vélemény

Az út

Nem éreztem jól magam a lelkemben. Néhol üresnek találtam, néhol pedig túlzsúfoltnak. Túl sok volt benne a szomorúság, kevés a lelkesedés. Sok fáradozás és kevés gyümölcs. Sok érzés és kevés bölcsesség. Sok változás, kevés biztonság.

Vallási tolerancia és igazságkeresés

A nyugati világban először négyszázötven éve hirdették ki a szabad vallásgyakorlást – a tordai országgyűlésen. Ennek apropóján beszélgetett Köves Slomó rabbival Balog Zoltán református lelkész a Protestáns Tavasz 2018. rendezvénysorozat részeként, a Hold utcai református templomban.

„Én már itt vagyok”

Volt, amelyik ott ért véget, ahol elkezdtem volna. És olyan is, amit könnyekkel a szememben hallgattam végig. Máskor nem az igehirdető szavai, hanem a személye közvetítette számomra Jézus szeretetét. Istentisztelet – ahogy én megéltem.

Egy régi óra és a kincseim

Valahány személyiségtesztet kitöltök, az eredmény mindig valami olyasféle, hogy konzervatív, nem kedveli a változást, ragaszkodik a régi dolgokhoz. Ez nem mindig esik jól, hiszen ki ne szeretne rugalmas, kalandvágyó, az újdonságokra nyitott ember lenni? De akármennyire is kételkednék a tesztek igazában: elég csak egy pillantást vetnem arra, mivel töltöttem az idei év utolsó napjait.

Gondolatok

Az elfogadás nem ez: „elfogadlak, azt csinálsz, amit akarsz, nem törődöm veled”.

Mellékszereplő

Ki vagy te? – kérdezzük magunkat sokszor az életünk során. Fontos lehet ezt megvizsgálnunk időről időre.

„Azelőtt csak hírből hallottam felőled”

Semmivel sem összehasonlítható vigasztalás van abban, amikor meglátjuk, hogy Isten szeretne velünk lenni. Szeretne értünk tenni.

„És én nem tudtam”

Megnyílik egy napló.

Helló, december! Helló, karácsony!

Nem, nem tévedés a cím, ilyenkor, novemberben. A szokatlan időzítés és a köszöntés hangvétele engem is igencsak gondolkodóba ejtett, így osztozom az Olvasó zavarában.

Élő és élhető

Az emlékév végén is nyitva a kérdés: milyen társadalmi hatásai vannak ma Magyarországon a reformációnak? Sashalmon erre bizonyosan érvényes válasz született.

Ideig valók és örökkévalók

A keresztény élet nem feltétlenül arról szól, hogy az ideig való földi életünkben megélt nehéz helyzetek mindegyike megoldódik. Sokkal inkább szól arról, hogy olyan ígéretekkel egészül ki az életünk, melyek átívelnek az ideig-óráig tartó nehézségek fölött.

Bizalom

– Hogy bízzak meg benne ezután? – kérdezte tőlem valaki nemrég. – Sehogy, megértelek – hangzott a válaszom.

Mire való a fájdalom?

„Te még mindig sántikálsz? Hát mire való volt az a sok imádság, amit elmondtunk érted?”

Hová lettek a valaha volt evidenciák?

„Ne hagyjunk bizonytalanságot abban, hogy a gyülekezetnek mit kell tennie. Leüljön? Felálljon? Ne várjuk el, hogy a betévedő (és ne felejtsük el, ő a misszió tárgya) ezeket tudja magától!"

Jézus és a rock and roll

Vajon hallgathat-e egy hívő keresztyén fiatal rockzenét? Hogyan lehet megkülönböztetni az építő és a káros hatásokat? Mit tehet egy lelkész a fesztiválokon megforduló, gyülekezetébe járó kamaszokért?

Ne legyen háború!

„Most talán van annyi szabadságunk, hogy különösebb ideologizálás nélkül emlékezzünk és emlékeztessünk, imádkozzunk és reménykedjünk, hogy Isten józanságot ad a hatalmasoknak konfliktusaik békés rendezésére."

Megújuló fiatalok

Elfogadás, megosztás, önátadás, közösség, párbeszéd – így összegezték az idei Csillagpont református ifjúsági találkozó résztvevői, mivel lettek gazdagabbak a találkozó napjaiban.

Irgalom

Irgalmasnak lenni nehéz. Hisz annak kell ezt adnom, aki valami miatt rászorul. Bajban van, bűnös, segítségre szorul, hibázott, vétett, esetleg akár bántott engem.

Társ

Isten nincs itt velünk hallható, látható és megölelhető formában. Mert Ő ezt így akarja. Az emberek vannak itt hallható, látható és megölelhető formában. Mert Ő ezt így akarja.

Imák, szavak, mondatok

Az örök életben sok jelző eltűnik majd, sok fogalom jelentéktelenné válik. Nem lesz jelentősége a szeretet és az elfogadás hangsúlyozásának, mert csak az lesz, semmi más.