A C. E. Szövetség eredetileg ifjúsági mozgalom volt. Az első C. E.(Christian Endeovour-keresztyén törekvés) szövetséget Clark Ferenc amerikai református lelkész alapította, Portlandben. 1880. év végén ébredés támad a gyülekezetében és nem tudta, hogyan tartsa meg a gyülekezet számára frissen megtért ifjakat. Rájött, hogy a gyermekkorban betanult konfirmációs fogadalom mögött nagyon ritkán húzódik komoly elhatározás. Eldöntötte, hogy újra konfirmáltatja az ifjakat. Egy közösséget szervezett, amely alkalmas volt arra, hogy biztosítsa hívő életük fejlődését. Ahhoz, hogy valaki beléphessen a szövetségbe tagsági fogadalmat kellett (és ma is kell) tennie. A fogadalom a következő: "Mivel a Megváltó engemet annyira szeretett, hogy a keresztfán meghalt értem, én is szeretni akarom Őt, és iránta való hálából életemet Neki szentelem. Bízva az Ő erejében komolyan törekszem mindig azt cselekedni, ami Őnéki, az én Uramnak és Megváltómnak kedvére van. Igyekszem valódi keresztyén életet élni, főként abban a körben és helyzetben, amelybe Ő állított. Igéjét minden nap olvasom, minden nap imádkozom, az istentiszteleteket rendesen látogatom, Isten országának előmenetelén munkálkodom, mint a ..........-i keresztyén szövetség tagja, a szövetséggel szemben vállalt kötelezettségeimnek eleget teszek."(8, 9. o.) Amerikában, sok államban hamarosan felismerték, hogy az egyház belső építésének milyen nagyszerű eszköze a C. E. Szövetség. 1892. new york-i konferencián már 35 szövetség vett részt, az 1911-i Atlantic City-i konferencián már 10345 szövetség megalakulását jelenthették. Európában is, különösen Németországban hamarosan elterjedt ez az egyházi mozgalom. 1930-i berlini világkonferencián 33 nemzet küldöttje vett részt. Talán nem véletlenül mondták a szövetségre, hogy pietista, hisz Németország a pietizmus bölcsője. (Lásd: A Bethánia és a pietizmus fejezetet)

A XIX. század végi magyarországi református egyházi életre a Skót Misszió ébredési mozgalma és a német pietizmus volt nagy hatással. Döntő változás az egyházi életben Szabó Aladár megjelenésével történt, aki lelkes ösztönzője volt az ébredésnek. Pozsonyba járt elemi iskolába, középiskolai éveit a pápai kollégiumban végezte. 1880-ban iratkozott be a Budapesti Református teológiai Akadémiára, és a budapesti egyetem bölcsész karára. Egyetemi évei alatt bibliaórákat kezdeményezett. "Éreztem és tapasztaltam, hogy az Úr kegyelméből, ahogyan szolgálok a teológiai hallgatók közt, ugyanúgy lehet és kell figyelmemet a halhatatlan lelkek felé fordítanom." (15, 143. o.)
1881-ben találkozott Andrew Moodyval és ily módon lehetősége volt a Skót Misszió vezetőségével kapcsolatba kerülni. Moody meghívta pár társával együtt a Skót Misszió iskolájába, ahol vasárnapi iskolai munkások előkészítő órája folyt. Vasárnaponként eljárt a Németajkú Református Leányegyház Hold utcai istentiszteleteire. Több éven át ez a Hold utcai ház adott otthont sok komoly igei alkalomnak. Kezdetben csak német nyelven folytak az igehirdetések, de 1892-től minden vasárnap este magyar nyelvű összejövetelek voltak. Az épületet mind a Skót Misszió, mind a német ajkú reformátusok is használták. Leendő felesége, Biberaurer Irma vasárnapi iskolát szervezett a környék utca gyerekei számára. Szabó egyre több teológus társát igyekezett bevonni a gyermekmunkába.

1897-ben Szabó Aladárné Wiesbadenbe utazott, ahol volt alkalma részt venni egy C. E. szövetségi alkalmon. Egy csűrben tartották. Bíztatták, hogy Ő is alapítson egy szövetséget Magyarországon. Így alakult meg Magyarországon az első C. E. Szövetség, ez gyermekszövetség volt. Rendszeresen Igét tanulmányoztak, betegeket látogattak, gyermek alkalmakat szerveztek. Énekeskönyvük a Gyermeklant című énekgyűjtemény volt. Volt egy mondás, ami minden szövetséges falán ott függött: Hát Jézus mit szól hozzá?
1903. december 1- én Szabó Aladár, dr. Kecskeméti István kolozsvári teológiai tanár és még sokan mások megalapították a Bethánia Egyletet, a Lorántffy Zsuzsanna Egylet budai fiókegyletében. Ez a Batthyány utcában volt. ( A Bethánia később az alkalmait a Hold utcában tartotta. ) Bethániának nevezték el, mivel azt szerették volna, Hogy Jézus ugyanúgy otthon érezze magát, mint annak idején Bethániában. Céljuknak a C.E. szövetségi mozgalom felvirágoztatását is megjelölték. A C. E. szövetség egyházi szervezet kívánt lenni. "Miként Akháb népének tartotta Izraelt, mi mostani helyzetében is anyánknak nevezzük az egyházat és hozzá ragaszkodunk." (8, 7. o.) Hangsúlyozták, hogy az egyház csak akkor viselheti az egyház nevet, ha Krisztus benne él. Azonban ehhez újra és úja megreformálásra van szükség. Különösen fontos a konfirmációi oktatás, misszió az ifjúság körében, az igei alkalmak gyakorisága. "Az egyház hivatalosai azonban szívesebben tudták az ébredést legalább szervezetileg az egyház kerítésén kívül. Amíg születése helyén egyházi szervezet volt...Magyarországon az első lélegzetvételtől kezdve mozgalmi jellegű." (1, 31. o.) Ez a tusa a szövetség létezéséig fennállt. Adódott ez a református egyház államjogi helyzetéből és az ébredésellenességből. A kötelező egyházadó társadalmi nyugalmat biztosított az egyháznak. Nem különösebben nyugtalanította a vezetőket, ha ezek az "egyháztagok" el se mentek vagy hideg szívvel ültek a templomban. A felébredteket többnyire egyháziatlansággal vagy szektás jelzővel illették. Azonban a Református Egyház és a szövetség viszonyáról, majd a későbbiekben olvashatunk.

A C. E. Bethánia Egyletet megtartotta az Úr egészen 1950-ig. Dolgozatom csak 1945-től figyeli az események történetét, de az előtte lévő években is sok krisztusi csoda történt. Szintén ébredési mozgalom volt a XX. század elején. Később az I. világháború több nehézséget és nélkülözést kellett elviselnie a szövetségnek, különösen értendő ez a gazdasági világválság idejére. Több szakadás is történt, diakonissza egylet is kivált a szövetségből. (Pl.: Fébé) A II. világháború alatt nagyon szétszóratatott és megfogyatkozott nemcsak a magyar nép, de Isten népe is. Mindezek a nehézségek után Isten gazdagon megáldotta az Ő népét.