Gazdagréten – más budapesti gyülekezetek törekvésével ellentétben – ma már nem járnak kopogtató presbiterek lépcsőházról lépcsőházra.
„Inkább abban hiszek, hogy egy élő közösségnek kell, hogy legyen olyan vonzereje, amely elér embereket, eléri a lakótelepet.
A misszió: Krisztusról tenni bizonyságot mind a közvetlen környezetünkben, mind a föld végső határáig. Fontos tudomásul vennünk, hogy az egyház küldetésben van. Ez pedig nem valami birodalmon túli valóság az egzotikus világban. ott kezdődik, ahol vagyunk” – mondja Lovas András.
Kezdetben sok éven keresztül folytatták a személyes megkeresést is. A lakótelepen gyermekevangelizációt, ifjúsági programokat szerveztek. A csellengő fiatalok közti munkát egy klub segítette, ahol pingpongozni, csocsózni, sütizni lehetett, és beszivárgott a beszélgetésekbe az Ige.
„Sokan erről ismertek minket. Az iskolaigazgatók is. Híre indult, mikor egyik-másik legnehezebb sráccal mi szót értettünk. Megismerkedtünk velük az utcán – mind cigiztek, volt alkohol, többeknek voltak nehéz időszakai a droggal is. Meglovagoltunk anno egy hullámot a köztük végzett munkával, ami döntő fontosságú volt. A mai napig táplálkozunk ebből.”

Több közelmúltbéli kutatás is azt mondja, hogy a fiatalokat az istentisztelet légköre tartja távol az egyháztól, mert azt unalmasnak, idegennek látják. Lovas András ezzel szemben éppen az istentiszteletre teszi a hangsúlyt, mert tapasztalata szerint ez sokakat bevonz a közösségbe.
„Nem egyszeri történet. A dicsőítés, az imádság, a légkör megfog embereket. Direkt nem mondtam az igehirdetést. Az is fontos: legalább egy napot készülök egy igehirdetésre. Mégis, először nem az fogja meg a kereső embert, aki református tradíciók nélkül esik be ide, hanem az istentisztelet bensőséges légköre, az őszinte közösség, a gyülekezet természetes lelkisége. Azt élik meg, hogy közöttünk van Isten. Az istentisztelet több, mint az egy igehirdetés. Azt hitelesíti egy közösség élete, imádsága, lelkisége. Azt élik át, hogy itt valami történt, és ide vissza akarok jönni.”
Több program is újra nyit a lakótelep felé. Például a mamakör, amely nem átlagos bibliaóra hívő anyukáknak, inkább támogató közösség családoknak, ahol sok mindenről esik szó.
A gyülekezet munkatársai sokat imádkoznak a környező házak lakóiért. Álmuk, hogy minden lépcsőházban legyen egy imacsoport. Hívogatják őket Alfa-kurzusra, amely kiemelt szerepet kap az új emberek bevonásában a gyülekezetbe. Az Alfa- kurzus olyan frappáns képzési rendszer, amelyben alapjaitól magyarázzák el, kicsoda Isten, mi a bűn, vagy éppen mi a Biblia. A keresztyén hittel így közösségben, hangulatos vacsora mellett lehet ismerkedni.
„Amikor a templomba költöztünk, számítottunk rá, hogy sok új ember fog jönni. Az volt a kérdés, hogyan tudjuk megtartani a gyülekezet családiasságát, és az újonnan megjelenőket is integrálni. Erre válasz nekünk az Alfa. Hat év után – évente csináltunk két kurzust – van legalább negyven ember, akik ezen keresztül illeszkedtek be a gyülekezetbe. Sokkal több olyan van persze, akit megérintett, csak idáig nem ért még el. Az Alfa fontos része a missziónknak. Isten munkája és különös kiváltsága, hogy már tizenöt éve Isten Lelkének munkálkodását éljük meg.”

A folyamatos növekedés okán új építkezés készül Gazdagréten: a templomnak otthont adó épület több helyiséggel bővül. Új munkatársra lesz szükség, az istentiszteletek száma is nőni fog. De hogyan fogadják ezt a régi hívek? Mint mindenhol, itt is fontos kérdés a régiek és az újak kapcsolata. Lovas András és csapata igyekszik kivédeni a konfliktusokat.
A kezdetektől hangsúlyozzák, hogy a legtöbb projektjük – így a templom megépítése – nem azért van, hogy megkövesedjenek, mint gyülekezet, hanem mindazokért építik, akik még nem ismerik Jézust.
„Egy amerikai barátom, amikor itt járt és látta itt ezt a cseresznyefát, szakított róla és ezt mondta: egy fa sem terem gyümölcsöt magának, hanem arra, hogy mások egyenek belőle. A templom ugyanez számunkra. Nagy dolog, hogy azt tudom mondani most a gyülekezetben: Amikor építettük ezt a templomot, azt mondtuk, hogy nem magunknak, hanem azoknak építjük, akik még nem ismerik Jézust. És ezek ti voltatok! Most ugyanezt tesszük veletek együtt azokért, akik még nem ismerik őt.”

Pete Violetta

Ez a riport a Kálvicsillagban, a Magyar Református Egyház közös magazinjának próbaszámában jelent meg.

Kapcsolódó anyag:
Nem egy idealizált képet akartunk a reformátusokról
A lapról, annak születéséről és koncepciójáról Fekete Károly főszerkesztő nyilatkozott