"Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt..."

                                                                        (Zsid 11,6)

Különböző súlyosságú bűnöket követünk el, vannak közöttünk különösen gonosz emberek. De Istenhez képest mindenki egyformán bűnös. Azzal dicsekedni, hogy én különb vagyok a többieknél, vagy közelebb lehetek Istenhez, mint valaki más, épp olyan nevetséges, mintha valaki azért költözne egy felhőkarcoló legfelső emeletére, mert ott kisebb a Nap és a Föld közötti távolság. Mi az a néhány tucat emeletnyi magasság ahhoz a távolsághoz képest, ami minket a Naptól elválaszt?
Isten sem veszi számításba az ítéletkor azt a kicsivel több jót, amit másokhoz képest fel tudsz mutatni neki.

"De hát ezzel nem hajt minket kétségbeesésbe? Mi marad így az embernek, amibe belekapaszkodhatna?" - kérdezhetné valaki. Pontosan így ijed meg a madárfióka is, amikor az anyamadár először löki ki a fészkéből, hogy repülni tanítsa. Ahhoz, hogy hit által kedvesekké legyünk Isten előtt, és megtanuljunk "hitből repülni" - azaz egyedül Krisztus áldozatába kapaszkodni és csak Őbenne bízni -, szükséges, hogy kilökjenek minden álságos bizakodásunkból. Minden egyéb, amibe még bizalmamat vetném Krisztus mellett: bálvány! Isten mellé tenni egy másik megtartó istent, mondjuk saját jóságomat vagy tetteimet, melyektől megmentésem remélem: bálvány! Mi teremtettük magunknak ezeket a bálványokat, éppen ezért kell elhagynunk őket. Kapaszkodj inkább az egyetlen Istenbe! Ez az igaz hit.

"...megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, mely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve egy másik helyen."

                                                                                        (Jn 20,7)

Elolvasandó: Jn 20,1-10 

A sírban nem volt ott a Jézus teste, de amik ott maradtak: feltámadásának jeleiként maradtak ott. A halotti lepleknek is van üzenetük. Az Élőről szólnak. A kendő, ami a fején volt, összehajtogatva maradt vissza, külön a többi lepeltől. Krisztus feltámadása a bűn által megrontott teremtési rend helyreállítása. A teljes helyreállítás Benne lehetséges, és Általa. A bűn törvénytelenség, rendetlenség, felfordulás. Káosz és nem kozmosz. A természet legveszélyesebb rizikófaktora az ember.
Ha a sír rendetlenül marad, azt a gyanút erősítette volna meg, hogy sírrablók lopták el Jézus testét. A Feltámadott első gesztusa egy kendő összetűrése.

Mit hagyok magam után? Egyik gyülekezetben ebéd után, a délutáni szolgálat előtt lefeküdtem pihenni. Egy takarót húztam magamra. Közeledett az istentisztelet ideje a templomban. A takarót félredobtam, mint otthon: a feleségem feladata a rendbetétel. Szolgálatom textusa éppen az összehajtogatott kendő üzenete volt. Megszégyenültem: lehet-e rendről beszélni, ha rendetlenséget hagyok magam után? Aki a kicsin hű, a sokan is az; aki a kicsiben rendetlen, nem az-é a nagyban is? Nincs nagy és kicsi! Csak rendezetlen, vagy csak rendbetett élet van. A világ új rendje egy kendő összehajtogatásával kezdődik. Én vagyok ez a világ.

 Visky Ferenc

"Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus."

(Jn 20,24)

Elolvasandó:
Jn 20, 24-29


A keresztyén hagyomány a húsvét utáni vasárnapot Tamás vasárnapnak hívja (Dominica Thomi). Tamás csak a nyolcadik napon találkozott a Feltámadottal. Neki később lett húsvét. Megfosztotta magát sok áldástól. Ne károsítsd meg magadat! Még nyolc nappal sem. Tamás iker. Kettős. Nem biológiailag csupán. Szkizofrén alkat. Egy kicsit mindnyájan bolondok vagyunk, kettős énünk van. "Miért menekül az ember Tőled, Uram, és miért keres, ha a magad számára teremtetted?" - kérdi Pascal imájában.
Tamás három szempontból meghasonlott. Életellenes, morbid: "Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele." (Jn 11,16) Meghalni vágyik, mikor Jézus arról beszél, hogy fel fogja támasztani Lázárt. "Ahová pedig én megyek, oda tudjátok az utat" - mondja Jézus. "Uram, nem tudjuk, hova mégy" - válaszolja Tamás  (Jn 14,4-5).

Amnézia, emlékezetkihagyás ez. Tamás meghasonlott a többi tanítvánnyal is: közösség-ellenes. Mind együtt vannak, egyedül ő hiányzik, és a Feltámadott nem jelent meg külön neki.
Tamás látni, tapintani, érezni akar. Th. W. Adorno szerint a modern ember egyszerre önmegtartó és önpusztító. Kettős. Tamás a tapasztalati teológia első művelője. Végül Jézus sebeit megérintve megadja magát: "Én Uram és én Istenem!" Kettősségünkből az Egyetlen gyógyít ki. Higgy benne!

Visky Ferenc

"Halál, hol a te diadalod?
Halál, hol a te fullánkod?"

