Adna-e úrvacsorát Barsi Balázs ferences szerzetesnek a dunamelléki református püspök? – ez is kiderült azon a dispután, amelyet Balog Zoltán református lelkipásztor, emberierőforrás-miniszter vezetett Budapesten, a Hold utcai templomban. Lesz valaha egyetértés fontos kérdésekben a különböző felekezetek között? Tudnak-e úgy harcolni a katolikusok és reformátusok saját identitásukért, hogy közben ne csapják arcul a másikat?
Isten üzenete ugyanaz, a Szentírás azonban sokféle. Tizenkét különböző, aktívan használt bibliafordítás forog közkézen Magyarországon. A felekezetbeli különbözőségek számos dolgot meghatároznak. A legfontosabb azonban, hogy Isten szeretné megszólítani az embert és nem hagyja magára. Ha valaki legalább ennyit megért a Biblia üzenetéből, akkor már elindult egy úton Isten felé – véli a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja.
Közösségi ház, mozi, vagy egy katolikus templom – mindháromban tartanak református istentiszteletet Hollandiában. Az egyházak elnéptelenedése kreatív megoldásokra készteti a gyülekezeteket, de van, ahol az új és a tradicionális jól megfér egymás mellett – többek között erről beszélgettünk egy holland orgonistával és magyar feleségével.
Mit gondolhat egy vallásos zsidó a názáreti ácsról? Megtalálják-e a helyüket Jézus zsidó követői? Miért tartanak meg mégis bizonyos szokásokat megtérésük után? Az idei húsvét előtt ezekre a kérdésekre is választ kaptunk Messiás-hívő magyar zsidóktól.
Milyen érzés lehetett Jézus hallgatóságának, amikor tanításával és példázataival tükröt tartott eléjük? Képmutató élet, a nyomorúság iránti érzéketlenség, hitbeli erőtlenség, ezzel szemben Ő, aki mindezek felett állt. Megkaparta a felszínt, lerántotta a leplet, ami botránkozást, gyilkos indulatot, halálos tobzódást szült.
Húsvétkor fel kellene támadnunk, nem? Pár évvel ezelőtt húsvét környékén, Széchenyi István naplójának fennmaradt részleteiből olvastam sorokat. „Véletlenül", ahogy mondani szokták, pont húsvét környékén kerültek elém a sorok, magam sem tudom már hogyan. Majd, amikor Széchenyi életének utolsó bejegyzéseihez értem, szinte megállt bennem az ütő. Bár tanultam, de nem állt össze bennem, hogy a legnagyobb magyar életének lángja húsvétra virradólag aludt ki, 1860. április 8-án a döblingi tébolydában.
Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” És ezt mondva meghalt.
Több mint 260 ezerrel csökkent az ország lakossága tíz év alatt – derül ki a két évvel ezelőtti népszámlálás hivatalos adataiból. A családok több mint felében nincs gyermek. 10-ről 27-százalékra nőtt a vallási kérdésre nem válaszolók aránya. A válaszadók 53,5 százaléka, azaz 3 millió 871 ezer 881 vallotta magát katolikusnak, 15,9 százalékuk, azaz 1 millió 153 ezer 442 reformátusnak, 3 százalékuk, azaz 214 965 pedig evangélikusnak. Az ortodox keresztények 13 710-en, az izraeliták pedig 10 965-en vannak.
Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni. Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; azután leültek ott, és őrizték. Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet.
A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, és elkezdték köszönteni: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.
Ékszerdoboz a pusztában – vélik sokan a helvéciai református templomról, amelyet a hétvégén szenteltek fel. Kevesen veszik a bátorságot mostanában, hogy építkezésbe kezdjenek, azonban a Kecskemét melletti tanyavilágban összefogtak, imádkoztak és cselekedtek. Az eredmény mindenkit lenyűgözött.
Pilátus eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék.
Kardiológus orvos, aki egyszer sem ejt szót a szív összehúzódásait szabályzó élettani folyamat zavarairól, gyógyszerekről, pészmékerekről, terheléses EKG-ról, helyette egyszerűen csak szerető szívet emleget. A szeretetről mint a legfőbb védőfaktorról beszél. Tudományos vizsgálatok sorával igazolja állítását, hogy a hívő emberek egészségesebbek és jóval tovább élnek, mint a nem hívők. Tahy Ádám Dizseri-díjas főorvossal beszélgettünk szívügyeinkről.
Minden cselekedetünk attól függ, ki a mi életünk istene. Ha mi magunk vagyunk azok, hiába böjtölnénk akár a legdrasztikusabb módon is, azzal sem tudnánk Isten tetszését elnyerni, és kompenzálni, hogy az őt megillető helyet másnak adtuk át.
Tahy Ádám kardiológus főorvos kapta idén a Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díjat. A jubileumi ünnepségen az orvos azt mondta, barátjával, Dizseri Tamással együtt küszködtek a „Krisztus-arcú keresztyén egészségügyi intézmények kialakításáért".
Néha úgy viselkedik, mint egy nagy kamasz, rosszalkodik és hecceli a többieket – mondják pályatársai Rajkai Zoltán színművészről. Külseje valóban kisfiús, senki nem gondolná, hogy elmúlt negyven és négy gyermek édesapja. Valahogy nem is lehet vele másként beszélni, csak tegeződve, a téma azonban komoly, hiszen az élet nem játék. Hit, művészet, siker, apaság, hétköznapok, káromkodás, büszkeség – számos téma egy őszinte vallomásban.
Balett az ovisoknak, társastánc az ifiseknek, irodalmi kávéház a szülőknek - csak néhány egy nem mindennapi gyülekezet mindennapos elfoglaltságai közül. Miközben a tóparti üdülővárosban sok házasság válságba jut a nyári szezonok alatt, a református gyülekezet tagjai számtalan módon próbálnak tenni lakóközösségükért.