Két esküvő, egy temető

Egyszerű erdélyi kirándulásra indult a gyülekezet. Séta, nevezetességek, templomok. Végül mégis emlékezetesebb lett, mint azt gondolták.

Az első nap a kolozsvári teológiát és a Farkas utcai református templomot néztük meg, délutánra maradt a házsongárdi temető – idézte fel a nyári kirándulás emlékeit Hella Ferenc lelkipásztor. – Térkép alapján próbáltuk megtalálni a neves magyarok síremlékeit. Kolozsváron végeztem és tudtam, hol vannak a magyarok sírjai, de Reményik Sándor költőét sehogy sem találtuk. Végül kiderült, hogy azért, mert hatalmas gaz borította.

A gyülekezet megdöbbent, mikor meglátta a térd felett érő gazt, aztán a csoportunk egyik tagja se szó, se beszéd belépett a sírkertbe, és nekilátott kigyomlálni a sírt. Nem kellett senkinek kétszer mondani, a többiek rögtön csatlakoztak hozzá. Korábban pont arról beszéltem a gyülekezetemben, hogy a házsongárdi temetőben rengeteg magyar sír volt, de ma már nem mind az, mert románok temetkeztek oda – mondta a lelkipásztor.

 


Templomi esküvő harminc év házasság után

Két pár döntött úgy a nagykanizsai gyülekezetből, hogy szeretné Isten áldását kérni az életére. A templomi esküvőt a kalotaszentkirályi református templomba tervezték a gyülekezeti kirándulás időpontjára. Az egyik házaspár már csaknem harminc éve élt együtt, de korábban csupán polgári esküvőjük volt – mesélte Hella Ferenc.

– A férfi külföldön dolgozik, és sms-ben kérte meg felesége kezét; kérte, hogy házasodjanak össze Isten színe előtt.
A feleség örömmel igent mondott.
A gyülekezet is meglepte a párokat, néhányan kalotaszegi népviseletbe öltözve köszöntötték őket – mondta a lelkipásztor. S hogy milyen hozadéka lehet, ha valaki harminc év után Isten áldását kéri a házasságára? Erről röviden csak annyit mondtak: egészen más emberré lettek. 

Fekete Zsuzsa