(1Kor 15,55)

A halálban az is rossz, hogy tehetetlennek érzi magát az ember vele szemben. Nemcsak maga a halott tehetetlen immár, hanem te is, aki megdöbbenve nézed. Te sem tudsz semmit tenni érte, csak állsz mellette értetlenül. Mintha a halál fullánkja nemcsak az elhunytat bénítaná meg, hanem a körülötte élőket is.
A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig az Isten törvénye. Úgy is mondhatnánk, hogy a bűn-fullánk mérge a törvényre reagálva kezd el hatni, biztosan ölő méregként. Isten parancsai ugyanis nagyon magas követelmények elé állítják az esendő embert, és ez megriasztja, lebénítja, kétségbeesésbe kergeti őt, vagy pedig közönyt eredményez, ami aztán még nagyobb tehetetlenségbe sodorja.

Ezért elidegeníti tőlünk Istent is, és megutáltatja velünk a törvényét, és sajnos éppen akkor, amikor a halállal szembesülve el kellene számolnunk az életünkkel az Ő törvénye szerint. Pál apostol mégis azt mondja, hogy diadalmaskodhatunk a halál tehetetlensége fölött Jézus Krisztus által. Hogyan? Hát úgy, hogy Jézus Krisztus teljességgel betöltötte a törvényt, olyannyira kielégítette a mennyei igazságszolgáltatást, hogy megszüntette az ellenünk indított bűnügyi eljárást, és felfüggesztette az ítéletet, a poklot. Halál még van, de nincs már fullánkja. Bűn még van, de nincs már ereje. Pokol még van, de nincs már diadala. Bűnös ember még van, de hová lett a tehetetlensége? Hála legyen Istennek, aki diadalmaskodott a tehetetlenségünk fölött a mi Urunk Jézus Krisztus által!
Egy tüskét egy másik "tüskével", egy tűvel lehet kihúzni, kipiszkálni - ha beleakad például a tenyerünkbe. A halál fullánkját is csak egy másik halállal lehetett legyőzni. Jézus halála által legyőzte a halált. Tehetetlennek érzed magad, és tehetetlen is vagy? Ne félj, Ő érted feszíttetett meg tehetetlenül, és az Ő feltámadásának ereje feloldhatja bénultságodat. Önként és szabadon szolgálhatod Őt, a törvény már nem rettenthet.
Onnan húzd ki a tüskét, ahová belement. Ne mentegetőzz: bánd meg, ami bűn, és ott nyersz bocsánatot, ahol elbuktál. Ott lesz feltámadásod, ahol éppen tehetetlen voltál.
Egyedül ez a hit látja Istent, és Isten egyedül ezt a hitet látja. Ez a halálunk és tehetetlenségünk fölött aratott győzelem titka, és ez a győzelem a mi hitünk
(1Jn 5,4).

Horváth Levente

" ...most Isten gyermekei vagyunk...";
"Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne."

(1Jn 3,2.9)

Isten nem csupán adoptál minket mint szegény árva gyermekeket, hanem - az Ige szerint - Tőle fogantathatunk. Nyugodtan gondolhatunk itt a nemzésre. Különleges szeretet-döntése nyomán az Ige magja, az élő Isten teremtő, hatékony magja kerülhet belénk (1Pt 1,23).
"Ha apám és anyám elhagyna is..." (Zsolt 27,10a). Vannak apák és anyák, akik a szó szoros értelmében elhagyják magzatjukat, vagy elhanyagolják őket lelkileg, szellemileg. Aztán, ahogy felnövünk, elköltözünk a szüleinktől, önállósodunk: sokan más városba mennek tanulni. Később a szülők elhunynak. De "az Úr magához fogad engem" (Zsolt 27,10b). Ki az apád? Ki tudod-e mondani örömmel, hogy a mennyei, hatalmas Istené vagyok? Ő akart engem, Tőle fogantattam, és született meg bennem egy új létállapot, az új ember. Ha ez még nem történt meg, hirdettetik, hogy megtörténhet. Lehet kérni: "Atyám, messziről jövök. Úgy szeretnék hiteles, valóságos gyermeked lenni."

Mert mit tehetünk azért, hogy újjászülessünk az Ő magjából? Gyakorlatilag semmit. Csak örülhetünk neki, elfogadhatjuk. Melyikünk tett valamit a maga születéséért? Nem a mi vallásos, izzadságszagú próbálkozásaink által leszünk Isten gyermekei, hanem az Atya hatalmas, tág, csodálatos szeretetéből. Ha hallod ma, hogy Isten ilyen intim módon, ilyen halálosan szeret; ha hallod a szél zúgását - feszítsd ki a vitorláidat! Mint Mária, amikor hallotta, hogy benne a Megváltó fog megszületni, és kimondta, hogy "történjék velem a te beszéded szerint" (Lk 1,38). Nagyon nehéz ezt elfogadnunk. A százéves Sára nevetőgörcsöt kap, amikor az angyal fiút ígér neki. Kinevetjük Isten igéjét, hogy Ő tud még újat teremteni, amikor már minden elhalt bennünk? Az Ő erejét kisebbítjük meg, amikor hitetlenkedünk. De Isten legyőzheti a mi hitetlenségünket, hogy "ugyan már, ez nem fog sikerülni nekem - sem az én anyámnak, sem az én barátomnak".
Ami az embereknél lehetetlen, az Istennek lehetséges. Ne mondd azt, hogy ez nem megy még az Istennek sem. Ha hallod, és elfogadod, hogy újjászüljön téged, hogy benned legyenek az Isten szándékai, gondolatai, akkor Isten munkája lesz a kezedben, Isten céljai lesznek a lábadban, egész lényed, egész életed az Övé lesz. Akár mint filmesztéta, akár mint tanár, akár mint asztalos.