira, az igaz tanra, dogmákra tették a hangsúlyt. A C. E.-t, a feloszlatása idején azzal vádolták, hogy tagjai kivonulnak a világból. Nicolaus von Zinzendorf (1700-1760) a morva testvériség megalapítója különösen hangsúlyozta az egyéni döntés fontosságát. Számára az egyház formaságot, élettelenséget jelentett. Ezért a missziót is egyéni tevékenységként fogta fel. Sokan túlzottan kivonultak az egyházi életből és ez erős ellenszenvet váltott ki. Ezt az elszigeteltséget a Bethániánál is helyenként előfordult. "Az ellenszenv oka részben hajhatatlanul a Bibliához való ragaszkodás, a világtól való elfordulás volt ... De tagadhatatlanul kifejlődött egyesekben a "hívő gőg", a fölény, a magát különbnek tartás. A teljesen az Úrnak szolgáló élet, a világtól való elfordulás is hozott olyan külsőségeket, amelyek a kívülállók számára nem voltak rokonszenvesek; nem akarták a divatot követni Péter apostol intése szerint (1Pt 3) s régimódi ruhákban jártak, simára hátrafésült hajjal, színházba, moziba nem jártak stb. Voltak akik templomba nem jártak, csak saját közösségük istentiszteleteire, mert papokat hitetleneknek tartották, ami sok esetben igaz is volt."(10, 314. o.) A pietizmus az ökunemizmus szellemiségét hordozta.

Hogyan került kapcsolatba a C. E. és egy XVIII. századi vallási mozgalom? Szabó Aladár és az ébedési teológusok, a C. E. Szövetség alapítója átvette a skót puritán és a német pietista hagyományokat és a magyar teológiai gondolkodás részévé tette azokat. A Hold utcai közösségben kapcsolatban volt a Skót Misszióval és a Németajkú Református Leányegyházzal. Magyar nyelvű folyóiratot indított, mellyel magyarra változtatta a kezdetben német nyelven folyó összejövetelek igehirdetését. Különösen hangsúlyozta a missziói parancs minden népre kiterjedő elsőrendű fontosságát, mely a C. E. legfőbb feladatává vált. Az evangélium egészének terjesztésére törekedett, az egyház egészének részvételével beleértve éppúgy az egyházi vezetőket, mint a laikusokat. "Szabó Aladár úttörő munkájának a lényege tehát az volt, hogy átlépte a magyar protestantizmusba a történelem során mélyen bevésődött határokat, melyek gyakran a magyar nemzet érdekeinek védelmére és kiterjesztésére szolgáltak a növekvő pánszlávizmus korában." (15, 160. o.) A pietista mozgalom átlépte ezeket a nemzetérdek határokat és az igaz egyház feladatát valósította meg.

A C. E. Szövetség nem vált ki a Református Egyházból, hanem általa az Úr megpezsdítette és megelevenítette a hivatalos egyház hitéletét. A pietizmus kifejezés sokszor előfordul a dolgozatomban, hol negatív, hol pozitív értelemben, attól függően, hogy ki hogyan viszonyult ehhez a keresztyén mozgalomhoz.