A böjtölés lemondás és csendben lét. Hiányra és közelségre mutat rá. Szétválaszt és összeköt. Négy református lelkipásztor gondolatai önmagunk megüresítéséről.
Vajon ismerjük azokat, akik előttünk ülnek a templomban? Hány ismerős arc, és mennyi soha el nem mondott történet – harcról, kérdésekről, kétségbeesésről, reményről, hitről. A fasori református nők egy bögre forró ital mellett kezdték el történeteiket egymással megosztani.
Mi mit tettünk azért, hogy a Szentírás minél több nyelven elérhető legyen? És mit tehetnénk még? A Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének jubileumi ünnepségén nem csak az eredményekről volt szó, de a felelősség súlyáról és az előttünk álló feladatokról is.
... ez a bibliai kifejezés járt az eszemben, amikor másfél hete hajnalban láthattuk, hogy a tűzoltók nyolcórás erőfeszítése nyomán kialudtak a pusztító lángok Budapesten, a Ráday utcában, ahol kiégett a Károli Egyetem Hittudományi Karának Kollégiuma.
Új református templom és közösségi ház épül Taksonyban. Megvalósulását számos csoda és nem várt fordulat tette lehetővé, de Stefán Attila szerint ehhez az kellett, hogy beleálljanak Isten tervébe.
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” Jn 15, 5
Két szülő, négy nagyszülő, nyolc dédszülő, tizenhat ükszülő, harminckét szépszülő – megdöbbentő, de mindannyiunknak ennyi felmenője volt csak a minket megelőző öt generációban.
Hedyt 2013-ban ismertem meg, Los Angelesben él, Szegedről ment ki még a hetvenes években az Egyesült Államokba. Néhány héttel ezelőtt, amikor újra itthon járt, Istenről beszéltem neki.