Négy felekezet öt lelkipásztora vett részt azon a lelkészfórumon, amelyet a Ráday Felsőoktatási Diákotthon hallgatói számára rendeztek a közelmúltban Budapesten. Két református, egy pünkösdi, egy reformált baptista lelkipásztor és a Hit Gyülekezetének egy lelkésze vetette latba legjobb tudását, hogy megfogalmazza saját és egyháza véleményét kényes és sokszor bonyolult teológiai kérdésekről a kollégium diákjai előtt. A teológus-lelkész, vallástanár és más, nem egyházi szakokon tanuló egyetemisták egymást között is szívesen tárgyalnak meg teológiai témákat, ezért a kollégium Hallgatói Önkormányzata ezekről a gyakran feltett kérdésekről kérdezte a lelkészfórum résztvevőit.

Kezdőpont
Tollba mondott vagy néhány fő gondolat köré íródott a Biblia, és tekinthetjük-e valóban Isten szavának? A Szentírás ihletettségétől, eredetétől indult a beszélgetés, hiszen sok keresztyén életmódját, viselkedését, mindennapi döntését befolyásolja, mit olvasnak a szent könyvben.
– Miközben hisszük, hogy az Isten Igéje Istentől ihletett, teljes és tökéletes, épp az a szép a Bibliában, hogy fordítható – mondta Lovas András református lelkipásztor, aki szerint minden fordítás egyben határozott választás, tehát értelmezés is.
– Mindig ott kell lennie annak az alázatnak, hogy bár a Biblia százszázalékosan Istentől ihletett, az én magyarázatom nem minden kétséget kizáróan igaz és tökéletes. Az alapkérdésekben azonban nincs vita és teljesen egyértelmű Isten kijelentése – fogalmazott a lelkipásztor.
Nincs persze könnyű dolga a fordítónak, hiszen a ránk maradt több száz és ezer éves kéziratmásolatok – a kor gyakorlatának megfelelően – folyamatos szövegként íródtak, ezért a szövegeket a korabeli felolvasók értelmezték és magyarázták az ókori gyülekezetekben.
– Az újszövetség eredeti görög kéziratai faltól-falig írnak. Nincsenek szóközök, írásjelek, nincs mondatkezdet vagy bekezdés. Ez azt jelenti, hogy a szöveg felolvasójának akkoriban sokkal nagyobb értelmezési szabadsága volt, mint ma, amikor a bibliafordításokat központozással látják el. Ez még inkább igaz a héber szövegre, ahol még a magánhangzókat sem írták le, és a helyüket jelölő pontozást is csak a Kr. u. X. századtól használják. Ez azt jelenti, amit Pál apostol is megfogalmaz, hogy nem a betű szolgái vagyunk, hanem a Szellemé. A héber és a görög szövegek a mai fordításoknál sokkal levegősebbek és tágabbak. Ha e mögött isteni szándékot hiszünk, akkor ez arra tanít minket, hogy Isten nem akar okvetlenül mindent a szájunkba rágni – mondta Ruff Tibor, a Hit Gyülekezetének lelkipásztora.

Mit is keresek?
– Nem hiszünk abban, hogy a Biblia úgy inspirált, hogy Isten lediktálta a szentíróknak, mint ahogy azt a Koránról tartják. Ugyanis ebben az esetben nem lenne mit gondolkodnunk az értelmezésén. Azt azonban hisszük, hogy ugyanaz a Szentlélek ihlette a Szentírás íróit, mint ahogy ihleti annak olvasóit ma is és segít abban, hogy a Biblia üzenetét megértsük – fogalmazott Ungvári Csaba.
A pünkösdi teológus szerint a Szentírás szövegének kritikai elemzésénél az eredményeket a szövegkutató érdeklődése is befolyásolja, ahogy erről egy pünkösdi teológusprofesszor, Komesz Miklós Az üzenetcentrikus bibliaelemzés című könyvében értekezik.
– A professzor arról ír, hogy mindaz, ami a bibliai szöveg háttereként feltárható azért van, hogy mélyebb, teljesebb és még több isteni üzenetet találjunk benne. Tehát nem a kétségeink eloszlatása vagy feltámasztása miatt kutatjuk az írásokat és azok keletkezési körülményeit, hanem hogy üzenetet találjunk. Tehát nem mindegy, ki hogyan közelít a Szentíráshoz, mert ahova nézek, az határozza meg, milyen következtetésre jutok – mondta Ungvári Csaba.

