Köszönöm, paprika

A nairobi St. Andrew’s presbiteriánus gyülekezet presbitere magyarországi látogatása előtt úgy képzelte Európát és benne országunkat, hogy ez a világ túliparosodott része, ahol alig van zöld és mezőgazdasági terület. Kéthetes látogatása alatt azonban megdőlt korábbi elképzelése. Az első magyar szó, amit kiejtett az interjú alatt a köszönöm, majd a paprika volt, bár rögtön jelezte, hogy társai igen, de ő nem kóstolta meg a hagyományos, csípős magyar ételeket. Amikor itteni tapasztalatairól kérdeztük Gerald Waganát, elsőként a magyarok melegszívűségét emelte ki, annak ellenére, hogy mi úgy éreztük, nem tudunk olyan szívélyes és forró fogadtatást nyújtani, mint amilyenben a kenyaiak részesítették az afrikai országba látogató teológusokat tavaly és három évvel ezelőtt.

Cigányok és maszájok

A nairobi keresztyén csoport a Budapest-Gazdagréti gyülekezet vendégszeretetét élvezte, de nemcsak a fővárosban néztek szét, hanem ellátogattak – többek között – Sárospatakra, Miskolcra és Debrecenbe is. A kenyaiak szerényen azt mondták, hogy tanulni jöttek hazánkba és megtapasztalni azokat a dolgokat, amelyek összekötik az afrikai és a magyar keresztyéneket.
Gerald Wagana párhuzamot vont a magyarországi cigánymisszió és a kenyai maszájoknál végzett missziós munka között. (A maszájok elsősorban marhatenyésztésből élő, törzsekbe verődött pásztornép. Sárból tapasztott kunyhókban élnek, és amikor állataik lelegelték a környező területet, odébb állnak – a szerk.) A presbiter arról beszélt, hogy otthoni missziójuk holisztikus felfogású küldetés, amelyben nemcsak az evangéliumot adják tovább, hanem megszervezik az egészségügyi ellátást, iskolákat alapítanak, gyerekeket taníttatnak, és olyan szakmát adnak a maszáj fiatalok kezébe, amellyel biztos megélhetésük lehet. A presbiter szerint csak elvileg integrálódtak a maszájok a kenyai társadalomba; területük továbbra is elmaradott, gyanakvóak és nem nyitottak a változásokra, így a keresztyénség felvételére sem.

Keresztyén munkatársakkal dolgozna

Jelentős társadalmi változások zajlanak Kenyában – meséli Gerald Wagana. Olyan problémák gyűrűznek be a globalizációnak köszönhetően az országba, amellyel korábban nem kellett szembenézniük. Akaratlanul is az átalakuló világ részesei lettek, ahol a fiatalok egyre inkább a város, vagy akár Amerika felé kacsingatnak a boldogulás reményében, hátrahagyva családjukat, idősödő szüleiket. Erre a problémára próbálnak már jó előre felkészülni, így felkeresték a kispesti Simeon Rózsatéri Öregotthont is, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek. A kenyai férfi úgy látta, hogy a gondozottak kifejezetten jól érzik magukat az otthonban, aminek az lehet az oka, hogy személyes, emberközeli kapcsolat van a személyzet és az idősek között. Úgy vélte, hogy az idősek sok szeretetet kapnak, és fontos az is, hogy mindenkinek megvan a maga kis világa, ahová visszavonulhat. Gerald Wagana arról mesél, hogyha Kenyában nyithatna idősotthont, akkor sokkal nagyobb közösségi tereket építtetne, mert úgy gondolja, hogy a kulturális különbségekből adódóan jóval nagyobb csoportok, közösségek látogatnák az öregeket, mint nálunk, ehhez pedig tágas terekre van szükség. Azt is hangsúlyozza, hogy az időseket gondozó stábot kizárólag keresztyén munkavállalókból szervezné.

Itt drog, ott alkohol

Kenyában az európai trendtől eltérően nem égető probléma a drogkérdés, ennek ellenére az afrikai vendégek ellátogattak a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonba. Gerald Wagana szerint náluk nem a kábítószer , hanem az alkoholizmus és a fiatalok italozása okoz nagy fejtörést. Arról beszélt, hogy Kenyában szinte nem létezik az alkoholfogyasztás kulturált formája, ugyanis ha valaki iszik, azt azért teszi, hogy berúgjon, így nem fogyasztanak például bort, csak tömény italokat. A ráckeresztúri tapasztalatairól a presbiter azt mondta, követendő példának tartja az otthonban folyó munkát, azért is, mert segítenek a gondozottaknak átgondolni az eddigi életüket és azt is, hogyan szeretnének a későbbiekben élni. Megerősítette, hogy Kenyában hasonló mintára szeretnének létrehozni egy otthont, ahol az alkoholbetegeket kezelhetnék, és szívesen fogadják a ráckeresztúri szakemberek tanácsait.

Komoly és fekete

Faggatnám a magyarországi negatívumokról is Gerald Waganát, de ő udvarias vendég, és úgy beszél hazánkról, mintha itt minden a legtökéletesebb rendben lenne. Csak rázza a fejét és nevet. Végül sokadik kísérletem után mégis kiböki: már a budapesti repülőtérről a belváros felé autózva feltűnt neki, hogy rengeteg ember dohányzik az utcákon. Azt mondja, Kenyában olyan erős volt a dohányzásellenes kampány, hogy ennek hatására sokan végleg letették a cigarettát. Gerald Waganának eszébe jut egy másik negatívum is, ami nekünk természetes, neki szokatlan: nagyon hideg van nálunk, főleg a templomokban. Szokatlannak találta azt is, hogy a reformátusok sötét vagy fekete ruhát hordanak az ünnepeken és a templomokban, mert ha a kenyaiak ünnepelnek, mindenki pompás, színes ruhákat visel. Nevetve mesél arról is, hogy a magyarok mennyire komoly és csendes emberek, és ez különösen akkor feltűnő, mikor megjelenik közöttük egy nagy lármát csapó afrikai csoport. Bár minket komolynak, mégis megismétli, hogy melegszívűeknek is tart még akkor is, ha nem vagyunk olyan zajosak, mint ők.

Kitartás a nehéz időkben

Gerald Wagana úgy tér vissza hazájába, hogy emlékeiben megtartja a Gazdagréten szerzett jó tapasztalatait, az ateisták között végzett missziót, a fiatal lelkipásztorok lelkesedését és szakértelmét. A lelkében őrzi azt is, amit Szabó István püspöktől hallott: a magyar keresztyének a legnehezebb időkben is kitartottak az egyházuk és a teológiájuk mellett, akár a török megszállás, az ellenreformáció vagy a szocializmus idején. Azt mondja, hogy nekik nem kellett hasonló akadályokat leküzdeni, de fontos tanulság, hogy a nehéz időkben is ki kell tartani Isten mellett.

A nairobi St. Andrew's Presbiteriánus Egyházközség lelkészei, presbiterei, missziós munkatársai gyülekezeti tagjai, valamint teológiai tanárok és hallgatók két hétig voltak a Dunamelléki Református Egyházkerület vendégei. Szerdán repültek vissza Kenyába. Búcsúzóul azt üzenték nekünk: ne feledjük, hogy mindnyájan egyek vagyunk Jézus Krisztusban, akár pogány, akár zsidó, görög, magyar vagy afrikai.

Fekete Zsuzsa

Képek: Bölcsföldi András