„A házasság emberhez méltó életforma, amelynek rangja van. Misztérium, titok, amelyet egy életen át fejteget az ember. A legintimebb közösség, amit nem lehet tovább fokozni.”
A kisgyermekes időszakról és a kamaszok útra bocsátásáról,
a társas lét előnyeiről, szabadságról és tiszteletről meséltek nekünk a házasság hete idei arcai.
A latrok is kegyelemre szorulnak. Zellei Boglárka képzőművészeti projektje leemelte őket a kálváriákról, mégis, így is testükben hordozzák a keresztet.
Más emberként térnek vissza – ezt állítják, akik részt vesznek a vég nélküli napként is fémjelzett XCC-n. A kívülállók számára titkos kalandtúráról annyit biztosan tudni, hogy ami ott történik, jellemformáló erővel bír a férfiak számára. Áldozatmentalitásról, megszégyenítés nélküli lelepleződésről és felelősségvállalásról beszélgettünk az XCC hazai vezetőjével, Hamar Dániellel.
Tomcsányi Domonkos előadása az online tér biztonsági kihívásairól, az adatainkért folytatott versenyről és az információs buborék csapdájáról a XV. Harkányi Szabadegyetemen.
Nem azonnali eredményekért dolgozik, komolyan hisz a szolgálatában. Csak hiteles keresztyének által válhat egy iskola nemcsak egyházivá, hanem keresztyénné is, ebben nem kis felelősség nehezedik rá.
Hosszabb ideig élnek, akik kapcsolataik ápolására fókuszálnak, mint akiket csak a sikeresség hajt előre. Mi köze ennek a magyarság lelki arcához és a népművészethez?
A civilizációnk által diktált túlfogyasztás, amely a környezeti és társadalmi problémák forrása, a zajos és vibráló vásári forgataggal távolít el bennünket az adventi várakozás csendjétől. Jó hír, hogy van alternatíva.
Gimnázium épül Budafokon – amikor megvalósul, az általános iskolával együtt hatéves kortól az érettségiig keresztyén, református nevelést, elfogadó, krisztusi szemléletet ad a diákoknak.
A Magyar Református Szeretetszolgálat programja hátrányos helyzetű gyerekeknek ad esélyt sikeres életpályára és jobb életre. Ózdon ennek köszönhetően két külön világ találkozik, hogy tanuljon egymástól. Lutár Balázzsal beszélgettünk.
Hajlamosak vagyunk a rutinokhoz való ragaszkodásra, még akkor is, ha állandóan panaszkodunk helyzetünk sivárságára. Tomka János és Bőgel György a régi értékek megtartására buzdítanak, ám könyvsorozatukban sorra veszik azokat a szakmai és etikai szempontokat is, amelyek segíthetnek jó vezetővé válni.
A vidékfejlesztés, a felzárkóztatás és a teremtésvédelem elválaszthatatlanok egymástól, és a hátránykompenzáció mellett a kapcsolati hálózatok megújulását is szolgálják. De hol kezdődik az egyház és a helyi közösségek felelőssége ebben? Eperjesi Tamással beszélgettünk.
„Fontosnak tartjuk elmondani, hogy ha valaki nem tudja, milyen irányba induljon el, ne jelentkezzen mindenképpen egyetemre. Lazítani kell a dobozokban, sémákban való gondolkodáson, miért ne lehetne valaki az IT szektorban dolgozó után asztalos? Fontos, hogy ezt ne B megoldásként értelmezzük, amit valamilyen kudarc hívott életre, hanem a mi saját, személyes utunkként.”
Hat gyülekezeti tagból több mint negyvenfős közösséggé nőtt az elmúlt években a Csepel-szigeten fekvő két falu református gyülekezete. Templomuk padjai, melyek egykor a régi iskolából érkeztek, gyülekezetük történetéről mesélnek. Most saját otthont terveznek, amely kifejezi hitüket, összefogásukat, identitásukat.