Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.
Jelenések 3,5
„Fontosabb, hogy igazak legyünk, mint hogy igazunk legyen.”
David Hayward
Simon Andrással, az egyvonalas rajzairól ismert grafikusművésszel budapesti műtermében beszélgetünk alkotásról, tehetségről, szeretetről, az élet értelméről. Röviden szólva: mélyre mentünk.
Mikor élete legmeghatározóbb élményéről kérdezem, az ötvenhatos forradalmat meséli szenvedéllyel. Varga László azon az emlékezetes októberen megjárta a mennyországot és a poklot.
Születésétől kezdve mosoly volt az arcán – mondogatta az édesapja. Pedig sokszor előfordult, hogy nem volt oka mosolyra. Édesapja korán beteg lett, lebénult, a tizennégy éves kislány pedig dolgozni ment, hogy segítsen a szüleinek. Boross Gézáné Szappanos Márta a nyolcvanöthöz közeledve is részese a budapesti teológia életének.
Úrilány volt, egyke, a család szeme fénye. Erdélyi nagybirtokon nevelkedett jómódban, élete egyik legnagyobb büszkeségének mégis azt tartja, hogy minden műszak őt akarta kazánfűtőnek a műszarugyárban. Schwendtner Hannát és idős szüleit kitelepítették Budapestről az ötvenes évek elején, de a büntetésnek szánt rendelkezés a visszájára fordult.