Ma 75 éve ért véget a történelem eddigi legnagyobb világégése Európában. A második világháborúban a legjobb, hogy nem lett folytatása. Csűrös András Jakab történész, református lelkipásztor jegyzete.
A kereszténység legyőzheti az abszurditást. Csak meg kell keresnünk a szenvedés értelmét és célját: a szenvedés fény lehet, hogy a szabadulás útját megmutassa.
Felfedező, tudós, pedagógus, zeneszerző, kórusvezető és kántor volt egy személyben. Művei, sokak által énekelt és kedvelt énekei alázatáról, csendes, de eltökélt jobbító szándékáról, Isten iránti szeretetéről, hitéről és lelkiségéről tanúskodnak.
A karácsonyt sikeresen neveztük el a szeretet ünnepének, ezzel a bóvli kategóriájába téve azt a misztériumot, amikor a Megváltó világra jön. A húsvét azonban kemény dió.
Akit szeretünk, akihez ragaszkodunk, arról azt hisszük, hogy soha, vagy legalábbis belátható időn belül nem történhet meg vele az a tragédia, amely elvesztését okozza.
Keresztyén emberként a kialakult helyzet akarva akaratlanul eszembe juttat bibliai történeteket. A babiloni fogságot, a pusztai vándorlást, Nóé történetét...
Várakozásainkat sokszor ellentétpárokban éljük meg. Mindnek megvan a maga szerepe, ám ha megpróbáljuk őket közelíteni egymáshoz, gazdagabbnak élhetjük meg ezt az időszakot.
Ezúttal kicsiben jelenik meg, amit a negyvenévvel ezelőtti játékfilm nagyban tárt elénk. Hasonló küzdelmeket ábrázol, de a főszereplő mintha már nem akarna sem együttműködni, sem hadakozni a hatalommal. Helyette azt teszi, amit hivatásából fakadóan tennie kell.
Van, ami túlél tűzvészt, bontást, és visszavonhatatlanul velünk marad. A Ráday utcai kollégium lebontott épületére emlékezik négy egykori lakója négy különböző évtizedből.