Szabó István püspök mind bőségekről, mind ínségekről beszélt a Dunamelléki Református Egyházkerület újévi lelkészértekezletén.

„Mélyforrásokat nyitott meg az irgalom"
Köszönetet mondott Szabó István mindazoknak, akik az idei év katasztrófáiban érintettek javára adakoztak, vagy segítésre mozgósították a gyülekezetüket. Üdvözölte a gyülekezetek meglepő erejű összefogását, és hangsúlyozta, hogy fontos az adományozás kultúráját tovább mélyíteni. 
Veres Sándor világi főjegyző is megköszönte a lelkészi kar munkáját és kérte, hogy tanítsák tovább a gyülekezeteket, és készítsék fel őket az idei tisztújításra.

„Nem remeték vagyunk, oda kell menni, ahol az emberek vannak!"
Szabó István beszámolt az idei év missziós törekvéseiről.
Elmondta, hogy misszionáriusok küldését tartja szükségesnek olyan területekre, ahol élnek reformátusok, még sincs szervezett gyülekezeti élet a környéken.
Ehhez először a magyar református misszionárius képét kell kialakítani anélkül, hogy külföldi példákat importálnánk.
Törekvés, hogy a gyülekezeti építkezéseket ne vegyük a misszió címszava és költségvetése alá, hiszen élő közösségeket kell építeni, nem projekteket teljesíteni.

Áttételesen a misszióhoz kapcsolódva vált fontos témává az iskolaügy.
Szabó István bátorítja a gyülekezeteket arra, hogy a kistelepülési iskolaügy fellendítésében a kormányzattal együtt vegyenek részt erejük és lehetőségük szerint. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy sok gyülekezet erejét teljesen felemészti intézeteik fenntartása. Ez nem klasszikus értelemben vett misszió, sokkal inkább társadalmi felelősségvállalás, amelyben fontos részt vennie az egyháznak, hiszen sok helyütt az egyházközség az utolsó megmaradt intézmény. Ugyanakkor fontos, hogy a misszió legyen a szempont, nem pedig státuszok teremtése. A szórványokról szólva elmondta, hogy igyekszik elkerülni a városi misszió és a szórványgondozás szembeállítását akár az irányelvek megfogalmazásakor, akár a pénzek elosztása ügyén. 
A vizitációk rendje ellenben egyszerűsödik, és lényegretörőbb formát kap.

„A veszély nem az, hogy mit ír az újság rólunk, hanem hogy hiteltelenné válunk"
„Nem az elfogyásnak és a megszűnésnek a népe vagyunk. Isten nagyra hívott el bennünket. Jó hírt akar rajtatok keresztül hirdetni, de nem lehet büdös szájjal hirdetni" - emelte fel a szavát az egyházfegyelmi vétségek ellen.

A kerület a jövőben határozott lépéseket tesz református médiapolitikájának kialakítása érdekében és nagyobb hangsúlyt kíván fektetni a kommunikációra.

„Református ember szeret énekelni"
Több felszólaló is üdvözölte a Dunamelléki Énekfüzetek megjelenését.
A püspök válaszában ismét elmondta, hogy a kerület ezt a három füzetet tervezte megjelentetni, s a használatukból leszűrt tapasztalatok alapján - amelyre legalább húsvétig ad időt - kíván a legnépszerűbb énekekből a hivatalos énekeskönyvhöz kiegészítő füzetet összeállítani.

„Sürgősebb adósság a hittankérdés, mint az államadósság"
A gyűlés második felében fórummá alakult az értekezlet, ahol felvetődött a kötelező hittan- és etika oktatás kérdése. Szabó István szerint nem pontosan tudható, miért nem születik meg erről a döntés a kormányzat részéről, de sajnos a különböző egyházak vezetői sem egyöntetűen támogatják a kezdeményezést. Varga László volt főjegyző, országgyűlési képviselő szerint azért vesztegel ez a fontos ügy, mert nincs egyetértés abban, ki tarthatná ezt az órarendbe iktatott órát. A püspök erre így reagált: „Amikor a ház ég, nem kérdezgetjük, hogy ki tud tüzet oltani." Márpedig a ház az ég, hiszen Európában egyedül Magyarországon nincs kötelezően tanrendbe iktatva hittan etika óra. Így csak nálunk lehetséges 12 évet tanulni anélkül, hogy egy diák bármilyen etikai kérdéssel is találkozna. Kérdés persze, hogy milyen képet szeretne viszontlátni a társadalmunkban kormányzatunk és egyházunk.