Előre eldöntve?
Rendelt-e Isten valakit eleve üdvösségre vagy kárhozatra, és tehet-e valamit az ember az örök élet elnyeréséért? A Biblia több helyen beszél Isten gyermekeiről mint kiválasztottakról, ugyanakkor Jézus azt bízta tanítványaira, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet. Ezért a teológusok az eleve elrendelés kérdéséről is hosszan érveltek.
Lovas András arról beszélt, hogy az ember a bűnbeesés óta elvesztette üdvösségszerző képességét, ebben a tekintetben nincs szabad akaratunk, az ember nem dönthet arról, örök életet vagy kárhozatot akar. A református lelkipásztor szerint azonban a kiválasztás azt jelenti, Isten előbb mondott ránk igen, mint ahogy az ember elkezdte keresni Őt.
– A Szentlélek munkája az, ha valaki egyáltalán elkezd keresni, és bőven megelőzte Isten kegyelme azt a pillanatot, amikor mi egy ponton eldöntjük, átadjuk az életünket Krisztusnak és behívjuk Őt az életünkbe. Ezzel együtt azonban a predestináció félreértelmezése végzetes fatalizmushoz vezethet. Nem mondhatjuk onnantól, minden eldőlt, ha az Övé vagyok, akkor az Övé leszek, ha meg nem vagyok, akkor úgysem leszek az, hiszen számos bibliai ige szól arról, hogy keressétek, kutassátok az Isten országát és Isten mindenkit hív az üdvösségre – mondta Lovas András. A református lelkipásztor arról is beszélt, hogy míg a döntés Isten kezében van, az emberek arra nem kaptak szabadságot, hogy megítéljék egymást, ki az, aki szerintük üdvözül, és ki kárhozik el.
Ruff Tibor inkább saját véleményét, mint egyháza álláspontját fejtette ki az eleve elrendelésről, hiszen, mint mondta, a Hit Gyülekezetének erről nincs hivatalos állásfoglalása. A teológus szerint Isten jósága és igazságossága kérdőjeleződik meg, ha az ember nem vonható felelősségre saját elkárhozásáért. Mint mondta, ha valaki nem maga dönt jó és rossz között, azt milyen alapon bünteti Isten.
– A szeresd felebarátodat, mint magadat paranccsal is ellentétes, mert ha én abban hiszek, hogy az üdvösségre vagyok választva, akkor nekem meg kell követelnem, hogy erre minden embernek legyen lehetősége és akár Istennel szemben is ezt meg kell követelnem. Nem egyezhetem bele abba, hogy az Isten e tekintetben saját jóságát csorbítsa – fogalmazott a lelkipásztor. Ruff Tibor szerint Isten nem eleve elrendelt némelyeket a kárhozatra, csak nem vonta meg a létezést azoktól sem, akik saját rossz döntéseik következményeként el fognak veszni, hiába tudta előre sorsukat.
– Mi lehet ennek az oka? Isten szeretet, szeretetből teremtette a világmindenséget, szerethető és szeretni képes lényekké teremtette az embert. Szeretni viszont csak szabad lény tud. Ha Isten nem ajándékozta volna meg a teremtményeket szabad akarattal, akkor nem lehetnének szerethetők és szeretetre képesek. A szeretetnek az ad értéket, hogy a személy maga dönt arról, jóval fizet-e a jóért Istennek, vagy rosszal – fogalmazott Ruff Tibor.

