Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.
Jelenések 3,5
„Fontosabb, hogy igazak legyünk, mint hogy igazunk legyen.”
David Hayward
450 évvel ezelőtt, 1567. február 24-én fogadta el a II. Helvét Hitvallást a debreceni zsinat. A hitvallás nagyon gyorsan elterjedt Európában, a reformátusok a mai napig is követik tanításait. A budapesti Ráday Könyvtár ritkaságokat felvonultató kiállítással emlékezik meg a jeles évfordulóról.
Azt gondoltam, hogy mesélnek majd régmúlt, szép karácsonyokról, de tévedtem. Senki nem idézett fel sem gyermekkori, sem közeli emlékeket. A múlt összevetése a jelennel valószínűleg elviselhetetlen fájdalmat okozna szenteste.
Isten az egyetlen, akiért érdemes önmagunkkal szembenéznünk. Az üdvösség ügye az, amiért Krisztus karácsonykor a szemünkbe néz – fogalmazott Bogárdi Szabó István református püspök, a zsinat lelkészi elnöke karácsonyi igehirdetésében.
Nem szeretek várni. Fázni sem szeretek. Amikor megtértem, és megismertem mindannyiunk nagy reménységét, hogy Jézus egy napon eljön értünk, esténként hosszú percekig álldogáltam a kert végében bámulva a holdvilágos eget.
Szeretem a meséket. A mesében szétválnak a világosság és sötétség erői. Valaki vagy ilyen, vagy olyan. A mesékben egyértelmű, hol húzódnak a határvonalak.
Várok a megállóban, a peronon lassú léptekkel vonulnak a télikabátok. Az állomás órájának mutatója elcsúszik a számlap fölött. A vonat még sehol – várok.
Tavaly decemberben nagyon kimerültem. Fizikailag, szellemileg és lelkileg. Sok tennivaló, sok álmatlanul töltött éjszaka és egy lelki konfliktus, meg az annak megoldásába fektetett mérhetetlen lelki energia volt az oka ennek. Kicsúszott a kezemből az irányítás.