Hát, nem is tudom. Jó, persze, éppen most ünnepeltük, de mit is? Jézus születését? Elvileg igen, de azért azt tudjuk, hogy Jézus biztosan nem karácsonykor született. Ez eredetileg egy pogány, római ünnep (a téli napforduló ünnepe), amit valaki egyszer keresztény tartalommal szeretett volna megtölteni. És mivel Jézus pontos születésének dátuma ismeretlen, hát így lett karácsony az Ő szülinapja.
Fáradtan bámulom a koszorún lévő gyertyák fényét, már mind a négy ég. A gyerekek körülöttem vígan játszanak az új szerzeményeikkel, nagymama a sütiket kóstolgatja, és halkan mormolja maga elé, hogy mit kell jövőre más arányban használnia, hogy még ízletesebbek legyenek...
Mária látogatását Erzsébetnél, az úgynevezett vizitáció eseményét a katolikus egyház július 2-án ünnepli, számomra M.S. mester Vizitáció című festménye mégis az adventről szól. Hiszen mi más lenne a témája, mint a várandósság, vagyis a várakozás a megszületendő gyermek Jézusra?
Ennek az évnek minden már elmúlt és múló napjának fáradtsága, nyomai ülnek körben a lakáson és rajtam. Szennyek, foltok, tompult csillogás – a használattal, magyarán az élettel járó jelenségek mind. Itt vannak az ünnepek, kötelességünk takarítani, mi több, egy ominózus piros betűs estére mindennek tisztán tökéletesnek kell lennie.
Simon Andrással, az egyvonalas rajzairól ismert grafikusművésszel budapesti műtermében beszélgetünk alkotásról, tehetségről, szeretetről, az élet értelméről. Röviden szólva: mélyre mentünk.
Háromszor lehetett volna bombatámadás áldozata – most, évtizedekkel később a megbékélésről beszélt Ivan Patterson nyugalmazott észak-ír lelkész portálunknak. Az Ír Presbiteriánus Egyház korábbi moderátora fél évet töltött a budapesti teológián vendégtanárként. Szolgálata végén hazájáról kérdeztük, mely egy vallási köntösbe bújtatott ellentét miatt szakadt ketté. Az egyházvezető beszélt arról is, hogyan tudta kezelni az egyház a terrortámadásokba torkolló társadalmi-politikai feszültséget, valamint arról, meg tudtak-e bocsátani a hívő emberek.
A hazai születési statisztikák szerint 107 fiú jut 104 lányra. Európában több helyen még mindig „a fiú a gyerek", sőt a lánygyerek elveszejtése sem tűnt el teljesen a Balkánon. Magyarországra azonban nem jellemző a balkáni felfogás – mondta a KSH Népességtudományi Intézetének igazgatóhelyettese a Parókia portálnak. Kapitány Balázs kutatásai szerint itthon a szülők nem avatkoznak bele aktívan a születendő gyermekek nemének meghatározásába, globálisan azonban a fiú preferálása az erősebb. A számok azt mutatják, hogy a felekezetek között nincs különbség: a katolikusok és a reformátusok egyformán örülnek akár fiú, akár lánygyermekük születik.
A népek lelkülete megjelenik tárgyaik és viseletük díszítésben is. A magyar díszítőművészet gazdagabb és fantáziadúsabb, mint a környező népeké – véli Ghyczy György. A festőművész szerint a magyar ember soha nem farag két egyforma virágot, egy apró változtatást mindig tesz.
A Dunántúli Református Egyházkerület gondozásában megjelent Nagy Lajos: Igék hétköznapokra V. című kórházi áhítatos könyve. Az egészségügyi dolgozók számára tartott áhítatok az igehirdetőtől megszokott precizitással kísérik végig az esztendő hétköznapjaiban, ünnepeiben történő változásokat, s kínálják az aktuális lelki táplálékot. Röviden, tömören, jól érthetően, megszólítóan. x
„Ezek az írások kedvet csinálnak ahhoz, hogy megismerjük: mit tett Isten értünk, éljük át: mit végez el bennünk, és csodáljuk magunk is hálásan: mennyi jót tud adni másoknak is általunk" – ezekkel a szavakkal ajánlja Cseri Kálmán nyugalmazott lelkipásztor a Parókia portál válogatásmagazinja, a Karakter 2015. decemberi számát.
Immár ismét egy új egyházi évet kezdhetünk. Eljött advent, a karácsony előtti várakozás és vágyakozás ideje. Gondolatban angyaljelenés történik, az éjszakai pásztorokkal együtt nagy szózatot hallunk, csillagok gyúlnak ki, azok közül pedig különösen is egy, a betlehemi csillag, amely a bölcseket a jászolbölcsőhöz vezette. Megszületett! Ő, a Messiás! Igen, jó mindezekre a történésekre gondolni, valami módon átélni, lélekben részesei lenni a hajdani eseményeknek, ugyanakkor mégis azt mondom: emlékezzünk meg, éljük át, de ne éljünk benne.
Az Isten gyermekeként megtalált új identitásról, valamint a közösségi, társadalmi felelősségvállalásról szólnak azok az interjúk, amelyeket roma hívő emberekkel készítettek a református cigánymisszió megbízásából. A beszélgetések nemrégiben kötetbe rendezve jelentek meg a Kálvin Kiadó gondozásában. Az Országodba befogadtál című kiadványt a budapesti Adna kávézóban mutatták be a közelmúltban.
A kétszáz éve született Ballagi Mór emlékére avattak táblát Budapesten december 10-én. A nyelvész-teológus 1880-ban építette a Kinizsi utca 37-es számú házát, ahol egészen haláláig élt. A húszlakásos társasház falán elhelyezett emléktáblát Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja és Ballagi Farkas leplezte le.