Ő talált ki engem
Somogyi Péter szerint az ember saját döntését Isten csak az örök élet kérdésénél korlátozza, erkölcsi kérdésekben, a mindennapi életben azonban teljes és felelős szabadsága van az embernek, erről a Biblia világosan beszél. Éppen ezért a református lelkipásztor hibásnak tartja, ha valaki Isten és ember felelősségét összetéveszti vagy felcseréli egymással akár az üdvösség, akár erkölcsi kérdésekben. Bár Biblia sok témában iránymutató, a lelkipásztor szerint van, amire az emberi logika nem tud magyarázatot adni. De Somogyi Péter ezt a tényt nem problémának látja, hanem igazi örömhírnek, mert éppen azt bizonyítja, hogy nem az ember alkotta Istent, hanem fordítva.
– Nem én képzelem el Istent olyannak, ahogy szerintem jóságos vagy igazságos, hiszen az értelmem nem tudja teljesen befogni Őt, ahogy az egek egei sem fogják be, írja a Biblia. Tehát csak hódolni tudok Isten előtt, hogy olyan isten, akit nem én találtam ki, hanem Ő talált ki engem. Ez a reláció alapvetően meghatározza a szemléletemet, és ha erről helyesen beszélünk, akkor az emberek életét felszabadítja. Ha én szereztem volna magamnak az üdvösséget, akkor örök bizonytalanságban élnék, nem fogom-e elveszíteni, ha rosszul cselekszem, és nem felelek meg Isten kritériumainak. Ha pedig Isten kiválasztásának részese vagyok, az nem tesz könnyelművé. Ez annak a bizonyosságát, belső békességét adja, hogy az az Isten, aki kiválasztott, Ő üdvözít, és ez az üdvösség biztos. Kálvin azt mondja, ha megnyílik a föld, ha rám szakad az ég, egy dologban bizonyos vagyok, az üdvösségemben, amit Jézus Krisztusban Isten számomra megszerzett. Ez a keresztyén ember életének olyan ereje, ami nélkül az ember szüntelen kínlódó keresztyénséget él, mert szüntelenül magával foglalkozik és maga körül forog, ahonnan egyébként megváltották. Mert az élet nem körülöttem forog, hanem az élő Isten körül – mondta a református lelkipásztor.

Büszkeség helyett alázat
Az eleve elrendelés tanát sokan Kálvin Jánosnak tulajdonítják, pedig nem ő volt az első, aki ezt a kérdést tárgyalta. Chiciudean Miklós szerint az eleve elrendeléssel azért foglalkozott a svájci reformátor, hogy az Isten kegyelméről szóló tanítást segítse és alátámassza annak teljesen isteni voltát, nem pedig egy önkényes Isten képét festi le. A reformált – azaz kálvinista – baptista lelkipásztor szerint Isten nem szeszélyes, hanem vannak az üdvösségnek határozott kritériumai.
– Az a csattanó az egészben, hogy Isten nem közli velünk, milyen kritériumok alapján mérlegel. De vajon miért nem? Mi ennek az értelme? Az ember a bűnében, lázadásában végtelenül büszke és arrogáns lett Istennel szemben. A megtérésnek ezt kell összetörnie, és pontosan úgy töri össze Isten az emberi büszkeséget, hogy beletaszítja ebbe a tehetetlenségbe. Az embernek el kell fogadnia, ha Isten nem könyörül rajta, elveszett. Ekkor tud odafordulni Istenhez: légy irgalmas nekem, bűnösnek. Tehát kell a kiválasztás tana, hogy a büszke ember megalázkodjon Isten előtt. Másrészt kell az emberi felelősség tana, mert Isten senkinek a homlokára nem írta oda, ki van-e választva vagy sem. Tehát amikor hirdetik az evangéliumot, Isten azt parancsolja mindenkinek mindenütt, hogy térjen meg. Nem az a kérdés, ki vagyok-e választva. Az emberi felelősségem az, hogyha hallom az evangéliumot, meg kell térnem. Miután megtértem, mondhatom, hogy Isten könyörült rajtam és választott ki, ezért tudtam megtérni – mondta Chiciudean Miklós.

A folytatásban élünk
A Hallgatói Presbitérium képviselője a különböző lelki ajándékokról, az ún. karizmákról is kérdezte a jelenlévő lelkipásztorokat. Gyakorolják vagy elutasítják például a prófétálást, a gyógyítást, vagy a nyelveken szólást az egyes gyülekezetek, egyházak?
– Mi azt valljuk, hogy amit Jézus földi tartózkodása alatt cselekedett, amit az apostolok az apostoli korban cselekedtek, annak a folytatásában élünk ma. Mit jelent pünkösdinek vagy karizmatikusnak lenni? Fenntartás nélkül hiszem, ami az újszövetségben meg van írva, és azt is hiszem, hogy ez ma is megtörténhet. Ebben aktív részessé is válok, én magam is kívánom a lelki ajándékokat, hiszen ez is meg van írva: kívánjátok a lelki ajándékokat – mondta Ungvári Csaba. A teológus elmondja, hogy a huszadik század elején a pünkösdi karizmatikus mozgalmat hasonló megtapasztalás indította el, mint amiről az Apostolok Cselekedetében is olvashatunk.
– Leszállt a Szentlélek és emberek felekezeti hovatartozásuktól függetlenül elkezdtek nyelveken szólni. Ugyanez velem is megtörtént, és a lelki életem nagyon fontos része, amikor Istennel nyelveken beszélhetek, nyelveken imádkozhatok – mondta a pünkösdi lelkipásztor.
– Pál apostol a korinthusiakhoz írt első levelében összesen kilenc lelki ajándékát említi a Szentléleknek. Mi abban hiszünk, hogy ezek ma is ugyanúgy működnek, mint bármikor máskor. Semmilyen bibliai alapja nincs annak, hogy ez megszűnt volna, vagy meg kellene szűnnie az egyházban. Az, hogy a körülötte lévő zűrzavart hogyan kezeljük, az megint más téma. Elismerem, hogy vannak körülötte zűrzavarok, mint ahogy voltak Korinthusban is. De ez nem ok arra, hogy ezeket lefojtsuk. Kívánjátok a lelki ajándékokat, ez helyes vágyakozás a keresztyének életében és ezek kegyelemből nyilvánulnak meg, ne álljunk ellene – fogalmazott Ruff Tibor.

Csendes és dinamikus
Lovas András református lelkipásztor szerint a Szentlélek munkája állandóan jelen van az ember életében. Nem egyszeri alkalomról van szó, amikor valakit betölt a Szentlélek, és utána teljesen új emberek leszünk, hanem folyamatosan szükségünk van arra, hogy a Szentlélek által újra és újra megújuljunk, lelkiekben fejlődjünk. Isten Lelke jelenlétének azonban különféle megvalósulásai lehetnek.
– Egyszerre hiszek abban, hogy Isten Szentlelkének van egy csendes, megszentelő, elmélyítő munkája, a Lélek gyümölcseihez érés. Ezen van nagyobb hangsúly inkább a reformátusok között. De Isten Lelkének van egy dinamikus, velünk találkozó, bennünket betöltő, felhatalmazó, megerősítő munkája, aminek még az érzelmi dimenzióit sem tartom jelentéktelennek, sőt inkább fontosnak – mondta Lovas András.

Ki ellenőrzi?
Chiciudean Miklós szerint nem lehet kijelenteni, hogy ma mindaz ugyanúgy történik meg, mint csaknem kétezer évvel ezelőtt, hiszen az apostolság megszűnése óta nincs, aki legitim módon ellenőrizze a karizmatikus kijelentéseket.
– A nyelveken szólás, prófétálás mind Isten szóbeli kijelentését voltak hivatottak igazolni egy nagyon kételkedő környezet előtt, ezt érthetjük mind a pogányokra, mind a zsidóságra. A tanítványok apostolságuk jelenként kapták ezeket az ajándékokat, és ők voltak, akik ezeket ellenőrizhették. Ha ma nincs apostol, ki az, aki ezt a kérdést tekintéllyel rendezheti?Miért hisszük mi azt, hogy ezek megszűntek? Nyilvánvalóan azért, mert a kánon kiegészült és Isten maga csak a Szentíráson keresztül szól hozzánk tévedhetetlenül. Tehát amikor egy ember azt mondja, hogy prófétál, a gond az, nincs semmilyen eszköz, amivel ezt ellenőrizni lehet, míg a Szentírásról tudjuk, honnan van – mondta a reformált baptista teológus.

Arról, hogy úgy és annyi emberi „közreműködéssel" munkálkodik Isten a világban, mint az első keresztyének korában, különbözött a lelkipásztorok véleménye. Abban azonban valamennyien egyetértettek, hogy Isten csodálatos és titokzatos módon van jelen az emberek életében, és hatalma máig megmutatkozik a hétköznapokban is. A teológusok azt is hangsúlyozták, nem elég elméletben hinni például Isten gyógyító erejében, hanem könyörögni kell a gyógyulásért, amit gyülekezeteikben már többen is megtapasztaltak.

Dobó Márti
Képek: Bölcsföldi András, Dobó Márti